Verghese regényének magyarországi megjelenéséről január legelején értesültem a kiadó hírleveléből. Bevallom, előtte még nem hallottam a könyvről, pedig szép karriert futott be mindenhol, ahol megjelent.
Habár eleinte kissé megrémisztett a lexikonméretű kötet, mégsem bántam meg, hogy elolvastam.
A történet az ’50-es évekbeli Etiópiában játszódik, egy Nemhely nevű missziós kórházban (a név egy elírásnak köszönhetően jött létre). Itt dolgozik Thomas Stone, sebész és a fiatal Mary Joseph Áldás nővér. Habár mindketten boldogan élhetnének egymással, szerelmük közé áll az orvos bátorságának hiánya, valamint a nővér elhivatottsága az apácai hivatás iránt. Egy nap azonban Áldás nővér vajúdni kezd, majd bele is hal a szülésbe, de előtt még egy ikerpárnak ad életet: Sivának és a Marionnak. A két fiú a homloknál összenőve jön a világra, azonban sikeresen kettéválasztják őket. Stone úgy határoz, hogy magukra hagyja a gyermekeket, így azok az etióp diktatúra idején növekednek fel árván.
A kritikusok Salman Rushdie, Charles Dickens és Lev Tolsztoj nevét emlegetik fel a könyvvel kapcsolatban. Ehhez a véleményhez nem tudok csatlakozni, lévén – szégyen, nem szégyen – nem olvastam még a fenti szerzők regényeit (ill. Dickens Karácsonyi énekét igen, de már nem nagyon emlékszem rá.) De az az egy biztos, hogy Verghese megérdemli, hogy a legnagyobbak között emlegessék. Hihetetlen, hogy valaki ekkora tisztelettel és szeretettel tud írni az orvoslásról, amely a legtöbb emberhez egyszerre áll közel és távol.
Verghese stílusa – amiért egyébként hatalmas dicséret illeti a fordítót is – nagyon tetszik. Gyönyörű mondatokat, gondolatokat olvashattam a szerelemről, a vágyról, a megaláztatásról, a szív fájdalmairól, a megbocsátásról, az élet és a halál gyötrelmeiről. Mert ez mind benne van ebben a műben.
Már maga a helyszín is hordoz magában egyfajta üzenetet, hiszen nem mindennap játszódnak történetek Etiópiában. A táj és a szereplők ábrázolása abszolút reálisnak tűnt, sikerült meggyőzően megjeleníteni a szegénységet, az osztályok közötti különbséget.
Ezenkívül fontos szerepet játszik a sztoriban maga az orvoslás is. De ne olyat tessék elképzelni, amit a Vészhelyzetben vagy a Grace Klinikában (neadjisten, a Jóban rosszban című magyar sorozatban) látunk. Verghese sokkal költőibb, lényegesebb szintre helyezi ezt a tudományt. Az orvoslás ugyanis egyszerre tudás és kihívás, folyamatos megújulás, állandó utazás. Életmentő, ugyanakkor kockázatos, és nemegyszer végzetes. Szerintem az átlagember bele sem gondol, hogy egy olyan orvos számára, aki a végletekig elhivatott, mit is jelent maga a gyógyítás.
Egy szóval ajánlom mindenkinek ezt a regényt, aki egy csodálatos nagyregényt szeretne olvasni.
Értékelés: 10/10
Chris – http://konyvkritika.freeblog.hu
A könyv megrendelhető az alábbi címen:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=konyv&id=139408435
Abraham Verghese: Könnyek kapuja
