Történelmi tabló, családtörténet és egy utazás személyes emlékei keverednek az egyik legismertebb Balzac-kutató, a Párizsban élő Loránt Endre A budapesti papagáj címmel magyarul is megjelent memoárjában.
Zirkuli Péter író a Kijárat Kiadó által megjelentetett kötet június 9-ei bemutatóján felidézte: Loránt Endre 1956-ban 26 évesen emigrált Franciaországba, és a Sorbonne díszdoktora lett. Az irodalomtörténész elsősorban Balzac-szakértőként ismert, az életmű számos darabját rendezte sajtó alá, többek között ő gondozta a szerző fiatalkori írásainak első összkiadását.
Loránt Endre elmondta: A budapesti papagáj először franciául jelent meg, ezt a szöveget most némileg átdolgozta. A Mihályi Zsuzsa által lefordított, „magyar változat” kritikusabb, mint a francia szöveg, ugyanakkor kimaradtak belőle a csak franciák számára érdekes részek – jegyezte meg.
Ungvári Tamás író, irodalomtörténész a szerző egykori évfolyamtársa hangsúlyozta, hogy a kötet egyszerre szépírói teljesítmény, de a személyes emlékeken túl, nagyon plasztikusan, nagyon elevenen megírva bír egyfajta dokumentumértékkel, így megvan a helye a magyar műveltség történetében. „Elegáns könyv, megragadható alakokkal, Balzac ilyen anyagból egy egész Emberi tragédiát írt” – utalt a francia író regényciklusára Ungvári Tamás.
Karafiáth Judit irodalomtörténész hozzátette: a történelmi látképet nyújtó kötet struktúráját Loránt Endre 1997-es magyarországi utazása adja.
Karády Viktor szociológus, társadalomtörténész szerint A budapesti papagáj műfaját tekintve leginkább „reflektált emlékirat”, még szociológiai meglátásokat is magában foglal. Az egyik legerősebb az 1944-es élmény, az üldöztetés vissza-visszatérő emléke, de számos már árnyalatot is bemutat. A kötet egy „régi rendszerbeli” nagypolgári zsidó család története a makrotörténetbe ágyazva. A könyv visszamegy az eredetig: az asszimilálódó nagyszülőkig, a polgári lét kialakításáig – jegyezte meg Karády Viktor.
Ablonczy Balázs történész kitért arra, hogy az emigrációból nagyon nehéz visszatérni a magyar irodalmi kánonba; ez – különböző okokból – csak két írónak sikerült: Márai Sándornak és Wass Albertnek.
Loránt Endre írása sokban emlékeztetett Nádas Péter Évkönyvére, de van benne egyfajta rokonszenves könyörtelenség is: mindenki névvel szerepel benne, a magyarországi frankofónia meghatározó egyéniségei is. Fontos A budapesti papagáj reflektáltsága: a kötet finoman irodalmasított, de a dolgokat finoman kimondó emlékirat – méltatta Loránt Endre munkáját Ablonczy Balázs.
Forrás: MTI
