Nagyító alatt: Közellenségek

Mann most elérkezett pályafutása újabb csúcsához: Közellenségek című gengsztereposzában napjaink egyik legtehetségesebb színésze, Johnny Depp alakítja a válság sújtotta harmincas évek legendás bűnözőjét, John Dillingert.

A rendező új alkotásában azt vizsgálja, hogyan válhatott egy gengszter afféle népi hőssé egy nyomorba süllyedt országban. Dillinger az embereket kisemmiző bankokat fosztogatta, és nevetségessé tette a tesze-tosza hatalmat, ennek köszönhette, hogy mitikus hősként tisztelték. Legendáját minden huszáros bankrablás és bravúros szökés tovább hizlalta, sármja és karizmája pedig nemcsak egy-egy rendkívüli nőt, hanem egy egész országot is elbűvölt. John Dillinger „érdeme” továbbá, hogy az FBI miatta indított hadjáratot az alvilág ellen.

Miközben Dillinger rablásai és szökései lenyűgözték barátnőjét, Billie Frechette-et (az Oscar®-díjas Marion Cotillard alakítja) és egész Amerikát, J. Edgar Hoover (Billy Crudup) arra akarta fölhasználni a gengszterek elleni hadjáratot, hogy Nyomozóirodájából nagyhatalmú szövetségi intézményt csináljon – ez a néhány év az FBI felemelkedésének időszaka. Hoover kikiáltotta Dillingert a legelső Első Számú Közellenségnek, és legjobb ügynökét, Melvin Purvist (Christian Bale), „az FBI Clark Gable-jét” küldte a nyomába.

Ám hiába a nagy igyekezet, Dillinger és bandája sokáig túltett üldözőin – ravaszságot és tűzerőt tekintve egyaránt. Hooverék kénytelenek voltak rátermett ügynököket kérni a dallasi irodától, és árulókat szerveztek be Dillingerék ellen – például a hírhedt Vörös Ruhás Hölgyet (Branka Katic), és a chicagói maffiavezért, Frank Nittit (Bill Camp). Purvis és az FBI fegyveresei csak ezután tudták legyőzni a gengsztereket.

 

 

 

            A Chicago Daily News tudósítása a Dillingerről tartott sajtótájékoztatóról, Lake County börtön, 1934. január

 

Bár rengeteg magával ragadó regény, esszé, dal és film született a nagy gazdasági világválság korszakáról, Michael Mannt régóta az a bűnöző érdekelte, aki ekkor vált népi hőssé. A harmincas évek elejének amerikai polgára keservesen megtapasztalta, hogy félretett pénze egyik pillanatról a másikra semmivé foszlik, elvesztette a munkáját és éhezett. Minden dühe a katasztrófát okozó bankok és a tehetetlen kormány ellen fordult, s ekkor felbukkant egy hős, aki megleckéztette a bűnösöket: John Dillinger.

Mann korábban már írt egy forgatókönyvet a harmincas évek egyik hírhedt bűnözőjéről, a bank- és vonatrabló Alvin Karpisról. Dillingert még nála is izgalmasabbnak találja. – Talán ő volt Amerika legjobb bankrablója, pedig csak 13 hónapig tevékenykedett – meséli a rendező. – 1933 májusában szabadult, 1934. július 22-én pedig már halott volt. Annak idején nem csak úgy „kijött a börtönből” – valósággal berobbant a köztudatba. Mindent meg akart szerezni, ráadásul azonnal. Azzal, hogy bankokat rabolt és majmot csinált a hatóságokból, mintha csak szózatot intézett volna az elkeseredett emberekhez. Igazi celebbűnöző lett, modern Robin Hood.

Bár Dillinger és legfőbb ellenfele, Melvin Purvis egész élete igencsak érdekes volt, a film készítőit csak egy bizonyos időszak érdekelte. – Dillinger életének 14 hónapja volt az az intervallum, amely betekintést engedett abba, milyen erők fortyogtak Amerika történelmének e korszakában – magyarázza Kevin Misher producer. – Ekkor fonódott össze John Dillinger, a huszadik századi Amerika egyik ismert alakja; Melvin Purvis, a kormányügynök; végül J. Edgar Hoover, az ország meghatározó törvényszolgájának sorsa. Az ő haláltáncukról szól ez a film.

