Kötelező olvasmányok utálóinak ajánlom ezt a humoros kötetet - bár az eredetiket mégsem pótolja.
Kiskoromban külön kategóriának számított számomra az anyáméknál található, illetve a saját könyveim. Nem feltétlenül azért, mert más volt a tartalmuk, hanem mert számomra a régi klasszikusok csak „öregesek”.
Nem igazán szerettem a kötelezőket. Ismeretlen hangnemben és nyelvezetben íródtak, ráadásul nem feltétlenül ez-időbeli problémákat taglalnak. Ezért szoktam meglepődni akkor, amikor a többi embert kérdezem a kedvenc kötelezőjéről: sokan szerették őket és jó emlékeik vannak róluk. Én csak azt szerettem, amelyiknek már előre megmondták a tartalmát és így dönthettem, hogy érdekel-e, vagy sem. Főleg ezért nem olvastam olyan klasszikus, alapműnek vett köteteket, amiket pedig elvártak volna tőlem (szégyen-gyalázat, de bevallom).
És kiderült: nehezen. Bár egyértelmű, hogy Henrik Lange elég jól találta- és vitelezte ki az egészet. Nem feltétlenül csak klasszikus műveket foglal össze röviden Lange, hanem például A parfüm – egy gyilkos története és az Amerikai psycho is ki van vesézve a Rómeó és Júlia és társai mellett.
