„Olyan ember történetéről van szó, akinek egyszerűen minden sikerült, amit el akart érni élete során” – jelentette ki Martin a Kolumbia washingtoni nagykövetségén tartott irodalmi esten, amelyet könyve (G. G. Márquez, a Life) amerikai megjelenése alkalmából rendeztek.
A brit irodalomtörténész, aki a pittsburghi egyetemen tanít modern irodalmat, felhívta a figyelmet arra, hogy műve csupán a „rövid változat”, a hosszú verzió 2000 oldalas és 600 oldalnyi lábjegyzet van hozzá. „Nagy valószínűséggel halálomig fogom írni” – mondta. Elmesélte, hogy mindössze néhány órára és néhány pohár whiskyre volt szüksége, hogy meggyőzze a kolumbiai írót: hadd kutassa az életét. „Rendben, de ne dolgoztass engem” – válaszolta elmondása szerint a Száz év magány szerzője.
Ezt követően Martin belefogott a munkába, amely „évről évre rosszabb lett” a rázúduló információáradat miatt. Az életrajzíró több mint 300 emberrel készített interjút, köztük Márquez édesanyjával, Fidel Castro kubai vezetővel, akihez az írót szoros barátság fűzi, és olyan pályatárs barátokkal, illetve ellenfelekkel, mint a mexikói Carlos Fuentes vagy a perui Mario Vargas Llosa. És közben minden évben többször is találkozott Márquezzel, aki végül neki ajánlotta a Bánatos kurváim emlékezete című könyvét. Gerald Martinnak, az engem üldöző őrültnek – szólt az ajánlás. „Ezek után szeretném azt hinni, hogy én vagyok a legjobb barátja” – mondta az irodalmár hamiskás mosollyal.
Az életrajzíró két hónappal ezelőtt meglátogatta a Nobel-díjas írót Mexikóban, hogy kikérje véleményét munkájáról. Márquez a kötettel a kezében várta őt. „Életem egyik leghátborzongatóbb élménye volt. Azt mondta, örül, hogy elkészült a könyv, mert mindig is szeretett híres lenni. Néhány tévedéstől és neki nem tetsző magyarázattól eltekintve egészében elégedett volt azzal, amit írtam” – mesélte.
A kötetben olvasható Márquez életének több zaftos esete is, köztük az az incidens, amely véget vetett 1976-ban Mexikóban Márquez és Llosa barátságának. Martin hat szemtanúval beszélt, akik látták az ökölcsapást, amelyet a perui író adott a kolumbiainak, ennek ellenére figyelmeztet: a teljes igazságot csak a két érintett tudhatja – meg esetleg Patricia, Llosa felesége, akinek talán volt némi szerepe az összetűzésben.