Népi írók és ellenlábasaik

A Magyar Napló is rájött arra, hogy a jövő a szépen kivitelezett magazinoké, amelyektől talán az elolvasásuk után sem lesz kedvünk megszabadulni.

A Magyar Napló új, időszaki irodalmi lapja decemberben debütált egy tematikus Illyés-számmal. Feltűnően szép kiadvány született, a kiadó láthatólag nem spórolt sem az alapanyagokkal, sem azzal, hogy komolyan vegye az igényes tördelés fontosságát, így tényleg jó kézbe venni az Irodalmi Magazin első számát. A magazinok csillaga, úgy tűnik, egyébként is felívelőben van: tavaly például a Könyvesblog is úgy döntött, hogy az internetes tartalmak mellett magazinformában is meg fognak jelenni.

A Magyar Naplónál nem is annyira meglepő módon a kiadó fiatal munkatárásaitól származott az új vállalkozás ötlete, Oláh János főszerkesztő elmondása szerint az ő ösztökélésükre vágtak bele a magazinalapításba. „Réger Ádám, Kardeván Lapis Gergely és a többiek beszéltek rá, hogy próbálkozzunk meg egy ilyen kiadvánnyal. Franciaországban találtunk hasonló vállalkozást, ott már az ötszázadik számánál tart egy hasonló tematikus, minden számban egy-egy, legtöbbször francia szerzőt bemutató irodalmi lap” – mondta el Oláh János főszerkesztő, a Magyar Napló Kiadó vezetője.

A kiadó nem csak a 110. születési évforduló miatt indította Illyés Gyulával a sorozatot: azt is jelezni akarták ezzel, hogy a folyóirat elsősorban a népi irodalom felé venné az irányt: „A magyar irodalom hagyományai a népiségben gyökereznek, évszázadokig ez az eszmeiség határozta meg, amit mostanában elvetne magától a magyar irodalmi tudat. Ezzel a saját identitásától szabadulna meg” – vélte a főszerkesztő. Illyés Gyulával szerencséjük volt, mert nemcsak a róla szóló írásokat és ismert vagy kevésbé ismert Illyés-szövegeket, hanem egy eddig kiadatlan esszét is meg tudtak jelentetni tőle. „Illyésnél központi probléma volt az idővel való viaskodás. Sok verse is foglalkozik az idő, a hagyomány, a kollektív emlékezet a jelentőségével. Az esszé arról szól, hogy a disznóöléssel kapcsolatos több száz éves legendák hogyan őrződnek meg” – mondta Oláh János a Mi az, hogy idő? című esszéről. Ahol lehet, igyekeznek majd első közlésű anyagot felhasználni: ha mást nem, akkor naplókat vagy egyéb feljegyzéseket, leveleket, de ez nem lesz minden szerzőnél egyszerű.

A folyóirat állandó rovatai közül a főszerkesztő kiemelte a kortárs írók reflexióit, az első számban is közel harmincam írnak Illyés Gyuláról. Oláh János szerint fontos, hogy ezt minden számban megtartsák, ahogy a Katedra című, tanároknak szóló rovatot is. „Próbálunk rámutatni, hogy eleven jelenségként, a személyiség és a művek kapcsolatán keresztül kellene bemutatni egy írót” – mondja Oláh János. A Kháron ladikja című esszéregényhez készítettek oktatási segédanyagot az első számba. „Vannak olyan pontok, amelyekre több figyelmet is lehetett volna fordítani: ilyen Illyés drámaírói tevékenysége, vagy a Magyarok című könyve, amely a magyar népiség eszmekörét talán a leghitelesebben fogalmazza meg. Illyés és a vallásos költészet viszont olyan téma, amiről általában nem sok szó esik. Ezért írtam Illyés és a Biblia kapcsolatáról. A magánéleti lírája is sokszor háttérbe szorul: retorikus írónak szeretik beállítani, aki megmondja az igazat a nagy nemzeti kérdésekkel kapcsolatban. Pedig tele volt kétellyel, és meg is írta ezeket a kétségeket” – fejtegette a főszerkesztő.

Bár a Gárdonyi-számot is erre az évre tervezik, nem feltétlenül szeretnék évfordulókhoz kötni az Irodalmi Magazin témáját, és nem ragaszkodnak minden áron a népi írókhoz sem. A következő szám például Márai Sándor alakját járná körül. A tervek szerint április 11-ére, a költészet napjára jelenik meg, amely nemcsak József Attila, hanem Márai születésnapja is. „Márai mint a népiség kétségbevonója is érdekes személyiség. A népi írókkal való viszonya nem volt mindig felhőtlen, a naplójában azt írja róluk, hogy »hirdetik az igét, de ragozni nem tudják«, ami Veres Péterre vagy Kodolányi Jánosra gondolva nem túlságosan igazságos kritika. Érdemes bővebben foglalkozni ezzel a konfliktussal” – magyarázta. Ha folyóirat gondolkodásában és anyagilag is megerősödik, tervezik, hogy egy-egy külföldi írót is bevesznek a sorba, és Oláh János úgy véli: időnként megérné visszatérni például a kuruc költészethez vagy Mikes Kelemenhez, belőlük sokat meríthetne a kortárs irodalom. Később kitérnének a népi irodalom kevésbé ismert alakjaira, például Veres Péterre vagy Sinka Istvánra is.

mno.hu – rKissNelli