A Kossuth-díjas és József Attila-díjas írónő szerkesztőként is tevékenykedett, filmforgatókönyveket írt és hetilapokban is publikált. Tizenhárom évvel ezelőtt a mai napon, július 14-én hunyt el.
A Janikovszky vezetéknévvel híressé vált írónő Kucses Éva Etelka Nametta néven született 1926. április 23-án Szegeden. Első szerzeményeit még Kispál néven jegyezte. Egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol betekintést nyert a magyar, a német, a filozófia, a néprajz, a pszichológia és a politikai gazdaságtan tudományába.
Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tankönyvosztálya volt, majd az Ifjúsági (ma Móra) Könyvkiadó lektora, később főszerkesztője lett. A kiadónak nyugdíjba vonulása után is igazgatósági tagja maradt. Megalakulásától, 1978-tól 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól pedig az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályát vezette.
Az írónő férje, dr. Janikovszky Béla orvos után kapta vezetéknevét. Rendkívül termékeny szerző volt, 33 könyvet írt, amelyeket eddig 35 nyelven jelentettek meg szerte a világban. Írásainak fő témája a felnőtt és a gyermek közti kapcsolat volt, annak mindennapi élményeivel és konfliktusaival együtt. Őszinte, hiteles szövegei azonban nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is utat mutathatnak. Janikovszky Éva munkái elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól, aki sajátos, letisztult vonalvezetéssel illusztrálta a műveket. Az írónő több kötetéből rajzfilm is készült. Legismertebb művei Az égig érő fű, a Málnaszörp és szalmaszál vagy a Kire ütött ez a gyerek?. A könyvírás mellett filmforgatókönyveket is készített, illetve rendszeresen jelentek meg publikációi is hetilapokban.
Janikovszky Éva gazdag életművet hagyott maga után, amelyet számos kitüntetéssel is elismert a szakma, a Kossuth-díjat 2003-ban vehette át. Szegedi szülőházán, a Bolyai utca 19. szám alatt névtábla őrzi emlékét.
Forrás: Wikipédia