A Nyugat utolsó tizenkét éve

A Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) január 5-én tartott beszélgetésen Buda Attila Babits-kutatóval és Pataky Adrienn PhD-hallgatóval beszélgetett Kelevéz Ágnes a Gondolat Kiadónál megjelent kötetről, amely a Nyugat utolsó tizenkét évét dolgozza fel. Az eddig kevéssé kutatott időszakot Babits Mihály és Gellért Oszkár levelezéséből ismerhetjük meg. Az alkotás kiindulópontja a tíz évvel ezelőtt megkezdett kutatómunka volt – mondta el Buda Attila, majd hozzáfűzte: a legtöbb levél a nyári időszakban keletkezett, ugyanis ekkor Babits és felesége, Török Sophie Esztergomban lakott, így megsűrűsödtek a levélváltások Gellért és Babits között, hiszen személyesen és telefonon nem tudtak egyeztetni. A kötetben főként szakmai levelek kaptak helyet, de akad egy-két személyes hangvételű írás is.

Fotó: Belicza László/PIM

Ez a mű különösen fontos, hiszen nemcsak a Nyugat egyik időszakát ismerhetjük meg, de betekintést kapunk egy korabeli szerkesztőség mindennapjaiba, a lap gazdasági helyzetébe is, sőt az írók anyagi hátterét is megismerhetjük – mondta Pataky Adrienn. Kelevéz Ágnes irodalomtörténész ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes a most megjelenet levelezéskötetet Gellért Oszkár önéletírásával – Egy író élete I–II. – és a Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője című levelezéskötettel együtt olvasni, hiszen ezek az alkotások kiegészítik egymást és sok kérdésre magyarázatot adnak, többek között arra is: Gellért Oszkár és Móricz között miért volt folyamatos feszültség? A beszélgetés során azonban Buda Attila többször is felhívta a figyelmet Gellért Oszkár sajátos önéletírására, amelyet erős kritikával kell kezelni, hiszen Gellért számos kellemetlen adatot kihagyott az életéből. Gellért az ’50-es években írta meg első önéletrajzi kötetét, ebben az időszakban azonban már kellemetlenné vált a köztársaság, vagyis a Horthy-rendszer korábbi támogatása is, így ezt a fejezetet kifelejtette az életrajzából – mondta el Budai Attila. „Gellért önéletrajza nem tekinthető kizárólagos forrásanyagnak, hiszen mindig a fennálló politikai rendszer mellé állt, hogy fenntartsa magát és a családját – írt többek között Sztálin-ódákat is. Amikor a rendszer változott, ő maga is váltott, ezeket a váltásokat azonban kihagyta az önéletírásából” – fűzte hozzá az irodalomtörténész. A tanulmánykötet rávilágít Gellért múltat átíró szerepére, amely főként az 1945 utáni leveleiben, írásaiban jelenik meg – hangsúlyozta Pataky Adrienn.

A Nyugat utolsó időszakát a legtöbben Babits és Móricz nevéhez kötik, és szinte elfelejtik Gellért Oszkárt és a lapban betöltött szerepét. Ez köszönhető talán annak is, hogy hiába volt kezdetben három, majd később két szerkesztője is a lapnak, korántsem voltak egyenlő társak. Ez pedig a most megjelent levelekből is kitűnik. „Mindenre Babits bólintott rá, Gellért főleg az anyagi dolgokért és a prózákért felelt” – mondta Pataky Adrienn. Babits nem függött anyagilag a Nyugattól, Móricz és Gellért azonban a lapból szerette volna fenntartani a családját és saját magát. Osvát Ernő halála után Móricz és Babits vette át a lapot, Móricz azonban a csőd szélére sodorta az újságot, így a szerkesztői feladatokat Babits és Gellért vitte tovább – hangsúlyozta Buda Attila. Majd hozzáfűzte: Gellért felvásárolta a Nyugat-részvénytársaság részvényeit – ezeknek ebben az időszakban már nem volt anyagi értékük, csupán eszmei –, és anyagilag is támogatta a lapot, minden gazdasági kérdést ő intézett és ő szerzett támogatókat a Nyugatnak. Babits nem foglalkozott az anyagiakkal, ő a költészetért és a kritika rovatért felelt, míg Gellért kapta a gazdasági ügyeket és a prózákat. Kettéosztották a lapot és egyfajta alá-fölé rendeltségi viszony alakult ki a két szerkesztő között, ez a viszony pedig világosan kitűnik a levelekből is – fűzte hozzá Pataky Adrienn. Erre a viszonyra utal a tanulmánykötet címe is: „…olvasd el szigorú szemmel cikkemet”. Ez részlet Babits leveléből, amelyben Gellértnek mellékeli egy írását és kéri, hogy szigorú szemmel olvassa azt át, de az együttműködés mellett világosan érezni az iróniát a sorokban, hiszen nem voltak egy szinten, és ezt mind a ketten tudták – fűzte hozzá Pataky Adrienn.

Levelezőlap, melyet Babits Mihálynénak küldött Babits és felesége, Török Sophie (Ilonka) 1924-ben.

A tanulmánykötet nem csak a két szerkesztő viszonyát és a Nyugat anyagi helyzetét mutatja be. A levelek irodalomtörténetileg jelentős eseményeket is említenek, sőt még azt is megtudhatjuk, hogyan díjazták a Nyugat íróit. „Eltérő honorárium volt. Figyeltek arra, ki milyen anyagi helyzetben van, akinek pénzre volt szüksége, annak több honoráriumot ítéltek, a kezdő írók azonban mindig valamivel kevesebbet kaptak, mint az ismert szerzők” – mondta Buda Attila. Bár a legtöbben a Nyugat kezdeti időszakát tartják jelentősnek, sőt sokak szerint Ady halálával a Nyugat is meghalt, és utána már nem volt a régi a lap, az utolsó, kevésbé ismert időszaka mégis legalább olyan jelentős volt, mint az első időszak, és ez Babits és Gellért összjátékának volt köszönhető.

Kultúra.hu

Fotó: Babits és Gellért Nyugat-levelezésének könyvbemutatója Facebook-oldala