Nagyító alatt – Megaagy

Történetünk hőse a főgonosz, aki nem válik be rosszfiúnak, ám kiderül, hogy elég szépen teljesít az igazak oldalán.  

            Megaagy a világ legzseniálisabb szuper-főgonosza – de ezt csak ő tudja, mert a napi teljesítményén korántsem látszik meg. Az évek során minden elképzelhető eszközt bevet Metro City meghódítására, ám valamennyi esetben csúfos kudarcot vall. Sorozatos bukásait a maszkos szuperhősnek, Metro Mannek köszönheti, egészen addig, míg Megaagy egyik szerencsétlen terve be nem válik, és le nem győzi ellenfelét. Ekkor azonban újabb szuper-főgonosz bukkan fel, végromlást hozva a metropoliszra. Most egész Metro City azon törheti a fejét: lehet, hogy a világ legagyasabb rosszfiúja lesz a megmentőjük?

           

 

            Fura dolog a végzet. Tegyük fel, hogy kisded vagy a Krypton bolygón, és mielőtt a planéta ripityára menne, apukád bepakolna egy mentőkapszulába, és kilőne a Föld nevű kékeszöld sárteke irányába. Jólelkű szántóvetők megtalálnak és felnevelnek, és te leszel a gonoszok legfőbb ostora – ami nem túl megerőltető számodra, mert kryptoni tulajdonságaid emberfölötti erővel ruháznak fel.

            De mi lenne akkor, ha nem jólelkű szántóvetők találnának meg? Mivé változnál, mire felnősz?

            Oké, most azt képzeld el, hogy két kilőtt űrbébi van. Mint a közismert meséből jól tudjuk, minden azon múlik, ki hová pottyan a Földön – szerető szülők pompás otthonába (hurrá!), vagy egy büntetésvégrehajtási intézetbe (hűha!). A felső-középosztálybeli otthonban pallérozott szuperképességek arra ösztönöznek, hogy folyton csak jót cselekedj. De ha ugyanez a tehetség a rács mögött csiszolódik, gazdájuk egészen más irányban fejlődik.

            Történetünk két ilyen eltérően fejlődő gyermekről szól, akik felnőve esküdt ellenségek lesznek: a zseniális Megaagy mindig rosszra tör, az elbűvölő Metro Man pedig megvédi tőle az özvegyeket és árvákat.

 

 

            A szuperhősös filmek igazi sztárjai soha nem a főgonoszok – ez a szerep mindig azoknak a héroszoknak jut, akik ellenük küzdenek. A Megaagy azonban a talpáról a feje tetejére állítja a műfajt – mindezt 3D-ben! – és a zseniális rossz kerül a középpontba.

            Megaagy lökött, egoista és bármilyen komoly feladatra teljességgel alkalmatlan bűnöző, akinek minden vágya, hogy elfoglalja Metro Cityt. Ám amikor nekilát, hogy véghezvigye ármányos tervét, minden próbálkozása csúfos kudarcra van ítélve, mert ellenfele, a fehér-ezüst kezeslábasba öltözött, veszedelmesen jóképű Metro Man keresztülhúzza számításait. 

            Tom McGrath rendező odavan a főgonoszokért. „Egészen kis gyerekként kattantam rájuk, elájultam Darth Vadertől meg Hook kapitánytól – avat be egyik apró titkába. – Ők a legjobb arcok, klassz a jelmezük, eszméletlen kütyüket használnak, és tőlük jönnek a legjobb benyögések. A főgonoszok sokkal izgalmasabbak, mint a szuperhősök.”

            Amikor a Red Hour Films produkciós cég vezetői, Ben Stiller és Stuart Kornfeld elmesélték a rendezőnek, milyen projektbe szeretnének belevágni, McGrath azonnal szagot fogott. „Arról szól a sztori, hogy a főgonosz véletlenül legyőzi a szuperhőst, így munka nélkül marad. Létrehoz hát egy új ellenfelet, hogy legyen kivel harcolnia, és végül ő maga kénytelen szuperhőssé átváltozni. Mindeközben vászonrepesztő love story is zajlik. Ahogy Stillerék ezt így öt mondatban elmondták, meg is jelent előttem az egész – hősi eposz, ahogyan egy főgonosz látja.”

            Bár a Megaagy eredetileg élőszínészes filmként indult, menet közben kiderült, hogy jobban mutatna animációs produkcióként. Az új műfaj ellenére megmaradtak a szuperhősös sztorikra jellemző elemek, ám a stáb számos tagja aggódni kezdett amiatt, hogy a projekt elmozdul a paródia irányában. McGrath azonban megesküdött arra, hogy mindenáron ragaszkodni fog ahhoz a tisztelethez, amely a műfajt megilleti. „El akartuk kerülni, hogy paródia szülessen – magyarázza Lara Braey producer. – Az utóbbi pár évben született pár hasonló munka, és nem voltak sikeresek, szerintünk azért, mert nem lehet őket viccesnek mondani. Ráadásul túlságosan is szeretjük a szuperhősös mozikat ahhoz, hogy kifigurázzuk őket. Amit igazából akartunk: meglepni a műfajt jól ismerő közönséget azzal, hogy megfordítjuk a klasszikus szuperhősös felállást. A Megaagyban senki és semmi nem az, mint aminek elsőre látszik, ebből pedig rengeteg izgalom meg poén fakad.”

            „Számtalan szuperhősös sztereotípiát felhasználtunk, de van egy pár teljesen új dolog is – veszi át a szót McGrath. – A 3D-s animáció révén mindent megtehettünk, ami élőszínészes film esetén lehetetlen lett volna. Az elképesztően látványos effektusokat simán elegyíthettük intim, karakterközpontú szituációkkal, mert a technikának köszönhetően tökéletes műegészt kaptunk. A Megaagyban az égvilágon minden a számítógépes animációról szól, ami lehetővé tette, hogy sokkal messzebb toljuk ki a határokat, mint az élőszínészes filmeknél lehetséges, miközben nem kellett attól tartanunk, hogy stílustörést követünk el.”

            Metro Man és Megaagy kapcsolata a klasszikus szuperhős-főgonosz szembenállást tükrözi. A legjobban sikerült főgonosz mindig a szuperhős tükörképe. A jó fiú nemes, hősies és az emberiség egyetlen megmentőjeként jön számításba, míg ellenfele maga a megtestesült gonoszság és hatalomvágy.

            A Megaagy sztorija azon a felismerésen alapul, hogy jó és rossz nem létezhetnek egymás nélkül. „Megaagy és Metro Man szimbiózisban élnek – magyarázza Catherine Yuh Rader sztorifelelős. – Megaagy hisz abban, hogy küzdelmük a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapul, és kedvenc ellenségének tekinti Metro Mant, pedig igazán frusztrálhatná az a tény, hogy mindig veszít vele szemben.”

            Megaagy az utolsó pillanatban menekül meg arról a bolygóról, amelyet egy fekete lyuk készül beszippantani, és vesztére pont egy földi börtönben landol. A legsötétebb antiszociális elemek között nő fel, és főgonosz válik belőle, de ennek elsősorban az az oka, hogy úgy hiszi, neki ez a sors rendeltetett. Jó sok időbe – és egy csomó szuperhősös kalandba – beletelik, amíg rájön, tulajdonképpen jó dolog hősnek lenni, és hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek.

            A főhős legfontosabb tulajdonsága, hogy a közönség számára szerethető legyen – legyen bár jótét lélek avagy pokolra való gonosztevő. Esetünkben a helyzetet kissé bonyolulttá teszi, hogy Megaagy kék színű zseniális főgonosz, aki Mega City börtönének legmélyebb bugyraiban szocializálódott, ám Denise Nolan Cascino producer szerint ez nem jelentett igazán komoly problémát. „Ő a hivatalos főgonosz, de jól tudjuk, hogy titkon a szíve arany. Rendkívül szigorú erkölcsi értékek mentén tevékenykedik.”

            Metro Man ugyanarról a bolygóról származik, mint Megaagy, szülei őt is az utolsó pillanatban lőtték ki mentőkapszulában, mielőtt a planéta elpusztult volna. Ellenfelétől eltérően ő nem a rácsok mögé, hanem egy felső-középosztálybeli család luxuskörülményei közé került. „Metro Man már gyerekként sírnivalóan jóképű és ruganyos testalkatú volt, mindenki bolondult érte – mondja McGarth. – Még fenekén volt a tojáshéj, de már felkapta nevelőanyukáját, és körberepülte vele a házat, lézerszemével pedig simán keresztüllátott másfél méter tömör vasbetonon. Mindent tálcán kínál neki az élet, Megaagynak viszont kezdettől fogva kizárólag szívatás volt az osztályrésze.”

            Metro Man legalább annyira celebnek számít Metro Cityben, mint a város örökös megmentőjének. Az emberek imádják, és biztosak benne, hogy mindig visszaveri Megaagy támadásait. „Olyasfajta példakép ő, mint a gimiben a focicsapat kapitánya és a diáktanács elnöke – mondja David James látványtervező. – Mindenki odavan érte.”

