Még nem voltak jelentős irodalmi lapok, nem volt hazánknak akadémiája, de az irodalmi élet már akkor is utat tört magának. Hol és hogyan?
A vidám, koccintásoktól hangos szalonok világában, az olvasó- és diákkörökben, a baráti levezés és a szabadkőműves mozgalom álruhája alatt. Milyenek voltak ezek az irodalmi szalonok és társaságok? Ennek jártunk utána cikkünkben.
„Pest még nagyon sokáig nem fog úgy hasonlítani az európai városokra, mint az 1790-es évek elején. Ekkor valósággal pezseg itt az élet, az egyetem tanárai és politikusok, művelt hivatalnokok és radikális papok olvasókörökben és könyvtárakban, kávéházakban és szabadkőműves páholyokban, magánházaknál és színházi előadásokon keresik egymás társaságát. Mindennaposak az ünneplések: baráti és asztaltársaságok vacsorái, amelyeken sűrű pohárcsengés köszönti az irodalom és a tudomány jelesebb teljesítményeit” – írja Fábri Anna: Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten 1779-1848. című könyvében. Műve alapján kirajzolódnak a 18. század végi magyar nemesség törekvései, remények, hazafias érzelmek és természetesen az irodalom éljenzése. De hol adódott akkoriban lehetőség erre? Az irodalmi szalonokban.
Nők köré gyűlt a társaság
A szalonélet a 18. században Franciaországban alakult ki, majd elterjedt Németországban, és innen jutott el Bécsbe, valamint hazánkba is. A tudományokkal, politikával és művészetekkel foglalkozó társaságok – még ha művelőik férfiak voltak is – elsősorban a gyengébb nem köré szerveződtek. A háziasszony fogadta férje vendégeit, és teremtett környezetet a társalgáshoz. Jénában például Caroline Schlegel és férje: August Wilhelm Schlegel (német költő, műfordító, a német romantika egyik úttörője) köré gyűlt össze az egyik legérdekesebb és legszínvonalasabb társasága az országnak. Itt cserélt eszmét a német kora romantika és az irodalmi ellenzék csoportja. A kör tagja volt például Novalis író, költő, valamint szobrászok, természettudósok, művészetkritikusok, festők is. Otthonukban egyszerre tíz-tizenöt művész is vendégeskedett, akik szabadon vitáztak, terveket szőttek, sőt: lapot is terveztek. Itt alakult ki az Athenäumnak, az irodalmi ellenzék lapjának a terve, melyet 1798-ban jelentettek meg először. Caroline nemcsak a társaság háziasszonya volt, hanem a lap segédszerkesztője is. A jénai kör 1803-ra hullott szét, amikor August Wilhelm és Caroline házassága felbomlott.
Berlinben Henriette Herz szalonja virágzott. Itt vendégeskedtek: III. Frigyes Vilmos, a tudós Humboldt testvérek, porosz nemesek, zsidó könyvkereskedők, a filozófus Kant tanítványai, valamint a romantika felé húzódó nemzedék tagjai. Vidám csevegés, fizikai, filozófiai tárgyú előadások tarkították az összejöveteleket. Párizs leghíresebb szalonja pedig de Stael asszonyé volt, amelyet bátran nevezhetjük nemzetközinek is, hiszen a hölgy érdeklődött a német kultúra és politika iránt, és mindenütt voltak barátai. Otthonában a szellemi arisztokrácia cserélt véleményt politikáról, művészetekről. Bécsben Pichler kormánytanácsos nejéé, a kedves, közepes írói képességekkel rendelkező asszonyé, Caroline Pichleré volt a leghíresebb szalon, de Baumberg udvari tanácsos otthonában is sokan megfordultak, ahol lánya adott estélyeket a kor írói, művészei társaságában. Többek között Batsányi János is vendégeskedett itt.
 |
| de Stael asszony |
Estélyeken születő irodalom
Mi volt a helyzet Magyarországon? Az első pesti irodalmi szalon ötlete Schedius Lajos irodalmi társaságában fogalmazódott meg. Vacsoráin a tudományról, irodalomról és politikáról esett szó barátságos, oldott hangulatban németül vagy latinul. A magyar szalonéletnek is köszönhetünk irodalmi alkotásokat és folyóiratot. Beleznayné báró Podmaniczky Anna estélyein szerveződött az Uránia folyóirat, amely a nők nevelést tűzte ki célul, és amelynek szerkesztője Kármán József író lett. A férfi hálás volt a gazdag özvegynek, és az Urániában hozzá intézte az ajánló sorokat, dicsérve házát, amely otthont adott az irodalomnak. A Beleznay-ház hamar a legdivatosabb, leghíresebb szalon lett, az asszony tudós férfiakat, gazdaságban és tudományokban járatos vendégeket szervezett maga köré, bár szalonja nem teljesen tipikus. Míg Franciaországban főleg a beszélgetéseken volt a hangsúly, itt inkább az irodalmi estélyek szervezésén, melyekre csak magas társadalmi ranggal vagy kapcsolatokkal lehetett bejutni.