Miután 1934 júniusának végén kiengedték a börtönből, Dillinger veszett bankrablás-sorozatba fogott a Középnyugaton, ami általános közfigyelmet keltett, és a frissen létrehozott Nyomozóiroda vezetője, J. Egdar Hoover is felkapta rá a fejét.

Dillinger elfogásával Hoover egyik fiatal, markáns arcú ügynökét, Melvin Purvist bízta meg – egyébként róla mintázta Chester Gould képregény rajzoló Dick Tracy figuráját. Csakhogy Dillinger és bandája sokkal ügyesebbnek bizonyult, mint az FBI-ügynökök vagy a főnökük gondolták volna, habár pár gengsztert, például Pretty Boy Floydot (Channing Tatum) azért le tudtak vadászni.

Dillinger és bandája egyre kifinomultabb módszerekkel dolgozott, és számos előnyt ki tudott aknázni. A börtönélet farkastörvényei gátlástalanná tették őket; a legmodernebb automata fegyvereket használták; még nem alakult ki a közbiztonság szervezetének országos rendszere; bivalyerős Ford V8-as autókkal menekültek el a rablások színhelyéről; végül meg tudták lovagolni az általános bankellenes közhangulatot.    

Dillingerék minden szinten megszégyenítették a hatóságokat, és elképesztő találékonysággal szöktek meg a börtönökből. Kitörtek az indianai fegyházból 1933 szeptemberében, a Lake County börtönből 1934 márciusában, és kicselezték Purvist is, aki egy fogadónál állított nekik csapdát Észak-Wiscounsinban 1934 áprilisában. Bár a banda tagjai sosem riadtak vissza a szélsőséges erőszaktól, a lovagias Dillinger javára írandó, hogy előfordult, a rablás során visszaadta a kisemberek pénzét, és sosem káromkodott a túszul ejtett nők előtt.
       – Dillingerék mozgékonysága és az általuk használt modern technológia szinte legyőzhetetlenné tette őket – folytatja Mann. – Pedig óriási szervezet fogott össze ellenük: a Hoover által létrehozott szövetségi rendőrség, az FBI, amely országos bűnügyi nyilvántartásra támaszkodhatott és korszerű eszközöket alkalmazott. Módszereik ma már hétköznapinak tűnnek, de akkoriban ez még újdonság volt Amerikában.

            Miközben azt kellett bizonygatta a Kongresszusnak, hogy az FBI igenis hatékony szervezet, Hoovert mérhetetlenül fölháborította, hogy Dillinger népi hőssé vált az amerikaiak szemében, iskolázott és kikent-kifent ügynökei pedig egyik baklövést követik el a másik után. A Nyomozóiroda főnökét sok kollégája tapasztalatlan, beképzelt alaknak tartotta, és nem hittek a módszerében. Hogy nagyobb lendületet adjon Purvis munkájának, Hoover segítségül hívta Nyugatról Charles Winstead szövetségi ügynököt (Stephen Lang) és két társát. Ez a lépés, valamint az, hogy az FBI elkezdte letartóztatni a bűnözők hozzátartozóit, barátnőit és üzletfeleit, végül meghozta az áttörést.

            Amíg Hoover kétségbeesett erőfeszítéseket tett, Dillinger vígan utazgatott barátnőjével, két kézzel szórta a pénzt, és a floridai felső tízezerrel smúzolt. Végül azonban elhagyta a szerencséje. 1934 július 22-én a chicagói Biograph Theaterben megnézte a Manhattani melodráma című filmet. Amikor távozott a moziból, lecsaptak rá a Purvis vezette FBI-ügynökök. Dillinger a golyózáporban életét vesztette. A nagy fogást az tette lehetővé, hogy a Vörös Ruhás Hölgy (egy chicagói madám, Anna Sage) elárulta a gengsztert.

            Dillinger legendája egyre nőtt.

            Az elkeseredett rajongók belemártogatták zsebkendőiket a Dillinger teteme után maradt vértócsába, és ezrek álltak sorba a hullaházban, hogy egy pillantást vethessenek rá. Kíváncsi bámészkodóktól rendőrökig mindenki része akart lenni a legendának.