            A szuperhősnek azonban lehetnek kevésbé előnyös tulajdonságai is. „Nem akarom lelőni a poént, de nem biztos, hogy a körülrajongott megmentő akkora Grál-lovag, mint sokan hiszik” – ülteti el a gyanú apró magvait James.

            Miután Megaagy önhibáján kívül legyőzi Metro Mant, erőt vesz rajta a bánat. Egész életét arra tette fel, hogy ellenfelét elpusztítsa, és amikor végre sikerül, hirtelen minden céltalanná és üressé válik. „A démoni kacaj, a főgonoszos májerkedés meg a szédítő szuperkütyük mögött naiv és sebezhető lény bújik meg – árnyalja a karaktert Rader. – Szeretné helyreállítani a klasszikus jó-rossz felállást, mert ez ad értelmet életének.”

 

 

            A főgonosz is lehet szerelmes! Megaagy szívét egy vagány és okos riporterlány, Roxanne Ritchie rabolja el, aki mindig akkor bukkan fel, amikor a legnagyobb vészről kell tudósítani. Nem csoda, hogy a főgonosz rendre foglyul is ejti a jól felvágott nyelvű zsurnalisztát, valahányszor Metro Cityre támad. Bár Metro Man mindig megmenti, a lánynak erre a segítségre általában nincs szüksége. „Hősnőnk sokkal erősebb, mint bármely más karakter a filmben, vigyázni tud magára – mondja McGrath. – Okos és gunyoros, fölényesen ledumálja a vászonról a többi szereplőt. Izgalmasnak találtam az ötletet, hogy a főgonosz és a hősnő összejön, ez eddig még senkinek nem jutott eszébe.”

             Roxanne-nak nem Megaagy az egyetlen rajongója. A riporter lúzer kameramanja, Hal Stewart évek óta gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. „A pletyka szerint Metro Man Roxanne pasija, valójában Hal pályázik erre a pozícióra” – mondja McGrath. 

            Hal karakterének megteremtéséhez az alkotók fellapozták a klasszikus képregényeket. „Ez a félresikerült kamerás csávó a régi jó fotóriporter-haver modern változata – mondja David James látványtervező. – Az új idők új szeleinek megfelelően tele van irigységgel és gyűlölettel.”

            Megaagy elköveti azt a ballépést, hogy Halt ruházza fel emberfeletti képességekkel annak érdekében, hogy új szuperhőst teremtsen, aki majd az ellenfele lesz. Így jön létre Titan. Rosszabb alanyt nem is választhatna.

            „Hal abban reménykedik, szuperképességei birtokában megszerezheti Roxanne-t – folytatja McGrath. – De a lány nem az erőt értékeli, hanem a minőséget. Visszautasítja Halt, aki ettől teljesen megkergül.”

            Egyetlen főgonosz sem ármánykodhat hűséges csatlós nélkül, és Megaagy nem is álmodhatna jobb fegyverhordozóról, mint Talpnyali, aki a küzdelmes kezdetek óta társa és gondozója volt. „Beleszerettünk ebbe a kis szörnybe – mondja Breay producer. – Ami talán meglepő, ha azt vesszük, hogy Talpnyali egy hal, egy gorilla és egy robot tulajdonságait hordozza magában.”

            „Mivel csecsemőkoruk óta együtt vannak, Megaagy és Talpnyali kapcsolata a legszorosabb a történetben – mondja a rendező. – Megaagy álmodozó, Talpnyali viszont páros lábbal áll a valóság talaján. Például szól gazdájának, hogy nem kellene leugrani arról a szikláról, de tudja, hogy a figyelmeztetés hasztalan, ezért inkább lerohan, és gyorsan kifeszít egy védőhálót.”

 

 

            Amikor a produkció elindult, Megaagy úgy nézett ki, mint egy hagyományos földönkívüli bármelyik rajzfilmből. „Olyan extrém koponyájú marslakó fazon volt, amilyeneket az ötvenes évek űrinváziós filmjeiből ismerünk – magyarázza Timothy J. Lamb művészeti vezető. – Aztán kezdtünk ráébredni, hogy a sztori érdekében finomítanunk kell rajta. Megaagy vicces figura, ráadásul gyengéd érzelmeket táplál Roxanne iránt, tehát nem maradhatott szimpla kék űrlény, aki miatt hetente össze kell hívni a Biztonsági Tanácsot.”

            A pszichológusok a megmondhatói, hogy valakinek a környezete többet elárul a személyiségéről, mint egy mélyinterjú. „Megaagyat a kreatív káosz jellemzi – folytatja Lamb. – Minden szanaszéjjel és egymás hegyén-hátán van körülötte. Búvóhelye úgy néz ki, mint egy atomerőmű atomtámadás után.”

