|
Lázár Ervin Fotó: lazarervin.com |
A pályakezdését a Esti Pécsi Napló, a Jelenkor és a Nádor kávéház háromszöge határozta meg. Az utolsóba hazajárt, az első kettő pedig kezdő újságíróként és induló íróként biztosított neki megjelenési lehetőséget. Bartusz-Dobosi felidézte a történetnek azt a korra nagyon is jellemző fordulatát, amikor a kultúra iránt érdeklődő kezdő újságírót tudatosan a mezőgazdasági rovatba helyezték. Az ide írt cikkeiben mégis nyugodtan kutakodhatnak az írói véna jelei után az irodalomtörténészek, biztosan sikerrel fognak járni.
Szakonyi Károly előadása idézte hosszan azt a számtalan mezőgazdasági eszközt, elfelejtett szót, tárgyat, tevékenységet, amelyek Lázár Ervin műveiben felbukkannak, mint egy letűnt világ emlékei. Egyszer állítólag azt mondta Lázár: szeretne egy olyan múzeumot a mezőgazdasági eszközök számára, amilyet Belgiumban látott. Ezt a múzeumot is megteremtette a műveiben, és a mezőgazdasági rovattal együtt járó utazás, a vidéki emberekkel való találkozások végül nemhogy kárt okoztak volna, hanem valóságos áldást jelentettek neki íróként.
A pécsi Jelenkor pedig az első közlések helye lett. Csorba Győzővel, Tüskés Tiborral életre szóló kapcsolatokat kötött Lázár Ervin, és sokáig kötődött magához a Jelenkorhoz, még nyomdai szerkesztője is volt a lapnak, bár ez a pontosságot igénylő munkakör nem állt különösebben közel Lázár szertelen személyiségéhez: a visszaemlékezések szerint az elmulasztott határidők következményeitől csak az mentette meg, hogy nem lehetett rá haragudni. Szeretetre méltó volt, ahogy a műveiben is.
|
Lázár Ervin íróasztala az íróról elnevezett sárszentlőrinci emlékházban Fotó: Béres Attila |
Az előadók becsületesen sorra vették az összes műfajt, amelyben Lázár alkotott, a jól ismert meséktől és a prózától a verseken át egészen a naplóig. Elhangzott az is: Lázár Ervin figyelt a legjobban a kortársai közül az életműve harmóniájára. Nem írt sokat, de mindennek megvan a helye az életműben, még a töredékes naplónak is, amely élete utolsó idejének is megrázó dokumentuma, és amelyről Cs. Nagy Ibolya beszélt. Kiderült: nem volt könnyű a napló feldolgozása, s Cs. Nagy „filológusokat rémületbe ejtő hivatkozásokat” emlegetett – valószínűleg ez tetszett volna Lázár Ervinnek.
A Petőfi Irodalmi Múzeum, az Illyés Gyula Archívum és Műhely, valamint a Közép-európai Kulturális Intézet által szervezett emlékkonferenciához pedig Isten tudja, mit szólna. A beszédek zárásaként Vathy Zsuzsa csak annyit fűzött hozzá a témához: ha elmondanánk Lázár Ervinnek, hogy konferenciát szerveztek róla, valószínűleg azt kérdezné: elment az eszetek? És szerinte arra is emlékeztetne minket: mindig mondta, hogy semmit ne nevezzenek el róla. Ehhez képest mától az újpesti Erzsébet utcai Általános Iskola fogja viselni a nevét, amelynek ma délután tartják a névadó ünnepségét.
mno.hu – rKIssNelli