A Nappá lett lámpafény 15 novellát tartalmaz. Ezeket három részre bontva olvashatjuk:
A nyitó novella „Csendélet a bányatónál” az elbeszélő és haldokló szerelme elvonulásáról szól,
afféle „vissza a természetbe” módon. A magányt, nyugalmat keresés, elvonulás természetes módja ez.
Megkapó fájdalma, szomorúsága van. „A ház telis-tele volt múlttal: mintha minden ott töltött pillanatot átéltünk volna már egyszer.”
Az első részbe tartozó „Csirke” kisfiú szereplője, aki a magányosságát egy fehér galambbal igyekszik oldani. Vágya a barátok társaság után, letisztult soraival az egyik legmeghatóbb novella.
A „Gátépítők balladája” a szokásokkal, előítéletekkel állítja elénk a három árva fiút….akik cigányok.
Az önfeledt nyaralás, strandolás és a magukban hordozott végzet tragédiája ez a novella.
A „Csomag a nadrágban” családi összetartozás humora megkapó. Ide sorolható a „Disznóölés” testvérpárja is.
A második egyben címadó novellát is tartalmazó részben vannak a személyes kedenceim:
„Az akvárium lakói” groteszk humora a szenvedély elhatalmasodásáról szól. „Az ég szerelme”, és a címadó „Nappá lett lámpafény különös varázzsal bír. A valóság és a képzelet illetve a megvalósuló vágyakról, számol be elgondolkodtatóan. Legkedvesebb az egymondatos, ám pár oldalas „Mi minden fér az esőbe?” novella volt. Mint egy oldalakon átívelő szakadó eső, sok humorral, kikacsintással az életre.
A harmadik rész öt novellája a gyerekkori vágyálmokról elvágyódásról a kitörés vágyáról ( Madárles, Hámozott fatörzsek ) szól.
” Aznap az isten szabadnapos volt, vagy talán nem is létezett soha.”
A „Kiképzés” fiatal íróhőse nagyon kedves figura, aki akár az író is lehet. Ez a novella is a kedvencem lett, a fiatal írótehetség és az idősödő, megfáradt író barátságáról.
„Én is ugyanúgy sétáltam be a szerkesztőségbe, mint mindenki más, aki húszévesen megrögzötten bízik önön zsenialitásában, és képzeletben már százszor elsírta magát a stockholmi városházán, miközben kezet rázott a svéd királlyal.”
Mindenkinek ajánlani tudom ezt a fiatal, tehetséges író novelláit! Érdemes odafigyelni rá! Alig 200 oldalon sok szép gondolat, érzés, és kedves történet olvasható.
A szerzőről:
Potozky Lászlót(Csíkszereda, 1988. szeptember 27. –) erdélyi magyar prózaíró.
Érettségi vizsgát 2007-ben tett a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceumban. A Szabadság napilap külső munkatársa volt 2008–2009 között. A Bretter György Irodalmi Kör elnöke 2009–2011 között. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, 2011-ben újságíró-szakos diplomát szerzett.
Írásai a Körkép, Erdélyi Szép Szó, Az Év Novellái című antológiákban jelentek meg, továbbá magyarországi, erdélyi, felvidéki és vajdasági folyóiratokban pl: Helikon, Látó, Korunk, Székelyföld, Litera.hu, Bárka, Magyar Napló, Kortárs, Új Forrás, Irodalmi Jelen, Irodalmi Szemle, Tiszatáj. Első kötete Áradás címmel(rövid prózák, Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség, Kolozsvár, 2011)jelent meg.
A könyv megrendelhető a következő címen:
http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=konyv&id=139418836
Potoczky László: Nappá lett lámpafény