Hetven éve, 1942. szeptember 5-én halt meg Móricz Zsigmond. A magyar realista próza mestere Tiszacsécsén született – a család emlékezete szerint 1879. június 29-én, ám az anyakönyv alapján július 2-án.
Gyermekkora nem volt mentes a megrázkódtatásoktól: apját, Móricz Bálintot sorra érték a csapások, teljesen elszegényedett, végül napszámból tartotta el a családját, ám az összes gyermekét taníttatta. Az író 1890-ben kezdett tanulni a Debreceni Református Kollégiumban – a visszahúzódó, rossz tanuló gyerek emlékeit a Légy jó mindhalálig című regénybe írja majd bele –, majd a sárospataki kollégium diákja lett, végül Kisújszálláson érettségizett 1897-ben. Ezután református teológiát és jogot tanult Debrecenben. Korán újságíróskodni kezdett, a Debreceni Hírlap segédszerkesztője volt.
1900-ban Budapestre költözött, ahol előbb jogot, majd bölcsészetet tanult, részt vett Négyesy László híres stílusgyakorlatain, ahol megismerkedett Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával és Tóth Árpáddal. 1902-től Kisújszálláson tanár, majd tisztviselő a kultuszminisztériumban és a Központi Statisztikai Hivatalban, innen került az Újság című napilaphoz. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugéniával. 1908-ban jelent meg Erdő-mező világa című állatmese-gyűjteménye és a Hét krajcár című novellája a Nyugatban, majd egy év múlva azonos címmel jelent meg novelláskötete, amelyet először Ady üdvözölt.
Írói karrierje innen töretlen: sorra jelentek meg novellái, regényei – Tragédia, Sárarany, Az Isten háta mögött, A galamb papné, Kerek Ferkó –, 1910-ben a Nemzeti Színház bemutatta Sári bíró című színművét. Az első világháborúban haditudósító volt. A Tanácsköztársasággal kezdetben együttműködött, majd szakított annak szellemiségével, ennek ellenére a Horthy-rendszerben írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték, színdarabjait nem játszották. Ebben az írói korszakában született a Légy jó mindhalálig, az életmű egyik csúcspontja, az Erdély trilógia, illetve a dzsentriregények közül az Úri muri és a Rokonok. 1925-ben felesége öngyilkos lett. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel.
1929. december és 1933. február között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot. Megszervezte a Nyugat-barátok Körét, 1932-ben pedig fiatal íróktól adott ki prózaantológiát. 1932-ben Rothermere-díjat kapott. 1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), akit lányává fogadott. A később élettárssá váló Csibe több írásának modellje, élettörténetét az Árvácska című regényben dolgozta fel. 1937-ben felbomlott házassága, Leányfalura költözött. 1939 decemberében Szabó Páltól átvette és szerkesztette a Kelet Népét. 1942. augusztus 29-én agyvérzést kapott, és szeptember 5-én meghalt.
