Magvető Kiadó Könyvklubja – Chiquita

A fantázia időnként úgy meglódul, hogy néhány levélből vagy egy-két marék régi fényképből kiindulva meglehetősen kerek történet formálódik. Hogy aztán annak végül mennyi köze van a valósághoz, az tulajdonképpen mellékes. Kitalálójának mindenesetre az az igazi.

Antonio Orlando Rodríguez saját bevallása szerint profi hazudozó, elvégre regényíróként keresi kenyerét – és szerinte ezt a két dolog jócskán összefügg. Ráadásul volt annyira szemtelen, hogy ezt a könyv utolsó oldalain mintegy mellékesen tegye közzé. Ebből okulva, így utólag szavait, Chiquita „önéletrajzát” tanácsos elosztani mindjárt kettővel, de inkább hárommal.

Mégis mire a becses olvasó Chiquita élettörténetének a végére ér, elhiszi mindazt, amit Rodríguez könyvvé formált. És hogy még nehezebb legyen szétválasztani a valóságot az író bőséges fantáziájának szüleményétől (már ha valaki ezt komolyan a fejébe venné), több esetben lábjegyzet támogatja a történetet. Kerek, egész, logikus – annak ellenére, hogy olykor hihetetlen dolgok is megestek Chiquitával (ilyenkor garantáltan felbukkan egy-egy igazoló lábjegyzet is).

Ami biztos, hogy Espiridiona Cenda del Castillo, azaz Chiquita valóban létezett. Egy jómódú család elsőszülöttjeként, 1869-ben látta meg a napvilágot Matanzasban, Kubában. Gyerekkorában nem csupán ének- és tánctudásával, bájos előadásaival ejtette ámulatba közönségét, arányos liliputi termetével is kitűnt környezetéből.

Majd az élet úgy hozta, hogy a művelt és intelligens ifjú hölgy pöttöm művésznőként hódítsa meg New Yorkot, utána az Egyesült Államokat és talán az egész világot. Ehhez Sarah Bernhardt, a kor ünnepelt színésznője is hozzájárult azzal, hogy megsúgta Chiquitának: a nagyságot nem centikben mérik.

Közhelyesen betéve tudjuk, olykor pedig vigaszként hangzik el, hogy nem minden a méret. Azonban Chiquita életében, pályájának alakulásában igenis lényeges volt a méret. Mert minél kisebb volt valaki a liliputiak között, annál nagyobb közönség előtt léphetett fel. A tehetség csak másodlagos szempont, már ami a sikert illeti.

Chiquita megfogadva a tapasztalt művésznő tanácsát, fejét felszegve, bátran állt ki a színpadra, amely akkor valóban az egész világot jelentette számára. Számos varietében, látványos zenés műsorban lépett fel, és a közönség egyszerűen imádta a nagyon apró, nagyon kacér tüneményt.

Impresszáriók, kubai hazafiak, férfiak és nők keresték a kegyeit, meg egy titkos szervezet is, hogy a világ jobbítása céljából használják fel hírnevét, vélt befolyását. És talán igaz az is, hogy Paul Moreau-Vauthier Chiquitáról mintázta az 1900-as párizsi világkiállítás istennő-alakját. Ki tudja?

Chiquita életének főbb állomásai, a sajtóban megjelent cikkek, híradások alapján viszonylag könnyűszerrel feltérképezhetők. De hogyan lesz ebből történet, egy életrajz? Rodrígueznél néhány régi fotó indította el a kíváncsiskodást, majd egyre több adatra, információra bukkant. Ezután rajzolódott ki egy eredeti, kivételes személy profilja, akit erős akarat, időnként zsarnoki természet, alapjában véve mégis jóindulat és józan bölcsesség jellemez.

Rodríguez ezután a hiányzó részeket nagyvonalúan kitalálta, ami pedig nem tetszett neki, azt egyszerűen átírta. Talán ennek az írói szeszélynek köszönhető, hogy Chiquita Nyilas aszcendenséből Bak lett, esetleg ezért fejezhették le XIV. Lajost Marie Antoinette-tel és Madame du Barryval egyetemben.

De hogy miért van tele a könyv elírási meg helyesírási hibákkal, és hogy miért állítják a borítón, hogy Chiquita sosem volt hatvan centinél magasabb, mikor a huszonhat hüvelyk testvérek között (és a könyvben megadott átváltási szorzóval) is hatvanhat centit ér, arra nem tudok rájönni. Vagy ez csak engem zavar?

Orosz Ági, olvassbele

* * *
 

 

A könyv megrendelhető a következő címen:

 http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php?action=konyv&id=139394849

Antonio Orlando Rodríguez: Chiquita
Magvető Kiadó, 2010