            A Dillingert üldöző Purvis arathatta le a babérokat, amitől J. Edgar Hoover nagyon megsértődött. – Dillinger olyan híres volt, hogy amikor befejezte földi pályafutását, Purvis lett „Az Ember, Aki Lelőtte Dillingert”, pedig nem is ő húzta meg a ravaszt – folytatja Misher. – Hoover végül megunta, hogy egy egyszerű FBI-ügynök ilyen dicsőségben részesül, és kirúgta Purvist a cégtől.

           

 

            Mann olyan színészt kért fel a legendás bűnöző megszemélyesítésére, akiről tudta, hogy mindig teljesen átlényegül az általa játszott figurává. Természetesen Johnny Deppről van szó.

            – Johnny a lelke mélyén kemény ember – magyarázza Mann. – Amikor először beszélgettünk a projektről, elárulta, őt is foglalkoztatja Dillinger figurája, mert néhány ismerősére emlékezteti. Éreztem, hogy benne is van valamennyi Dillingerből. Tulajdonképpen mindenkiben munkálnak sötét erők, de ahhoz nagy bátorság kell, hogy valaki mélyen magába nézzen, felszínre hozza titkait, és megmutassa mindezt a mozivásznon.

            A rendező elhatározta, hogy nemcsak Dillingert, de magát a kort is életre kelti a filmben. – Nem csak az érdekelt, hogyan nézett ki az a korszak, az emberek gondolkodására is kíváncsi voltam. Hogyan udvaroltak a férfiak 1933-ban? Mit gondoltak a bűnözők az életről és a sorsról? Mit jelentett az materiális világ azoknak, akik éheztek és fáztak? Hogyan öntötte el az utcákat a kétségbeesés?

            Mann ragaszkodott hozzá, hogy eredeti helyszíneken is forgasson – a Crown Point börtönben, a fogadónál, ahol Dillinger meglógott Purvis elől és a mozinál, ahol végül lelőtték –, sőt gondoskodott arról, hogy Depp megkapja Dillinger ruháit és személyes tágyait is. 

            – Dillinger tisztában volt azzal, hogy mit csinál – mondja Depp. – Tudta, hogy ez a kaland nem fog sokáig tartani – de legalább élete legnagyobb kalandjáról volt szó.

            Purvis megformálása pont olyan összetett feladat volt, amilyenre Christian Bale mindig is vágyott. A színészt főleg az a belső konfliktus érdekelte, ami szerinte Purvist nyugtalanította. – A sajtó egekig magasztalta, de szerintem Purvis megkérdőjelezte azokat a módszereket, amelyeket az FBI a siker érdekében alkalmazott – magyarázza Bale. – Azt gondolom, mire elkapták Dillingert, Purvis úgy érezte, annyira be kellett mocskolnia a kezét, és oly mértékben fel kellett adnia elveit, hogy nem is volt biztos abban, ki győzött le kicsodát.

            Depphez hasonlóan Bale is kiterjedt kutatásokat szokott folytatni az általa megformálandó karakterrel kapcsolatban. Terepszemlét tartott az FBI quanticói központjában, és sokat beszélgetett Melvin Purvis fiával, Alstonnal is. Mivel az idősebb Purvis után nem maradt hangfelvétel (1960-ban halt meg), Bale úgy döntött, Alston délies tájszólásában beszél majd a filmben.

            A walesi színész a forgatás alatt végig déliesen beszélt, hogy ki ne essen a szerepéből, ami nagy hatást tett mindenkire. – Amikor Alston Purvis eljött a forgatásra, éppen a mozis jelenetnél tartottunk, amelyben Dillingert lelövik – meséli Misher. – Alston azt mondta, ez élete legemlékezetesebb napja, mert olyan volt, mintha apja feltámadt volna.

            Billie Frechette volt Dillinger életének egyetlen szerelme, ezért Mann alaposan utánanézett, ki is lehetett ez az asszony. – Ruhatáros kisasszony volt a The Steuben Clubban – meséli a rendező. – Ez komoly eredmény, tekintve, hogy egy kisvárosból verekedte föl magát Chicagóba. A másik jelentős momentum a származása: anyai ágon menomini indián volt, tehát másodrendű állampolgárnak számított.

            Marion Cotillard kapta Billie szerepét. A francia színésznő Oscart® kapott Edith Piaf megformálásáért. – Amikor láttam őt a Piafban, azt mondtam: Billie, megvagy! – árulja el a rendező.

            Mann arra kérte a színésznőt, hogy beszélgessen el különféle bűnözők feleségeivel, barátnőivel, hogy megérthesse, milyen érzés egy erőszakos emberhez tartozni, és hogyan viselhető el, hogy sosem tudni, mit hoz a holnap.

            Mivel Frechette francia-menomini származású volt, Cotillard rengeteget gyakorolta a megfelelő akcentust, és a wisconsini indián rezervátumba is ellátogatott, hogy feltérképezze Dillinger barátnőjének hátországát. Találkozott a Frechette család tagjaival is, és elbeszélgetett velük híres felmenőjükről. A színésznő meghatódott, amikor betekintést nyerhetett a szerelmespár apró titkaiba. – Megrázó élmény volt – meséli Cotillard. – Amikor ilyen szenvedély lángol valakinek a lelkében, nem számít, mennyi veszéllyel jár, hogy egy gengszter barátnője vagy.

            Mann a mellékszereplőket is ugyanolyan gonddal válogatta össze, nemzetközi csapat veszi körül Dillingert. A gengszter két fő pribékjét, Harry Pete Pierpontot és John Red Hamiltont két ausztrál színész, David Wenham és Jason Clarke alakítja, míg a hírhedt pszichopatát, Baby Face Nelsont a brit Stephen Graham játssza. Stephen Dorff formálja meg Homer Van Metert, a mindig bohóckodó érzelem nélküli gyilkost, a nagyhatalmú keresztapát, Phil D’Andreát pedig John Ortiz személyesíti meg.

           

 

           

 

            Mann számára az volt a legnagyobb kihívás, hogyan jelenítsék meg a filmben a harmincas évek Amerikáját. A díszlettervezőknek már jóval a forgatás kezdete előtt munkához kellett látniuk, hiszen 114 korhű helyszínre volt szükség. A rendező azt akarta, hogy minél több eredeti helyszínen forgassanak, ezért a stáb ugyanúgy beutazta a Középnyugatot, ahogyan Dillinger és bandája tette hajdanán.

            Mann gondosan utánanézett, hogy a gengszterek miért grasszálhattak olyan szabadon. – Az indianai államrendőrségnek összesen 27 tagja volt. Alulfizetett, rosszul felszerelt vidéki rendőrökről van szó. Nem kommunikáltak a máshová tartozó kollégákkal, így fogalmuk sem volt, mi történik a szomszédban, hacsak pletykaszinten meg nem hallották a kocsmában. Így volt lehetséges, hogy Dillingerék szépen kiraboltak egy bankot Indianában, gyorsan átmentek Illinois-ba, és onnan simán haza tudtak autókázni, senki nem háborgatta őket. Egy másik államban már nem vonhatták őket felelősségre, és nem volt szövetségi rendőrség sem, amely a határokon túl is üldözte volna őket.

           

 

            Bár sok idő eltelt azóta, számos helyszín, ahol Dillinger megfordult, ma is eredeti formájában létezik. A stáb szerencséjére a három legfontosabb épület és környéke a rendelkezésükre áll: a Crown Point-i Lake County börtön, a Little Bohemia fogadó Manitowish Waterben, illetve a chicagói Biograph Theater, ahol Dillinger sorsa beteljesedik.

            Mielőtt Dilliger vakmerően megszökött Lillian Holley seriff (Lily Taylor) kocsijával (a szökéshez egy mángorlóból faragott fapisztolyt használt), rövid időre a Lake County börtön vendége volt. – Az épület utcai frontja, ami Holley seriff otthona volt, eléggé lepusztult lett az idők során – magyarázza Nathan Croewley látványtervező. – A hátsó tömb volt maga a börtön, az is kicsit romos, de eredeti állapotában maradt meg, így alig kellett hozzányúlnunk valamihez: a folyosók meg a cellák is a helyükön maradtak.

            Dillingerről ebben a börtönben készült az egyik leghíresebb kép. A gengszter a rá jellemző ferde mosollyal Robert Estill kerületi ügyész (Alan Wilder) vállára támaszkodik. Ez a felvétel tette tönkre egyébként Estill éppen felívelő politikai karrierjét. Mivel a híres sajtókonferencián számos fotó készült, Crowley és csapata tökéletesen rekonstruálni tudta az épület belső tereit. A börtöncellákról viszont nem készültek felvételek, így a díszletesek szabadon engedhették a fantáziájukat.