            Talpnyali karakterének megtervezése nagyon hosszadalmas és bonyolult munkát igényelt. Külön életet él a teste, akárcsak a feje, amely voltaképpen egy akváriumban fürdőző beszélő hal. „Akárhogy is próbálkoztunk, mindenképpen vicces-rémes lett a figura – mondja James látványtervező. – Ugyebár robotról van szó, amelynek hihetetlenül összetett a szerkezete, és teleszkópos karjai vannak. Olyan animációs modellt kellett terveznünk, amely képes úgy működni, mint egy hagyományos rajzfilmfigura.”

             Metro Man is sokkal több, mint egy férfimanöken, aki rendszeresen megmenti a világot. Az izmok és a szuperképességek alatt összetett karaktert fedezhet fel az, akinek van szeme a látásra. „Amikor elkezdtünk róla gondolkodni, afféle nyálas ingatlanügynök-stílust képzeltünk el – emlékszik vissza Jason Schleifer, a karakteranimátorok vezetője. – Aztán rájöttünk, hogy ez így nem lesz izgalmas. Arra jutottunk, hogy őszintére vesszük a figurát, érzékeltetve, milyen nehéz helyzetben van szegény feje. Metro Man így sokkal szerethetőbb karakter lett, de persze továbbra is az izmok dominálnak, ahogyan az is hangsúlyos tulajdonsága maradt, hogy tetőtől talpig fuszeklibe van öltözve.”

            A szuperhősös filmekben mindig van egy bajba jutott hajadon, akit meg kell menteni. Roxanne esetében azonban igencsak rátermett nőszeméllyel van dolgunk, aki nem feltétlenül szorul rá a fuszeklis hősök segítségére. Roxanne Ricthie-be szinte a film összes férfi karaktere bele van zúgva, ezért olyan karaktert kellett megalkotni, amely a szépségen kívül erőt is sugároz. „Úgy találtam, rövid hajjal hangsúlyozni tudjuk, milyen harcias ez a lány, de problémát jelentett, hogy közben nagyon nőiesnek is kellett maradnia” – avat be egy dilemmába Lamb művészeti vezető.

             A karakteranimátorok feladata volt, hogy olyan tulajdonságokkal ruházzák fel Megaagyat, amelyek miatt a nézők majd szurkolnak érte. „Nem volt egyszerű egy ilyen nagy, kék fejű, gülüszemű, űrből pottyant izét szimpatikussá tenni – magyarázza Damon Reisberg karaktereffektus-felelős. – De az animátorok annyi érzelmet sűrítettek a figurába, hogy magam is elámultam. A nézők szerintem azonnal bele fognak szeretni.”

            Amikor a film alakot öltött, maga Catherine Yuh Rader sztorifelelős is elcsodálkozott azon, milyen messzire sikerült kerülni az alapötlettől. „Az elején attól tartottam, hogy a produkció elsősorban a szuperhősös képregények ádáz rajongóit tudja megszólítani. Aztán kiderült, hogy izgalmas, szívmelengető és szertelen romantikus vígjátékkal van dolgunk, ami mindenki számára szórakoztató lehet.” 

            Cascino producer arra koncentrált, hogy a film mindvégig az eredetileg elképzelt vicces tónusban maradjon, miközben magán viseli a hagyományos szuperhősös jegyeket is. „Az elejétől én voltam a külső szemlélő, akinek más a látásmódja. Az alkotók jó része a szuperhősös képregények szakértője volt, én viszont arra vigyáztam, hogy a film a lehető legszélesebb rétegek érdeklődését tudja felkelteni.” 

 

           

            A mozirajongók jó ideje élvezhetik a háromdimenziós technika áldásait, de csak mostanában vált általánossá, hogy az animációs filmek rendre 3D-ben érkeznek. Miután a DreamWorks Animation vezérigazgatója, Jeffrey Katzenberg általános irányelvként jelölte ki, hogy a stúdió valamennyi produkciója térhatású legyen, a DWA folyamatosan fejleszti 3D-s technológiáját.

            „Ha a közönség 20 éve láthatott volna egy mai akciófilmet, csak tanácstalanul kapkodta volna a fejét, olyan gyors a vágás, és azóta annyi filmes szabályon túlléptünk már – magyarázza Kent Seki previzualizációs igazgató. – De nekünk nincs gondunk az ilyen filmekkel, mert velük együtt fejlődtünk, és hozzászoktunk a vágási stílushoz. Ugyanez a helyzet a 3D-vel. Mi sem értenénk most egy tíz év múlva készítendő filmet, mert nem tudnánk, hova nézzünk. A 3D segítségével újfajta filmnyelvet fejlesztünk. A háromdimenziós technológia reneszánszával új korszakot nyithatunk a mozi történetében.

