Egy életen át tartó keresés

Az irodalomtörténész már az est elején felhívta a figyelmet arra: sajnos nagyon sok levél csak töredékesen maradt fent, több olyan levél van, melyeknél nem ismerni a válaszleveleket, számos levél pedig önellentmondásos, hiszen Bertának nagyon sokféle arca volt, mindenkihez máshogy viszonyult, így sok esetben szerepet játszott levélíráskor is. Zeke Zsuzsanna ugyanakkor megjegyezte: nem pszichológus, így nem is pszichikai kórképet szeretett volna felállítani Ady egykori özvegyéről. Csinszka amellett, hogy aktívan levelezett, számos memoárba is belekezdett, amelyek közül Életem könyve címmel egy meg is jelent, így ez is hasznos forrásanyag volt az irodalomtörténész számára, ahogyan Csinszka versei is.

Boncza Berta vérfertőző házasságból született. Édesapja, Boncza Miklós országgyűlési képviselő saját nővérének lányát, az alig 22 éves Török Bertát vette feleségül – ehhez királyi engedélyre volt szükség, a befolyásos apa azonban pillanatok alatt megszerezte a papírokat. Boncza Miklós mérhetetlen szerelmet érzett fiatal felesége iránt, így Csucsán épített egy kastélyt felesége és születendő gyermekük számára. Török Berta azonban kilenc nappal lánya születése után meghalt. Csinszka édesapja azonnal lelencházba akarta adni kislányát, ezt egyedül Csinszka nagymamája – aki egyben nagynénje is volt –, Török Károlyné Boncza Berta akadályozta meg, aki magához vette a kislányt – mesélte előadásában Zeke Zsuzsanna.

A nagymama és a kis Csinszka először Kolozsvárott telepedett le, ugyanis a kastély vizesedett, Berta pedig beteges kislány volt, saját visszaemlékezései szerint szamárköhögésben szenvedett. A csucsai kastélyba akkor költöztek vissza, amikor azt teljesen rendbehozták. Mindezt Csinszka leveleiből lehet tudni, intézetben töltött évei alatt ugyanis aktív levelezést folytatott barátnőivel, akiknek sokat mesélt Csucsáról és az ottani csodálatos tájról és kertjükről. Szintén fiatalkori leveleiből ismerjük azt is, milyen magányos volt már egészen kiskorától, édesapja ugyanis egyfajta hétvégi apuka lett számára, akitől bár az anyagiak tekintetében mindent megkapott, semmilyen emberi kapcsolatot nem ápolt vele. Ráadásul Boncza Miklós fiút szeretett volna, így amikor Csinszka megszületett, csalódott volt. Csinszka kiskori önmagát groteszk lényként írta le, akinek gumikötéllel kellett leszorítani a füleit, hogy ne álljanak annyira el a fejétől, és akit valójában senki nem várt erre a világra.

Gyermekkorát tovább nehezítette édesapja viszonya titkárnőjével, akivel együtt is élt és született egy közös kislányuk, Emília, akinek mindaz a szeretet kijutott, amelyre Berta csupán vágyott, hiszen míg ő leányintézetben nevelkedett, addig Emília édesapjukkal járta a világot – ismertette Csinszka gyermekkorát Zeke Zsuzsanna, aki elmondta: Csinszka nagyon sokáig magát hibáztatta édesanyja haláláért, amit az sem könnyített meg, hogy nagymamája egyfajta istenséget csinált édesanyjából, kultuszt teremtett halott lánya, Csinszka édesanyja köré.

Boncza Berta Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Mindezek ellenére Csinszka gyermekkora normálisnak mondható, semmiben sem szenvedett hiányt, már ami az anyagiakat illeti, leveleiből pedig azt is tudni, hogy nagyon szerette a csucsai tájat, a kertet, az ott eltöltött időt, a játékok pedig átsegítették a nehéz pillanatokon. Visszaemlékezésiben sokat írt gyermekkori játékairól, amikor a kertet hajónak képzelte, magát pedig kalóznak. Játékaiban a legtöbbször férfiszerepet vett fel, amihez Zeke Zsuzsanna hozzátette: később Adyval, sőt még Babitscsal való kapcsolatában is férfias vonásokat mutatott, sokszor vette át a férfi szerepét az ajándékok és a virágcsokrok küldésével. Talán ez is egyfajta identitáskeresés volt a részéről, persze, ilyen apró részletekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni – tette hozzá Zeke Zsuzsanna. Csinszka már a leányintézetben töltött idő alatt is arról panaszkodott leveleiben, hogy nem tudja megvalósítani önmagát, az álmait. Az intézet falai között a folytonos felügyelet miatt bezárva érezte magát, amiből állandóan szabadulni akart, mindemellett pedig vágyott a szerelemre és a szabadságra is. Ady Endre előtt számos levelezőpartnere volt, sőt el is jegyezték. Először Tabéry Gézával kezdett levelezni, a neki írt levelek egyikéhez leírást is csatolt, amelyben csúnyának jellemezte magát, és szinte semelyik testrészével, se az orrával – melyet túl fitosnak –, se a szájával – melyet túl keskenynek ítélt – nem volt megelégedve. Tabéry Géza után Lám Béla mérnökkel levelezett, aki el is jegyezte, ám ennek az eljegyzésnek vetett véget az Ady-szerelem.

