Engedjék meg nekem kedves olvasóim, hogy ezen a héten – megtörve egy kicsit a téli egyhangúságot, s a politikai élet ádáz küzdelmeit – egyik kedvenc könyvemet ajánljam a nagyra becsült figyelmükbe.
A Virágot Algernonnak szomorú történet. Szomorú, de mégis felemelő. Az ember nagyságát, élni akarását, akaraterejét hirdeti. Daniel Keyesnek sikerült ebben a regényében egyesíteni a fantasztikum és a dráma, a szerelem és az intrika legfőbb ismérveit. A könyvet azért tartom jelentősnek, mert megmutatja nekünk embereknek, hogy milyenek vagyunk.
Tudom sokszor nehéz szembenézni azzal az arccal, aki a tükörből minket néz. De a szembenézést nem szabad elkerülni. Ahhoz, hogy nemzetünket, hazánkat szeretni tudjuk, szeretnünk és tisztelnünk kell az embert. A humánum, a humanista gondolkodás a nemzettudat, a hazaszeretet alapja.
