„Futó fény lobbant szemeden, S akármi volt is az a fény, Nem látott szebbet sohasem, Borús szemem e földtekén”
– írta Dal című költeményében Edgar Allan Poe, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője, aki 167 éve október 7-én hunyt el. A világirodalom máig egyik legjelentősebb alakja az első olyan közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni.
Edgar Poe néven született a massachusettsi Bostonban, 1809. január 19-én. Szülei, David Poe Jr. és Elizabeth Arnold Hopkins Poe színészek voltak. Edgar valószínűleg Shakespeare Lear király című drámájának egyik szereplőjéről kapta a nevét, mivel szülei 1809-ben ebben a darabban is játszottak. Apja 1810-ben elhagyta a családot, édesanyja egy évvel később tuberkulózisban meghalt. Ezután gyermekeiket elválasztották egymástól: Edgar egy richmondi kereskedőhöz, John Allanhez került. Allanék hivatalosan sosem fogadták örökbe Poe-t, de neki adták az Allan nevet. Az ifjú Poe 1826 februárjában az újonnan alapított Virginiai Egyetemre ment nyelveket tanulni, ahol a tiltott szerencsejátékkal is megismerkedett. Emiatt elhidegült nevelőapjától: arra hivatkozott, hogy Allan nem küld neki elegendő pénzt az előadásokra való jelentkezéshez, a tankönyvek megvásárlásához és a szállás kifizetéséhez. Allan ekkor még több pénzt és ruhát küldött, de Poe adósságai tovább nőttek, majd otthagyta az egyetemet is. Ezt követően, 1827 áprilisában Bostonba utazott, ahol tisztviselőként és újságíróként dolgozott. Ebben az időben kezdte használni az Henri Le Rennet álnevet.
Megélhetési gondjai miatt Poe 1827. május 27-én bevonult a hadseregbe. Az Edgar A. Perry nevet használva 22 évesnek mondta magát, bár akkor még csak 18 volt. Ugyanebben az évben adták ki első, 40 oldalas, Tamerlane and Other Poems című verseskötetét, mely név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg. Csak 50 darabot nyomtattak belőle, a kritikusok pedig fel sem figyeltek rá. Két év szolgálat és a tüzérségi törzsőrmesteri rang elérése után Poe meg akarta szüntetni öt évre szóló szolgálati idejét, 1829 áprilisában le is szerelt. Ekkor jelent meg második kötete Al Aaraaf, Tamerlane and Minor Poems címmel. Ezután Poe West Point-ba utazott és beiratkozott a katonai akadémiára, ám 1931-ben úgy döntött, hogy hadbíróság elé állíttatja magát és elhagyja az intézményt. Általános hanyagság és parancsszegés – a kiképzésről, előadásokról és a misékről való hiányzás – miatt idézték be. Hogy biztosan kirúgják, ezekben a nyilvánvaló esetekben sem ismerte el bűnösségét. Poe 1831 februárjában New Yorkba utazott, ahol kiadta harmadik, Poems című kötetét. A kiadás költségeit katonatársai 75 centes adományaiból fedezte, amiből végül 170 dollár gyűlt össze.
Poe volt az első közismert amerikai, aki kizárólag az írásból akart megélni, helyzetét azonban egyebek mellett a nemzetközi szerzői jogi törvény hiánya is megnehezítette. Költői próbálkozásai után Poe a próza felé fordult. Philadelphiában kiadta néhány történetét és elkezdett dolgozni Politian című drámáján, melyet azonban sohasem fejezett be. A Baltimore Saturday Visiter című lap 1833 októberében Poe Palackban talált kézirat (MS. Found in a Bottle) című történetét 50 dolláros díjjal jutalmazta. Az mű felkeltette a baltimore-i John P. Kennedy érdeklődését, aki segített Poe-nak megjelentetni néhány történetét és bemutatta őt Thomas W. White-nak, a richmondi Southern Literary Messenger szerkesztőjének. Poe a lap segédszerkesztője lett, de rendszeres részegsége miatt néhány hét után elbocsátották. Ezután visszament Baltimore-ba, és 1835-ben titokban feleségül vette unokatestvérét, Virginiát. A lány akkor még csak 13 éves volt, de korát a házassági anyakönyvi kivonatban 21 évnek adták meg. Hogy el tudja tartani feleségét, Poe megígérte, hogy rendesen fog dolgozni, így White visszavette korábbi állásába. Hamarosan, 1838-ban megjelent egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése (The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket). Később a Burton’s Gentleman’s Magazine segédszerkesztője, majd a Graham’s Magazine munkatársa lett. Az Evening Mirror című lap 1845. január 29-én közölte Poe A holló (The Raven) című versét, ami igazi szenzáció lett. Sikereit azonban beárnyékolta Virginia egyre súlyosbodó betegsége. Felesége 1847-ben bekövetkezett halála után Poe visszatért Richmondba, és újrakezdte kapcsolatát gyerekkori szerelmével, Sarah Elmira Roysterrel. Poe 1849-ben, Baltimore-ban hunyt el, halálának körülményei máig sem ismertek.
 |
| John Tenniel illusztrációja Edgar Allan Poe A holló című verséhez (1858) Fotó: Wikipédia |
Poe legismertebb művei a közízlésnek akkoriban leginkább megfelelő gótikus irodalom műfajába tartoznak. Leggyakrabban visszatérő témái a halál, annak fizikai jellemzői, a bomlás következményei, az élve temetés, a halottak életre keltése és a gyász. Legtöbb művét a sötét romantika műfajába sorolják, ami a Poe által sem kedvelt transzcendentalizmus ellenében alakult ki. A horrortörténeteken kívül szatírákat, humoros történeteket és áltudósításokat is írt. A komikus hatás érdekében gyakori eszköze volt az irónia és a különállóság hangsúlyozása. Poe a sci-fi területén is alkotott: ebbe a műfajba tartozó történeteiben olyan – akkor újnak számító – találmányok szerepelnek, mint a hőlégballon. Életében Poe-t leginkább kritikusként ismerték el. James Russell Lowell, egy másik kritikus „az Amerikában valaha élt legjobb ítélőképességű, legfilozofikusabb és legbátrabb irodalmi kritikusnak” nevezte. Emellett az egyik első amerikai író volt a 19. században, aki nagyobb népszerűséget szerzett Európában, mint saját hazájában.
Forrás: Wikipédia
