Csodálatos, hangulatos, régies kifejezés a csendilla, talán nyelvújítási eredetű, a jelentése: szőlőbeli présház, borospince. A szó kikopott nyelvünkből, azonban megmaradt egy klasszicista stílusú budai villa neveként és Krúdy Gyula Vadszőlő című kötetében A „csendilla” írás címeként. Íme egy részlet belőle: „A csendillába jókedv szerzése végett jártak az akkori magyarok, persze nem kurjongató, duhaj kedvért, hanem csak azért a szomorkás, búsongós, sírvavigadós, szavallós és dudorászó kedvért, amely Magyarországon az elbukott szabadságharc után engedélyeztetett.”
Mindezt Kemény Gábor nyelvész, Krúdy-kutató legújabb, Krúdy körül című tanulmánygyűjteményében olvashatjuk. A Stilisztikai tanulmányok és elemzések a 20. századi magyar irodalomról alcímű könyv 16 tanulmánya három egységbe osztva szerepel. Az elsőben nyelvi képekkel foglalkozik a szerző, azok csoportosításával, a hangszimbolikával és az antonomáziával. Ez utóbbi, sokak számára ismeretlen és idegen fogalom nagyon is érdekes eszközt takar. Olyan alakzat, amely a köznevet tulajdonnévvel, a tulajdonnevet köznévvel helyettesíti, vagy ez utóbbit körülírással adja meg. Gyakran használatos a köz- és irodalmi nyelvben, a szépirodalomban, a történelemben. Néhány példa: a Megváltó Jézus Krisztus, a törökverő Hunyadi János, a legnagyobb magyar Széchenyi, Rómeó rajongó szerelmes, a szabadságharc költője Petőfi. Kemény Gábor példák sorával igazolja ennek az alakzatnak a sokszínűségét és alkalmazásának nagyszerűségét. Napjainkban is jellegzetesek a sajtónyelvben és a sportnyelvben is: a szoknyás Csehov Ljudmila Ulickaja orosz írónő, a szőke szikla Mészöly Kálmán. És ezt a sort lehet bővíteni: a finn Petőfi Eino Leino, a madocsai Messi Böde Dani.
A második egység középpontjában maga Krúdy Gyula áll. Választ kaphatunk többek között arra a kérdésre, milyen stílust képvisel az író: impresszionista volt-e, vagy tárgyias? Megismerkedhetünk Krúdy Gyula ismeretlen regényével, A pajzsos ember című művével, melynek eredeti címe: Mari, a tél leánya. Tanulságos, felmérésen alapuló, pontos írás több is szerepel a könyvben: az egyik Krúdy Gyula összes Szindbád-novelláját és két Szindbád-regényt vet egybe statisztikailag Márai Sándor Szindbád hazamegy című regényével. Igazi filológiai, oknyomozó tanulmány a Krúdy Gyula önéletrajzi regényeinek szöveg- és címváltozatai című írás.
A harmadik fejezet a kortársak és utódok műveivel foglalkozik. Az egyik tanulmányból kiderül, hogy Móricz Zsigmond stilisztikai, regénypoétikai szempontból sikertelenül dolgozta át Kemény Zsigmond regényét, A rajongókat. Sokkal sikeresebb „újraírásról” számol be a szerző másik írásában. Kosztolányi Dezső saját novelláját dolgozta át, az Ilike az asztalnál címűt, az új változat: Ozsonna.
Kemény Gábor iskolapéldáját adja annak, hogyan kell tudományosan, ugyanakkor közérthetően fogalmazni. A filológiai pontosság és az élvezetes megfogalmazás nem zárja ki egymást, így minden értelmiséginek, irodalombarátnak ajánlható a kötet.
(Kemény Gábor: Krúdy körül. Stilisztikai tanulmányok és elemzések a 20. századi magyar irodalomról. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2016, 238 oldal. Ára: 2990 forint)
Minya Károly