A francia irodalom leghíresebb lövése 1873. július 10-én dördült el a belgiumi Courtrai-ben. (Kortrijk). A hétmilliméteres kaliberű Le Jucheux revolvert Paul Verlaine vásárolta a városban 23 frankért. Visszatérve a szállodába megmutatta a vele élő szeretőjének, Arthur Rimbaud-nak a fegyvert, majd hadonászva vele megfenyegette.
Ezután elmentek meginni szokásos aperitifjüket, a “zöld tündért” az akkoriban művészi körökben nagyon elterjedt abszintot. Vacsora után hazafelé tartva Verlaine teljesen elvesztette a fejét és kétszer rálőtt társára, szemére vetve, hogy el akarja hagyni.
A párizsi Musée des Lettres et Manuscrits, “A rab Verlaine” címmel rekonstruálta a történetet, amely a kórházban folytatódott. A karján könnyebben megsebesült Rimbaud, aki valami kitalált történetet adott elő sebesülése magyarázatául, ellátást kapott és ezzel az incidens akár be is fejeződött volna. De Rimbaud továbbra is hajtogatta, hogy elmegy Párizsba és Verlaine újra elővette fegyverét. A megrémült Rimbaud menekülésre fogta a dolgot, majd az utcán rendőrhöz fordult segítségért.
Következett egy feljelentés és az Egy évad a pokolban (Une saison en enfer) című, versekből és prózai töredékekből álló ciklus, a 20. századi irodalom, mindenekelőtt a szürrealizmus egyik előfutára.
A pokol évadja július 13-án kezdődött, amikor Verlaine-t megalázó testi vizsgálatnak vetették alá homoszexualitása miatt, ami akkoriban társadalmi szempontból talán súlyosabban esett a latba, mint egy gyilkossági kísérlet. A doktorok következőt állapították meg: „Paul Verlaine aktív és passzív homoszexuális szokások nyomait viseli a testén.”
A költőt két évi börtönre és 200 frank pénzbírságra ítélték .A börtönbüntetést részben Brüsszelben, részben Mons-ban töltötte le. Itt irt egy sor verset, amelynek gyűjteményes címe mindent elárul: Cellába zárva (Cellulairement). A könyv egyben soha nem került kiadásra, részeket osztott szét belőle más kötetekbe.
A kézirat 2004-ben vált ismertté egy Sotheby’s árverésen, ahol a francia állam vásárolta meg 299.200 euróért és nemzeti kincsnek nyilvánította. Azóta a kiállító múzeum őrzi.
A kiállítás a történetet kiszélesíti egy Verlaine-ről készített portréval, amelyből kiderül, hogy a költő már rab volt sokkal korábban, mint ahogy fizikailag börtönbe került volna.
Először is nyilvánvaló előnytelen külleme („vámpírmaszk” arca) és a családi atmoszféra miatt. Három abortusz után született és szülei túlságosan sokat vártak tőle, hogy ne keltsen csalódást. Hihetetlen, de igaz, hogy három meg nem született testvérének embrióit a szalonban őrizték üvegben, míg a teljesen kiborult Paul össze nem törte azokat.
De Verlaine rabja volt az alkoholnak is, főként az abszintnak. Sokat ivott és egyre lepusztultabb helyeken, például a párizsi Pigalle-on, a Döglött patkánynak (Café du rat mort) nevezett ivóban. Verte a feleségét és kisfiát. Egy alkalommal megpróbálta felgyújtani az asszony haját, máskor tőrrel fenyegette.
Közben belépett az életébe Arthur Rimbaud, a 17 éves fiú és a 27 éves Verlaine között nagy szerelem alakult ki. Együtt írták bizonyos verseiket, például A segglyuk szonettjét (Le sonnet du trou du cul). Kapcsolatuk azonban a kezdetektől fogva viharos volt. Sokat utazgattak, Verlaine erre áldozta nagynénje 30 ezer arany frankot érő örökségét, de utazásaik is inkább menekülések voltak.
Rimbaud 1891-ben halt meg, 37 évesen kalandos élet végén és azután, hogy rák miatt amputálni kellett az egyik lábát. Verlaine öt évvel élte túl szinte csavargóként, az alkoholba süllyedve. Az a fertő azonban, amelyben mindketten éltek, semminek tűnik az utókor számára ragyogó költészetük fényében.
A kiállítás bemutatja a versek kéziratait, a rendőrségi jegyzőkönyveket, és külön érdemes betérni két portréért. Az egyiket Verlaine készítette magáról a kubizmus megjelenését 40 évvel megelőző stílusban, a másikat pedig Jean Cocteau festette Rimbaudról.
gepnarancs – gn911
