Mostanság pikáns politikai téma, vajon miként alakul a kettészakadt Korea kapcsolata egymással és a világgal.
A Donald Trump–Kim Dzsongun-csúcstalálkozóra időzítette az Antall József Tudásközpont Csoma Mózes közel 350 oldalas monográfiájának a megjelenését.
A Koreai-félsziget kutatója hiánypótló tanulmányban hasonlítja össze a két állam politikai eredményeit a kezdetektől napjainkig, példákon keresztül mutatja be, hogy bizonyos történelmi eseményekre és személyekre hogyan gondolnak ma „ott fent és lent”. Nyilván az északi és a déli helyzetet megtapasztalni a magyar olvasóknak szinte lehetetlen, a szerző mégis érdekesen, közérthetően, talán a mi szemünkön keresztül is mutatja be a félsziget történelmét, nem hajlik egyik régió felé sem.
A kötetben megszólalnak volt diplomaták, ott élő szemtanúk, hiszen Csoma mindkét részt keresztül-kasul beutazta, soraiból kitűnik a két állam összetartozásának és békés együttélésének igénye, valamint a kelet-ázsiai országok közötti megbékélés iránti vágy.
Az egyes korszakok tárgyalásánál a szerző részletesen kiemeli a dél- és az észak-koreai történelemszemlélet közti különbségeket: a hidegháborús megosztottság ugyanis a félsziget ókori, középkori és újkori történelmének értelmezésére is rányomta bélyegét. A Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tankönyvei más-más módon mutatják be az egyes korszakokat és a történelmi szereplőket.
A monográfia segítségével betekintést nyerhetünk a koreai civilizációba, a Három Királyság korszakába, majd a déli–északi királyságok X. századig tartó történetébe. Olvashatunk a Korjó Királyságról és Vang Gon uralkodásáról, a Csoszon Királyságról, a Remetekirályságról és a Koreai Császárságról is, hogy aztán elérkezzünk a japán gyarmati uralomig, amely 1910-ben kezdődött.
A XX. századi fejlemények tárgyalásakor a szerző nagy számban használt fel publikálatlan levéltári forrásokat, amelyek sok új információt tartalmaznak a félsziget viszonyainak alakulásáról. Külön érdekesség, hogy a könyvben a történelmi visszatekintés mellett nagy a hangsúly a hazánk és Korea közötti érintkezések bemutatásán is, hiszen a hatvanas évekből számos feljegyzés található arról, hogy a magyar diplomaták remekül érezték magukat Kim Ir Szen társaságában.
A távolodás akkor kezdődött, amikor a Szovjetunióban és a keleti blokkban teret nyert a desztalinizáció. Észak-Korea a saját szövetségeseitől valamilyen szinten elzárkózott, önálló entitássá vált, ekkor kezdték szigorúan korlátozni a külföldről érkező információkat és a külföldiekkel való érintkezést.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy itt kezdtek elszakadni a valóságtól. Mindettől függetlenül lélekben egynek gondolják magukat az emberek, nem északinak vagy délinek, hanem koreainak – ez a hazafias érzés minden gazdasági megfontolást félresöpörhet.
Elismerés illeti a már említett naprakész szerkesztést, amelynek köszönhetően a fotóalbumból nem hiányzik a két koreai vezető áprilisi történelmi csúcstalálkozóján készült kép sem.
Úgy gondolom, mire az olvasó a kötet végére ér, nem csupán ázsiai időutazáson vesz részt, hanem olyan tudással is gazdagabb lesz, amelyhez eddig csupán szűk kör juthatott hozzá, hiszen a kötet bőven túlmutat egy útleíráson: tankönyvi tudást ad át, ráadásul igen élvezetesen.
(Csoma Mózes: Korea története – A két koreai állam történelemszemléletének összehasonlításával. Antall József Tudásközpont, 2018, Budapest, 344 oldal. Ára 4500 forint)
Bódy Géza – www.magyaridok.hu
