A brit gyarmatbirodalom gyöngyszemeként emlegetett Indiában született Eric Arthur Blair néven 1903-ban. Tavaly a kerek évforduló ellenére nálunk - az életmű óriási hatásához képest mindenképpen - méltatlanul kevés szó esett Orwellről.
Pedig Orwell talán az egyik legismertebb huszadik századi íróként felbecsülhetetlen munkát végzett a százmilliókat elpusztító kommunista rendszer igazi arcának megrajzolásával, és sokáig egyedüliként figyelmeztetett a társutas szalonokon és szerkesztőségeken keresztül egész Nyugat-Európát behálózó kifinomult szovjet propagandagépezet veszélyeire is.
A hivatalnokcsaládban született Eric Arthur Blair sokáig az angol középosztály gyermekeinek megszokott életét éli. Kiváló oktatásban részesül, Etonban, a kor híres elitiskolájában végzi tanulmányait, ahol nagy kedvvel kapcsolódik be a gimnáziumi diáklapok szerkesztésébe, és csakhamar az újságok állandó szerzője lesz. Tehetsége és szorgalma révén nyitva állnak előtte a legendás angol egyetemek kapui, ám ő mégis, még szinte kamaszfejjel, inkább kíváncsiságának és kalandvágyának engedve hat hosszú évre a burmai rendőri szolgálatot választja. A Burmában töltött csalódásokkal teli esztendők tapasztalatait, a gyarmati rendszerből való teljes kiábrándulásának történetét írja meg első és magyar nyelven sokáig egyetlen könyvében, a Tragédia Burmában című műben.
.jpg)
A világválság éveiben, a húszas évek végén, a harmincas évek elején alkalmi munkákból tartja el magát, és közben a francia, majd az angol főváros szép számú nincstelenjének messziről gondtalannak, sőt akár bohémnek is tűnő, ám valójában kilátástalan hétköznapjait éli. Sorstársaihoz hasonlóan elhagyatott lakásokban vagy újságpapírba burkolva a rakparton, a híd alatt vagy a körúti padokon húzta meg magát, olcsó és kétes eredetű italok állandó és szerencsétlen sorsú nők alkalmi társaságában. A társadalom számkivetettjeivel együtt töltött hosszú hónapokat később Csavargóként Párizsban, Londonban című kötetében hamis pátosztól mentesen, de mély empátiával jegyzi le. A harmincas években magántanári állást vállal, majd egy hangulatos kis antikvárium eladója lesz, közben pedig az esténként és hajnalonként írt kritikákkal és novellákkal próbál magának állandó megjelenést és nevet szerezni, és inkább kevesebb, mint több sikerrel a tisztes megélhetését biztosítani. Kritikus hangja keményebb, társadalombírálata átgondoltabb és átfogóbb lesz, amikor hosszú „tanulmányutat” tesz a munkanélküliség sújtotta észak-angol bányászvidékeken.
Az egyszerű munkásemberek ismeretlen, kegyetlen életét kíméletlenül, de mégis együttérzéssel és rokonszenvvel bemutató A wigani móló című riportkönyve hozza meg az első komolyabb irodalmi elismeréseket. A szerző azonban csak nagy késéssel értesülhet a régen várt sikerekről. Ekkor már önkéntesként harcol valahol Spanyolországban, Franco csapatai ellen, a köztársaságiak oldalán, meggyőződéses baloldaliként és antifasisztaként. A spanyol polgárháborúban szerzett személyes tapasztalatai és a nagy moszkvai perekkel kiteljesedő sztálini terror lesz az a két sorsdöntő esemény, melynek hatására élesen szembefordul saját korábban vállalt nézeteivel is. Hódolat Katalóniának című könyvében izgalmasan, szinte naplószerűen számol be a polgárháború eseményeiről, a Franco ellen harcoló nemzetközi köztársaságpárti egységek vezetőinek moszkvai parancsra történő letartóztatásáról, börtönbe zárásáról, majd meggyilkolásáról. „Barcelona után”, súlyos sebesültként, és lelkében is mélyen megsebezve már egy másik Orwell tér vissza Angliába. Határozottan szembeszáll az egyre nyilvánvalóbb hazugságokkal, a Moszkvából pénzelt, modernnek és divatosnak kikiáltott, befolyásos társutas írók által népszerűsített kommunista propagandával. Orwell további munkáiból, így a Háborús naplóból, a Londoni levelekből és a Rádiós jegyzetekből is jól látható, hogy egyazon erkölcsi és etikai mérce alapján ítéli meg a totalitárius rendszereket, és következetesen ellenfele marad nemcsak a kommunista, hanem az elveiben és eszközeiben nagyon hasonló és hazájára ráadásul fegyverrel támadó náci diktatúrának is.
A halhatatlanságot Orwell számára két világhírű – hazánkban a rendszerváltást követően a szigorúan tiltott kategóriából hirtelen az iskolai kötelező olvasmányok közé emelt – mestermunka hozza el: a totalitárius hatalmi berendezkedés nagyszerű jellemrajzokkal megfestett allegóriája, az Állatfarm, valamint az egyént állandóan ellenőrző, a személyiséget teljesen megsemmisítő totális diktatúra nyomasztó és sokszor látnoki erejű víziója, az 1984.
Az évforduló alkalmából végre két fontos munka is megjelent Orwellről. Körmendy Zsuzsanna hiánypótló és nagyívű esszéje szembesíti olvasóját az orwelli életút és életmű mélyebb összefüggéseivel, titkos mozgatórugóival, valamint esztétikájának rejtett rétegeivel. Nóvé Béla személyes élményei és a Történeti Hivatalból előkerült belügyi jelentések alapján a magyarországi szamizdat Orwell-kiadások kulisszatitkaival ismerkedhetünk meg. Mindkettő figyelemre érdemes kötet.
Szerencsére a Cartaphilus és az Európa könyvkiadónak köszönhetően egyre több Orwell-mű válik hozzáférhetővé magyar nyelven is. Olvassunk tehát Orwellt, vagy olvassuk újra Orwellt, hiszen mindannyiunknak meglepetéseket tartogat. Sokszor kellemetlen és fájdalmas meglepetéseket.
(Körmendy Zsuzsanna: Hódolat George Orwellnek, XX. Század Intézet, Budapest, 2003. Ára: 2800 Ft; Nóvé Béla: Orwell-olvasó, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2003. Ármegjelölés nélkül)
hetivalasz.hu, Szelke László