            A Little Bohemia fogadónál csaknem sikerült elfogni a gengsztereket 1934 tavaszán. Dillinger, Baby Face Nelson, Homer Van Meter és Red Hamilton éppen kiraboltak egy bankot, és Észak-Wisconsinban rejtőztek el. A banda és az őket bekerítő FBI-ügynökök között heves tűzpárbaj bontakozott ki, amelyben egy helybéli civil meghalt, Nelson pedig agyonlőtte Carter Baum ügynököt. A stáb pontosan 74 évvel az események után forgatott a fogadónál.

            – Nemcsak az épületet kaptuk meg, hanem pontosan abban a szobában forgattunk, ahol Dillinger megszállt – meséli Mann. – Az egésznek hihetetlen varázsa volt – Johnny Depp ugyanabban az ágyban feküdt, amelyikben Dillinger, és ugyanazt az ajtógombot markolta meg, mint ő.

            Az egész banda meg tudott szökni a Little Bohemiából, így az esemény az FBI történetének egyik legnagyobb szégyenfoltja lett. Ma is számos jele fölfedezhető a történteknek, például a golyónyomok a falon, a betört ablakok, sőt, a banda poggyászának egy része is megmaradt, mivel oly sietve kellett távozniuk.

            A leghíresebb helyszín a chicagói Lincoln Avenue-n található Biograph Theater volt. – Itt aztán be kellett dobnunk magunkat, mert az utcát azóta teljesen felújították – mondja Crowley. – Részben az eredeti formájában rekonstruáltuk, részben viszont a fantáziánkra támaszkodtunk.

               Az, hogy a mozinál kelepcét állítottak neki, igencsak meglepte Dillingert. Tudta, hogy útja egyszer véget ér, de arra nem számított, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. – Dillingert rendkívül népszerűvé tette sármja és stílusa – magyarázza Mann. – Ezt ki is használta, nyugodtan járt-kelt, mert úgy gondolta, senki nem fogja feldobni. Ez így is volt, míg a Vörös Ruhás Hölgy színre nem lépett.

            Anne Sage kelet-európai bevándorló volt, egy kuplerájt vezetett Chicagóban. Meggyűlt a baja a bevándorlási hivatallal, és hogy a kitoloncolást elkerülje, elmondta az FBI-nak, hogy Dillinger a Manhattani melodráma (a főszereplők Clark Gable és Myrna Loy) című gengszterfilmet nézi meg aznap este a Biographban. Sage-nek az volt a feladata, hogy a mozi előtt álljon, ha Dillinger bent van. Érdekes módon narancsszínű kabát volt rajta, de a mesterséges fényben vörösnek látszott – így lett a Vörös Ruhás Hölgy kifejezés örökre a csalárd nőszemély szinonimája.

 

 

 

JOHNNY DEPP (John Dilliger) nemrég kapta meg harmadik Oscar®-jelölését a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya című film főszerepéért.

            Háromszor formálta meg Jack Sparrow kapitány figuráját A Karib-tenger kalózai (Pirates of the Caribbean) trilógiában. A sorozat középső filmje, A Karib-tenger kalózai: A holtak kincse (Pirates of the Caribbean: Dead Man’s Chest) több mint egymilliárd dolláros összbevételt ért el, s ezzel a mozitörténelem harmadik legjövedelmezőbb produkciójának számít.

             Első Oscar®-jelölését A Karib-tenger kalózai: A fekete gyöngy átka (Pirates of the Caribbean: The of the Black Pearls) főszerepéért kapta (Arany Glóbuszra és BAFTA-ra is jelölték Jack Sparrow megformálásáért).

            További fontosabb filmjei: Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory – Arany Glóbusz-jelölés), Rochester grófja – Pokoli kéj (The Libertine), Én, Pán Péter (Finding Neverland – Oscar®-, Arany Glóbusz-, BAFTA-jelölés), A titkos ablak (Secret Window), Volt egyszer egy Mexikó (Once Upon A Time in Mexico), Betépve (Blow), Csokoládé (Chocolat), Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow), Halott ember (Dead Man), A kilencedik kapu (The Ninth Gate), Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in las Vegas), Donnie Brasco, Don Juan de Marco, Ollókezű Edward (Edward Scissorhands – Arany Glóbusz-jelölés).

