A KMKE és a Rákóczi Szövetség által szervezett V. Kárpát-medencei Irodalomtanár Találkozón Takaró Mihály irodalomtörténész, az egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a kötettel 70 év szakmapolitikai mulasztását pótolják.
Olyan könyv született, amely a magyarság hazájának a Kárpát-medencét tekinti és igyekszik a Trianon után szétszakított magyar irodalom 1920 utáni fejlődését bemutatni – tette hozzá.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár arra bíztatta a jelenlévőket, hogy a sok helyen tapasztalt nyelvvesztés, a színtiszta magyar területek beolvadása ellenére folytassák küzdelmüket, és ne adják fel a harcot. Mint mondta, az anyanemzetből kiszakított magyarság évszázadokon keresztül megtartotta a magyar nyelvet, és ebben a magyartanároké a legnagyobb érdem.
Takaró Mihály szerint 1920 után a Kárpát-medencei magyar irodalom fejlődése más-más utakon indult el. Tragédiának nevezte, hogy egy délvidéki magyar nem tudhatott a felvidéki magyar irodalomról, talán az anyaországit ismerhette.
A kötet mindezt bemutatja, az utolsó 300 oldala pedig szöveggyűjtemény. Aki ezt használja, innentől kezdve a Kárpát-medence magyar irodalmát taníthatja és nem a magyarországit vagy az erdélyit – vélekedett.
Takaró Mihály kiemelte, hogy a könyv nem tartalmazza a „könyvtári irodalmat”, hiszen nincs benne például Ady vagy Kosztolányi, de megtalálható benne Kovács Vilmos vagy Dsida Jenő.
Sajnálattal jegyezte meg, hogy a 16 tagú szerkesztőbizottság hiányos kötetet állíthatott össze, mivel a Felvidék magyar irodalmának 50-100 oldala hiányzik belőle. Közölte, hogy egyik szlovákiai egyetem tanára sem vállalta a feladatot felkérésük ellenére, de már folynak tárgyalások arról, hogy szeptembertől felvidéki szakemberek bekapcsolódnak a munkába.
Soltész Miklós szerint a magyar nyelvnek „nemzetmentő ereje” van.
Ráadásul nyelvünk kihat a magyar mentalitásra és gondolkodásra is – fogalmazott.
Az V. Kárpát-medencei Irodalomtanár Találkozót július 24-28. között rendezik meg a Fejér megyei Isztimér melletti Királyszálláson. Kedden Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, szerdán Gulyás Gergely, az Országgyűlés fideszes alelnöke is előadást tart a résztvevőknek.
mti.hu
„Ki kell mondani, hogy a túlságosan is »együzenetű« Nyugat a magyar irodalomra nemcsak termékenyítőleg, de torzítólag is hatott. Különösen azzal, hogy tudatosan és agresszíven kisajátította az »irodalmi megújulás« jelszavát, és alkotóik önmagukat jelölték meg az irodalmi progresszió egyedüli letéteményeseinek… Eljött az ideje, hogy a korszak történelmi értékeléséhez hasonlóan az irodalmiban is új utakra lépjünk.”
(Takaró Mihály)
*
Új szemléletű, hiánypótló munkát tart kezében az olvasó. Az 1990-es rendszerváltozás után ugyanis 27 évvel sem született eddig olyan irodalomtörténet, amely elfogulatlanul, értékelvi alapon igyekezne bemutatni a 20. századi magyar irodalmat az olvasóknak. De olyan sem, amely az országhatárokkal szétszabdalt, nyelvileg, kulturálisan azonban egybetartozó Kárpát-medencei magyar irodalmat természetes egységnek felfogva a maga teljességében mutatná be.
1920 óta a magyarországi irodalom nem egyenlő a magyar irodalommal. Az elszakított nemzettestek különböző utódállamokba kerülve a közös alapproblémán – kisebbségi lét – felül más és más léthelyzetben találták magukat, ezért speciális válaszokat kellett adniuk. Így vált kényszerűségből önállóvá az erdélyi irodalom, és ezért indult el az önállóvá válás útján a délvidéki, a felvidéki, a kárpátaljai magyar irodalom is.
Az elszakított országrészek magyar írói, költői a szocializmus végéig tejes egészében, az utóbbi nagyjából negyedszázadban csak részben, de ismeretlenek maradtak egymás és a nemzet számára.
Kezdetben az internacionalizmus, később a kozmopolitizmus jegyében épp azokról feledkeztünk meg, akik szülőföldjükön maradva az ott élő magyar nemzettest lét- és sorsproblémáiról írtak…
*
A „Kárpát-medencei Magyar Irodalom 1920-tól az Ezredfordulóig” című ezen hiánypótló kiadványt annak jegyében ajánljuk olvasóinknak, hogy sajnos „közel száz éve már, hogy nem tanítunk egyetemes magyar irodalmat, megszűnt a Kárpát-medencei magyarság közös műveltség standardja. Ezért nem lehet más a célunk, mint – legalább irodalomból – helyreállítani, vagy létrehozni egy »közös műveltség standardot. Ahogy lehet«”.
Ez a kötet – Takaró Mihály szavaival – segítséget akar adni a magyar társadalom minden rétegének, elsősorban az irodalmat tanító tanároknak abban, hogy megismerhessék és megismertethessék a 20. század teljes Kárpát-medencei magyar irodalmát. Azoknak ajánljuk e kézikönyvet és szöveggyűjteményt, akik valóban összmagyar kultúrában gondolkoznak, vagyis nemzetünk kulturális egységét helyreállítandónak tekintik.
*
A kötet TARTALMA:
ELŐSZÓ – IRODALOMTÖRTÉNETI KÉZIKÖNYV
• Magyarországi magyar irodalom 1920 és 1945 között;
• Az erdélyi magyar irodalom 1920 és 1945 között;
• Magyar irodalom Kárpátalján 1920 és 1944 között (Ruszinszko);
• Magyar irodalom a Felvidéken 1918 és 1945 között (Szlovenszko);
• A délvidéki magyar irodalom története 1920 és 1944 között;
• A magyarországi magyar irodalom története 1945 és 1990 között;
• A romániai (erdélyi) magyar irodalom 1945 és 1989 között;
• Magyar irodalom Kárpátalján 1944 és 1991 között;
• A csehszlovákiai (felvidéki) magyar irodalom története 1945 és 1990 között;
• A délvidéki magyar irodalom története 1945 és 1991 között;
FÜGGELÉK:
– Adalékok a magyar irodalom 1990 utáni történetéhez;
– Szakirodalmi bibliográfia;
– A könyv szerzői;
– Szöveggyűjtemény
A könyv megrendelhető az alábbi linken: