Paródiák és anekdoták Tompa Mihályról a Spanyolnáthán
Én itt híres, divatos pap vagyok – e szavakkal jellemezte magát Tompa Mihály hanvai lelkészi szolgálatára utalva, de elmondhatná ezt ma is magáról, ha rákukkantana a Spanyolnátha irodalmi-művészeti folyóirat (spanyolnatha.hu) kezdőlapjára. A folyóirat ugyanis Tompa Mihály, írói álnéven Rém Elek születésének 200. évfordulója alkalmából arra kérte fel rendszeres szerzőit, hogy emlékezzenek meg a híres adomázóról és jó szónokról.
Az idei év ugyanis nem csak Arany-emlékév: szeptember 28-án lesz kétszáz éve, hogy meglátta a napvilágot Tompa Mihály költő és református lelkész Rimaszombaton. Korában igen népszerű volt, előbb Petőfivel, később Arany Jánossal is személyes ismeretséget kötött, a korabeli kritika triászként tekintett rájuk – Tompát Arany és Petőfi egyenrangú társának látva.
Fotó: MTI
Tompa Mihály, a reformkor költője. korában népszerű volt
Manapság kevéssé olvassuk, neve is inkább irodalomtörténeti adomákból ismert, Petőfivel és Kerényi Frigyessel folytatott költőversenyével (egy erdei lak megverselésére) ma emlékmű dicsekszik Eperjesen, Arannyal kötött barátságáról, Arany Tompáéknál tett családi látogatásáról pedig Arany László számol be, megemlítve, milyen vidám társaságot jelentettek egymás számára, adomázásokkal, leoninusversek faragásával töltve az időt.
Tompa fellépése az irodalom színterére nagyjából Petőfiével egy időre tehető (1841-ben jelent meg az Athenaeumban Alkonyatkor című verse, majd a Mohos váromladékon… című elbeszélő költeménye, egy évvel Petőfi debütálása előtt), később népregéi tették igazán népszerűvé.
Ma leginkább egy-két versét idézzük (A madár, fiaihoz, A gólyához), s a bravúros szónok alakját. Egy Aranyhoz írt levelében maradt fenn önjellemzése: „Én itt híres, divatos pap vagyok, tán derék is; de ezzel még igen kevés van mondva; csak azt jelenti, hogy a többi tán olyan sincs.
Hangom monoton, imádkozni egyáltalában nem tudok, nincs abban semmi kenet, semmi buzgóság; tudj’ az Isten! szégyenlek olyan Istent lábánál lehúzó tempókat és hosszú farizeus képet csinálni imádság közben, mint soktól látom. Azt azonban meg kell adni, hogy könnyen papolok, mindig könyv nélkül, mi egyszersmind azt is teszi, hogy a predikáczió soh’ sincs velem a templomban. Improvisálni a csalásig tudok; nyelvem jó, pereg, mint az orsó, de akkor nagyon sietek; és igazán néha olyan jól beszélek, hogy szinte sajnálom, hogy az egész beszéd elvész.”
A Spanyolnátha folyóirat a Tompa adomái alapján készült alkotásokat külön blokkban közli. Karádi Zsolt versparódiáját (A miskolci bíró) Tenczer Tamás Lóvátehetetlenül című írása követi, Tenczer „ismeretlen” Tompa-sorokat közöl, amelyek bevallása szerint „egy golyó ütötte Károli Biblia lapjai között rejtőztek, s csupán a vakvéletlennek köszönhetően kerültek elő egy padlástéri keresztgerenda korhadó pillérének megroppanását követő statikai skandallum bekövetkezése nyomán”, az idén Tokaji Írótábor díját elhozó Nagy Zsuka improvizatív verse (A kacsalábhoz – Hommage á Tompa Mihály) nem felhőtlenül vicces: „Gerincsérves jelen, / nem tudok csak lápra állni, / bokasüllyedt hazám / Csak csontokon jár, / nincs íve a megbocsájtásnak, / ’rút szibarita váz’. // Csak a harag és a gyűlölet trappol / Tornacsukákban, papucsokban, / topánkákban.”
A folytatásban jeles szerzők, Petőcz András, Miklya Zsolt, Deák-Takács Szilvia szövegeiért is érdemes felkeresni a honlapot.
(spanyolnatha.hu)
Kulin Borbála – www.magyaridok.hu