A hölgyek estélyei mellett azonban Magyarországon megjelentek férfiszalonok is. Elsőként 1806-ban látott napvilágot Kultsár István lapja, a Hazai Tudósítások. Ebben az időben az irodalom vendéglátó háza az övé volt. Mint az egyetlen magyar nyelvű pesti hírlap szerkesztője, fontos szerepet játszott a kulturális és társadalmi életben, így vendégei köre is széles volt. Jöhettek hozzá pesti és vidéki látogatók is, ha azok irodalmárok, tudós vendégek voltak. Gyakran adott ebédeket, vacsorákat, de ezek nélkülözték a szalonjelleget, férfirendezvények voltak, ahol az irodalom ügyeiről, a színészet felvirágoztatásáról, a folyóiratokról és a nyelvújítás egyre nagyobb vihart kavaró kérdéseiről esett szó. Vacsoráit elsősorban irodalompolitikai viták tették nevezetessé. Sok kérdésben, mint a nyelvújítás vagy a verselés megújításában nagy ellentétek feszültek a tagok között, így az összejövetelek nem voltak otthonosak. Mégis Kultsár Istvánban tisztelhetjük az irodalmi élet összehangolóját, a modern nyilvánosság, publicitás előkészítőjét, és a magyar színjátszás támogatóját.
A Vitkovics-házban gyűlt össze Kazinczy Ferenc triásza: Szemere Pál, Horvát István, Vitkovics Mihály. Itt hallgatták meg, javítgatták egymás verseit, és ösztönözték társaikat. A vendégek között volt még Kölcsey Ferenc és Fáy András is. Ezek az esti beszélgetések önképzőkör jellegűek voltak, a meghívottak társadalmi rang helyett irodalmi, esztétikai értékszempontok alapján érkeztek. A szabad véleménycsere és az irodalmi élet formálódásának terepe volt a Vitkovics-ház, ahol megfordult Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály is.
Említést érdemel még Karacs Ferenc otthona is. A házigazda személye odavonzotta a debreceni és pataki iskolában nevelkedett értelmiséget, festőket, rézmetszőket. Járt itt Kisfaludy Károly, Katona József, Beregszászi Pál, de még Déryné, első magyar opera-énekesnő is. A Karacs-ház nem irodalmi szalonnak adott helyet, de rendszeresen látogatták a magyar irodalom képviselői, a vacsora, bor mellett irodalomról, színészetről és a haza sorsáról folyt a szó.
A legnagyobb levélszalon
A múlt században már divattá vált levelezés az irodalmi körökben felerősödött. Az egész országot hálóként átfogó szálak legtöbbje pedig Kazinczy Ferenc felé futott, így központi jelleggel ruházta fel széphalmi otthonát. A több ezer levélben, mely innen özönlött az ország különböző részeire, folytonos eszmecsere folyt. Itt kerültek először szóba azok a kérdések, amelyek később évtizedekig az irodalmi közvélemény érdeklődésének középpontjában szerepeltek. Ez volt a magyar irodalom első nagyobb, bár felemás nyilvánossága.
Az olvasókörök is német mintára alakultak Magyarországon az 1780-as években. A könyvek beszerzése nehéz volt, hiszen nem volt jó a könyvterjesztés, alig akadt könyvkereskedés, és nagyon sokba is kerültek a kötetek. Így olvasókörökben, közösségekben gyűjtöttek könyveket, melyek egy személyes kapcsolati körnek álltak rendelkezésére. Eközben több diákkör is működött irodalmi célokból. Ilyen volt Csokonai Vitéz Mihály önképzőköre is, melyben a tagok mind megtanultak egy európai nyelvet, majd folyóiratokból kikeresték az adott nyelven írott könyveket, és elmesélték a többieknek a tapasztalataikat róluk. Később ebben a körben is egyre inkább a magyar nyelv ápolása került előtérbe.
Kik voltak a szabadkőművesek?
Az irodalom azonban a szabadkőművességbe is beszivárgott, amely egy kulturális-politikai mozgalom volt, és nagy népszerűségnek örvendett, sok jelentős tagot számlált. Angliából indult, ahol politikai páholyokba tömörültek, és egyre több szerepet kaptak tagjai. Így fiók páholyaik alakultak, melyek nem estek egybe az országhatárokkal. Magyarországon az 1780-as években indultak meg. Nagy előnye volt a tagságnak, hogy a nemzetközi háttér segítette a kapcsolatalakítást, az információáramlást és a könyvterjesztést is. A tagok sajátos szimbólumrendszert alakítottak ki, melyek még a szépirodalom rendszerében is megjelentek. Csokonainak például Ízis és Oziris című verse rejti pártfogóinak szabadkőműves nevét, míg Kazinczy folyóirata az ő szabadkőműves nevét viselte: Orpheus.
A mozgalom hazánkban azért is válhatott ennyire jelentőssé, mert a nyilvánosság szinte teljes hiányát igyekezett pótolni. Egy szűk réteg számára lehetővé tette a nézetek ütközését és kifejtését, és a különböző társadalmi osztályokba tartozó ifjak számára a szabad és fesztelen érintkezést. Kazinczy és Kármán, akik szintén tagok voltak, nagyra becsülték benne a közösséget. Kazinczy gyakran látogatta a pesti és budai testvéreket, elsősorban a legnagyobb jelentőségű páholyt, ahol az egész ország szellemi életének kiemelkedő tagjai voltak jelen. A páholymunka latin és német nyelven folyt. A megbeszélések gyakran irodalmi jellegűek voltak, így irodalmi tervek is születtek a társaság találkozóin.
Wéber Anikó
Forrás: Fábri Anna: Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten 1779-1848.