            „Ma már a 3D a normális, és a kétdimenziós stílus kezd kimenni a divatból – teszi hozzá McNally 3D-szakértő. – Az igazi moziélmény az lesz, amikor a közönség egy fantasztikus álom kellős közepén érezheti magát. Ha tényleg el tudjuk repíteni a nézőt egy álomba, képesek leszünk arra, hogy tökéletesen életszerűen meséljünk el egy történetet.”

            Nem a nagy robbanások és az ádáz összecsapások mutatják meg a 3D igazi erejét – McNeally szerint Talpnyali karakterének ábrázolásával aknázták ki igazán a technológia kínálta lehetőségeket. „Talpnyali feje egy akvárium, és valahányszor láthatjuk, a fény nagyon finoman vibrál meg hunyorog a vízben. Számomra ez a legérdekesebb. Mintha nagyítón keresztül vizsgálnánk az apró fodrozódásokat. Ez tényleg valami!”

            A digitális filmkészítés hevében McNeally és munkatársai könnyen úgy járhattak volna, mint a közmondásos kissrácok a cukorkaboltban, ezért időnként vissza kellett fogni magukat. „Néha eszünkbe jutott, érdekes lenne, ha még jobbról beúszna valami, de aztán igyekeztünk a néző szemével látni a dolgokat – magyarázza David Lipton effektusfelelős. – Nem akartuk túl sok impulzussal bombázni a közönséget – ha percenként a néző arcába repítenénk valamit, kizökkentenénk a történet ritmusából.”

              

 

TIM McGRATH (rendező) több mint húsz éve dolgozik a szórakoztatóiparban. A Megaagy a harmadik filmje, amelyet a DreamWorksnél alkotott. Első nagyjátékfilm-rendezése a világsikert aratott Madagaszkárvolt, elkészítésében forgatókönyvíróként is közreműködött, ráadásul hangját kölcsönözte Kapitánynak, a pingvinnek is. Következő nagy dobása a Madagaszkár 2 (Madagascar: Escape 2 Africa) volt, amely szintén kasszát robbantott a mozipénztárakban.

McGrath megint csak Kapitány hangja volt A Madagaszkár pingvinek és a karácsonyi küldetés (The Madagascar Penguins in a Christmas Caper) című rövid animációban, és megszólaltatta az Elvitte a víz (Flushed Away), illetve a Harmadik Shrek (Shrek the Third) egy-egy karakterét is. 

McGrath korábban sztoriíró és konceptdizájn-tervező volt olyan filmsikerekben, mint a Kutyák és macskák (Cats & Dogs) és a Grincs (How the Grinch Stole Christmas).  

 

DENISE NOLAN CASCINO (producer) 1996 óta dolgozik a DreamWorksnél, layoutfelelős volt a stúdió első számítógép-animációs filmjében, a Z, a hangyában (Antz). Ugyanilyen feladatot el az Oscar®-díjas Shrek készítésénél, majd főgyártásvezető volt minden idők legsikeresebb animációs filmjében, a Shrek 2-ben. Legutóbb a Harmadik Shrek (Shrek the Third) társproducereként tevékenykedett.

 

LARA BREAY (producer) Ben Stiller Red Hour Films nevű cégétől jött a stúdióhoz. Előző munkahelyén produkciós és fejlesztési alelnök volt. Az irányítása alatt készült filmek: Kidobós: sok flúg disznót győz (Dodgeball: A True Underdog Story), Jégi dicsőségünk (Blades of Glory), Trópusi vihar (Tropic Thunder), A romok (The Ruins).

 

ALAN SCHOOLCRAFT (forgatókönyvíró) korábban a Coen-testvérek munkatársa volt, olyan filmeket fémjelez nevével, mint A nagy Lebowski (The Big Lebowski), az Ó, testvér, merre visz utad? (O Brother, Where Art Thou?) és a Kegyetlen bánásmód (Intolerable Cruelty).

New York-i tartózkodása alatt Alan közös távmunkába kezdett Los Angelesben élő egykori egyetemi szobatársával, Brent Simonsszal. Amikor formálódni kezdett a leendő Megaagy forgatókönyve, visszaköltözött Los Angelesbe. A következő hat évben csiszolgatták a forgatókönyvet, s közben eladták All About Adam című munkájukat a Disney-nek.