Csinszka és Ady Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Csinszka már 1911-ben levelezni kezdett Adyval. Ekkoriban még Tabéry Géza udvarolt neki, így Adynak küldött levelei csupán barátiak voltak, majd atyai, testvéri viszonyra váltottak, és végül ez a kapcsolat mélyedt el. Csinszka már ekkoriban is írt verseket, Adynak írt első levele mellé is küldött egy költeményt. Nemcsak ez, de a frappánsan megfogalmazott levelek is felkeltették a költő figyelmét. Csinszka itt veszi fel először a férfi szerepét, hiszen, ha Ady nem írt neki egy-két napig, ő sorra küldözgette a leveleit, ajándékokkal, többek között virágcsokorral halmozta el a költőt – Adytól azonban nem kapott semmi ilyesmit. Végül Csinszka édesapjának minden tiltakozása ellenére 1915-ben összeházasodtak. Berta Adyt szinte félistenként aposztrofálta, a költő vette át Csinszka édesanyja helyét, akire addig csodálattal tekintett. Házasságuk után mindent megtett, hogy megfeleljen a férfinak. Kicserélték egymás levelezéseit, hogy a másik elolvashassa az egykori udvarlók sorait. Csinszka pedig odáig merészkedett, hogy a korábbi szeretőkkel, így Dénes Zsófiával is felvette a kapcsolatot, sőt bemutatkozó levelet írt mindenkinek és felajánlotta barátságát. Még Lédát is szerette volna megismerni, bár a nőt ugyanolyan magasságokba emelte a képzeletében, mint Adyt. Ugyanakkor Ady barátai mellett gyermeknek érezte magát, memoárjában arra panaszkodik, hogy úgy kezelik, akár egy játékszert, amire Ady is rásegített, hiszen társaságban többször is úgy viselkedett vele, mintha gyermek lett volna. Csinszka volt a családfenntartó, hiszen édesapja halálával nemcsak házát, de vagyonát is megörökölte, és ő intézte Ady minden ügyes-bajos dolgát, így azt is, hogy ne kelljen katonának bevonulnia, sőt betegségében is ő ápolta. Mindezek ellenére mégsem érezte magát egyenrangú partnernek. Ezt azonban soha nem rótta fel Adynak, akit istenített.

Márffy Ödön festi feleségét Fotó: mek.oszk.hu

Ady halála után igyekezett elzárkózni a Szendrey Júlia-szereptől – mondta el Zeke Zsuzsanna, aki hozzátette: a költőről halála után semmilyen negatív információt nem akart megosztani. Röviddel Ady halála után, 1919-től kezdett levelezni Babits Mihállyal. A férfival való kapcsolatát ugyanaz jellemezte, mint az Adyval való levelezését. Kezdetben barátként, majd szinte testvérként, apa-lányaként írtak egymásnak, és Babitsnak is küldött ajándékokat, virágcsokrokat, és itt sem kapott viszonzást egyetlen ilyen gesztusra sem. Levelezésük hatására pletykák terjedtek el – egy újságcikk is megjelent –, hogy Babits és Csinszka összeházasodnak, ám ezt mindketten tagadták. Utolsó levelében Csinszka már azzal kereste fel Babitsot, hogy hozzáment Márffy Ödönhöz. Erre a kapcsolatra később Csinszka is úgy emlékezett vissza, mint két érett ember találkozására. Márffy Ödönnel kötött házassága alatt féltékenykedett is, míg ez előtte egyáltalán nem volt jellemző rá. Ebben a kapcsolatban szintén elégedetlen volt önmagával, csúnyának írta le külsejét barátnőinek küldött leveleiben, melyekből az is kiderül, mennyire erősen sminkelte magát – barátnői azt írták: úgy nézett ki, mint egy bohóc –, egy levelében pedig azt kérte: még a temetésére is fessék ki. Csinszka bizonytalansága talán gyermekkorára nyúlt vissza. Nem volt egyetlen normális kapcsolata sem, nagyanyja piedesztálra emelte édesanyját, akit azonban sohasem ismert, így fiktív alakot tisztelt benne, ahogyan Adyban is. Márffy Ödönnel volt az egyetlen valós kapcsolata – mondta az irodalomtörténsz.

Csinszka szinte minden művészeti ággal próbálkozott. Már nagyon korán elkezdett verseket írni, ki is adott egy verseskötetet. Ám alig jelent meg, már szabadkozott barátainak, hogy ő nem költő, csupán szerette volna, ha ezek a versek napvilágot látnak. Márffy Ödönnel való házassága alatt próbálkozott a festéssel, a fotózással, érdekelte a divat, tervezett magának kosztümöt, ugyanakkor egyik művészeti ágban sem tudott kiteljesedni, ami egész életében bántotta. Úgy érezte, nem tud kitörni a múzsa vagy ahogyan ő nevezte: az apród szerepéből.

Fischer Viktória – www.kultura.hu