Kevés író szúrja ennyire a hatalom szemét.
130 éve, július 28-án született Nyirő József magyar író Székelyzsomboron, aki nagyon is élő, időszerű író. Az év elején róla nevezték el Székelyudvarhely városi könyvtárát. Nem sokkal később a megyei prefektus arra szólította fel az önkormányzatot, hogy vonja vissza a döntését. De a román hatóságok egy gyergyószentmiklósi Nyirő József-megemlékezés és egy székelyudvarhelyi Nyirő József-naptár ügyében is vizsgálatot indítottak, szerencsére eredménytelenül. De értjük a célzást, a 2012-es meghiúsult újratemetésről nem is beszélve.
Kevés író szúrja ennyire a hatalom szemét. Beskatulyázzák, megbélyegzik, és Wass Albert alkotásaihoz hasonlóan megpróbálják lekicsinyelni az életművét, mondván, nem szalonokba való. Pedig Nyirő Józsefnek van helye a nap alatt. Ha mással nem, hát a Jézusfaragó ember című első, 1924-ben megjelent novelláskötetével vívta ki magának ezt a helyet. A magyar irodalom egyik legsötétebb novelláját tartalmazza ez a könyv. Egy torz és irtózatos Krisztus-szobrokat faragó művészről szól, akit mindenki bolondnak tart.
Pedig nem ő bolondult meg, hanem az első világháborút végigcsinált XX. századi ember.
Nyirő a székelység impériumváltás alatti mindennapjait és a történelmüket megörökítő művein kívül megalkotta a székely góbé humor egyik nagy alakját is, Uz Bencét, Néma küzdelem című 1944-es regényében pedig Erdély elvesztésének járt utána – már sejtve, hogy a történelem nemsokára ismétli önmagát. És ne feledjük, hogy az Emberek a havason című írásából készült Szőts István azonos című 1942-es filmje, amelyet azóta is a száz legjobb magyar film között tartanak számon, s amely az olasz filmművészetre is hatott.
Katolikus pap volt, de 1918-ban levetette a reverendát, és megházasodott, mert az akkori válsághelyzetben nemcsak Istent, hanem a népét is szolgálni akarta. Nyirő Józsefnek sokszor szemére vetik, hogy küldetéstudata volt, nem gondolván arra, hogy olyan történelmi helyzetben élt, amelyben nem engedhette meg azt a luxust, hogy ne legyen. Olvassuk őt, mert mindig időszerű marad. És ha más nem, ezt a történelem igazolja újra meg újra.
Pataki Tamás – www.magyarnemzet.hu
