Meleg volt. A Nap sugarai fényesen pásztázták az aranyló búzamezőket és a környező erdő lombkoronáját. A madarak éneke gyönyörűen harmonizált a vidék páratlan szépségével. Az egész táj olyan volt, mintha egy festmény kelt volna életre.
Ámulatba ejtő különféle színekben pompázott az erdő közepén egy kis rét, amely dús pázsitjával ragyogóan beleillett az egész táj nyugalmat és békességet árasztó hangulatába. A nap melege még nem tudta teljesen felszárítani a fűszálakról és a mező virágairól a hajnali harmatcseppeket. A rét lassan benépesült különféle színű lepkékkel és kedves rovarokkal, melyek nélkül elképzelhetetlen egy igazi mező.
A fű zöld harmóniáját egy helyen megtörte egy kis barna folt, ami nem volt más, mint egy földön fekvő katona. Látszólag nyugodtan feküdt a nedves fűben. A sapkája a fejétől pár centire hevert és rohangált rajta egy pár szorgoskodó hangya. A fegyvere a jobb oldalán volt, szintén a fűben, de a fegyver szíja a csuklójára volt tekerve. A bakancsa nagyon koszos volt, de már kezdett róla leperegni a megszáradt sár. A nadrágja vizes volt, tehát már elég régóta feküdt így a vizes fűben. Kócos fekete haja csapzottan borult a homlokára. Nagyon fiatal volt, legalábbis gyermekies arcvonásai erről tanúskodtak. A szeme le volt csukva, de így is kivehető volt nagy szempillája. Arcvonásai nyugodtak, békések voltak. Valami szépet álmodhatott, mert a szája mintha mosolygott volna félig nyitva volt, s így látszódtak meglepően fehér fogai. Bal keze össze volt szorítva és kilógott belőle egy gyűrött fénykép, amely egy boldog, csókolódzó fiatal párt ábrázolt. Egy hosszú fűszál a lecsukott jobb szemére lógott. De a fiú meg se rezzent tőle. A zubbonya a gyomorszájánál erősen véres volt és az orrából is vékony csíkban vérpatak folyt le a feje mellé, a fűbe. Néhány kíváncsi hangya mászkált ide-oda a fegyverén és a csőből egy tücsök ciripelése hallatszott.
Meleg volt, s a Nap sugara már teljesen felszárította a hajnali harmatcseppeket a rét fűszálairól. A madarak éneke gyönyörűen harmonizált a vidék páratlan szépségével.
Csépányi Balázs
