A mérnök végzettségű Antti Tuuri a leg-ismertebb finn író. Nyomdai vállalatoknál dolgozott igazgatóként, miközben hatvan könyve jelent meg az utópisztikus elbeszélésektől kezdve a librettókon át a forgatókönyvekig. A „téli háború” néven ismert orosz–finn háború 1939-ben kezdődött.
A szovjetek célja az volt, hogy az Oroszországtól 1917-ben függetlenné vált Finnországot, főleg a stratégiai szempontból fontos dél-karéliai területeket megszerezze. A katonai túlerő és a fölényes technikai viszonyok miatt Sztálin villámháborúra számított, de a finnek bámulatos kitartása miatt a háború négy hónapig elhúzódott.
A Vörös Hadsereg katonái 1939. november 26-án megrendezett incidenst hajtottak végre saját bajtársaik ellen. Moszkva az akcióért Finnországot tette felelőssé, és négy nap múlva háborút indított. A finnek nem adták meg magukat az első puskalövésre, védővonalakat építettek ki, a tundrán pedig a fehér ruhába öltözött, sítalpakon harcoló hadtestek gerillaharcmodort alkalmaztak. Reménytelen küzdelmük rokonszenvet és tiszteletet ébresztett a világban.
„Menjünk gyalog, javasoltam, hiszen nem volt messze az iskola, de az öcsém azt mondta, a mi házunkból nem indulnak gyalog háborúba: így hát lóval mentünk.”
Ezek a regény elbeszélőjének, Martti Hakalának az első szavai, aki sok-sok évvel később emlékezett vissza a háború eseményeire. 1939 októberében testvérével, Paavoval rendkívüli hadgyakorlatra utaztak, ahonnan útjuk a Karjalai-földszorosra vezetett. Kezdetben védelmi és erődítési munkákat végeztek, majd miután november 30-án kitört a háború, a frontvonalon találták magukat.
A dokumentumértékű regényben az író tisztelettel adózik az egyszerű finn katona előtt, aki szinte napokra lebontva meséli el háborús élményeit őszintén, egyszerűen, szikár mondatokban. „Délelőtt háborúztunk. Aznap délután az oroszok hamar befejezték a harcot. Mintegy háromszáz új holttest feküdt az állásaink előtt, de tőlünk is sok fiút kellett darabokban hazaküldeni.”
Hidegvérrel mesél az öldöklésről, a zord időjárásról, az akadozó ellátásról, az embertelen körülményekről – még kettészakadt testvéréről is. Pátosz nélkül mutatja be a hétköznapi hősöket, emberi megnyilvánulásokat: „A fel nem robbant lövedékekről annyira hiányosak voltak az ismereteink, hogy a fiúk esténként a vállukon vittek be néhányat a sátrukba, hogy hazavigyék emlékül.”
Zsebkendőnyi területekért is véres harcokat vívtak, miközben a kimerült katonák folyamatosan fáztak, féltek és éheztek. A 105 napig tartó háború az évszázad leghidegebb telén, nemegyszer mínusz negyven fokban zajlott. Martti Hakala a Moszkvában aláírt békeszerződésig, 1940. március 13-ig teljesített szolgálatot.
A föld, melyet bajtársaival védett, végül az ellenségé lett, hazájuk elveszítette területének 12 százalékát. A katonai győzelmet a szovjetek szerezték meg, de az erkölcsi, morális diadalt Finnország aratta. A háború a nemzeti egység, a kitartás, az összefogás szimbóluma lett, és a finn nemzeti öntudat egyik fontos építőkövévé vált.
A téli háború című regény része az író hatrészes sorozatának, mely a Hakala család történetét követi nyomon az 1920-as évektől a 90-es évekig. A könyv cselekménye fiktív, a szereplők sem valós személyek, de a történeti hűséghez nem férhet kétség, mert a mű visszaemlékezések, háborús naplók és a résztvevők interjúinak a felhasználásával készült.
A téli háború eredeti nyelven 1984-ben jelent meg, azóta a kortárs finn irodalomban klasszikusnak számít. A kötet megjelenése után öt évvel Talvisota címmel 195 perces filmet készítettek belőle. A könyvet magyarul a finn függetlenség századik évfordulója alkalmából adták ki.
(Antti Tuuri: A téli háború. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017, 247 oldal. Ára: 3499 forint)
Ozsda Erika – www.magyaridok.hu