 

             CHRISTIAN BALE (Melvin Purvis) walesi színész Steven Spielberg A Nap birodalma (Empire of the Sun) című filmjében játszott először.

            Fontosabb filmjei: V. Henrik (Henry V.), Egy hölgy arcképe (Portrait of a Lady), Bálványrock (Velvet Goldmine), Amerikai psycho (American Psycho), 2020: A tűz birodalma (Reign of Fire), Corelli kapitány mandolinja (Captain Corelli’s Mandolin), Batman: Kezdődik! (Batman Begins), A gépész (The Machinist), Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma), A Sötét Lovag (The Dark Kinght), Terminátor: Megváltás (Terminator: Salvation).

 

            MARION COTILLARD (Billie Frechette) Oscar®-díjat kapott a Piaf (Le vie en rose) című film főszerepének megformálásáért.  

            Fontosabb flmjei: Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiancailles), Taxi-sorozat, Nagy hal (Big Fish), Bor, mámor, Provence (A Good Year), Szeress, ha mersz (Jeux d’enfants).

 

            BILLY CRUDUP (J. Edgar Hoover) legutóbb Dr. Manhattant alakította a Watchmen – Az Őrzők című képregény-adaptációban.

            Fontosabb filmjei: Mission: Impossible III., Házasság a négyzeten (Trust the Man), Nagy hal (Big Fish), Az élet kalandja (Jesus’ Son), Az ügynökség (The Good Shepherd), Majdnem híres (Almost Famous), Szerelmem szelleme (Waking the Dead).

 

 

            MICHAEL MANN (rendező, társ-forgatókönyvíró, producer) rendezőként Oscar®-jelölést kapott A bennfentesért (The Insider), producerként pedig az Aviátorért (The Aviator).

            Pályafutását a hetvenes évek közepén kezdte televíziós forgatókönyvíróként, dolgozott például a Starsky és Hutch (Starsky and Hutch) első epizódjain. 1981-ben készítette első mozifilmjét, Az erőszak utcáit, amellyel Arany Pálmát nyert a cannes-i fesztiválon.

            A nyolcvanas években folytatta televíziós pályafutását, az ő nevéhez fűződik a legendás Miami Vice című sorozat. Ennek alapján forgatta 2006-ban a moziváltozatot.

            Fontosabb rendezései: Az embervadász (Manhunter), Szemtől szemben (Heat), Az utolsó mohikán (The Last of the Mohicans), Ali, Collateral – A halál záloga.

            Válogatott produceri filmográfia: Hancock, A királyság (Kingdom), Collateral – A halál záloga, Ali, A bennfentes, Az utolsó mohikán, Szemtől szemben.

 

KEVIN MISHER (producer) a Misher Films tulajdonosaként fejleszt projekteket. Pályafutását az HBO-nál kezdte, majd a Tri-Star Pictures kreatív igazgatója lett, ahol például a Donnie Brasco készítésében vett részt.

1996-ban 33 évesen lett a Universal Pictures produkciós igazgatója, és olyan projektek megvalósítását felügyelte, mint az Erin Brockovich – Zűrös természet, Mint a kámfor (Out of Sight). Az ő nevéhez fűződik a stúdió négy rendkívül sikeres sorozatának elindítása is: A múmia (The Mummy), Apádra ütök (Meet the Parents), A Bourne-rejtély (The Bourne Identity), Halálos iramban (The Fast and the Furious).

 

BRYAN BURROGH (könyve alapján) az egyik legelismertebb amerikai újságíró. A Wall Street Journalnél kezdte pályafutását, 17 éve a Vanity Fair különtudósítója. Számtalan téma érdekli Hollywoodtól a NASA-ig, írt rejtélyes izraeli gyilkosságokról és arról, hogyan keveredett bele a Bush-kormányzat az iraki háborúba.

 

DANTE SPINOTTI, ASC, AIC (operatőr) két Oscar®-jelölést kapott: A bennfentes, Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential).

Az észak-olaszországi Tolmezzóban született, pályafutását a RAI-nál, az olasz állami televíziónál kezdte, de előtte egy évig forgatott Kenyában a nagybátyja operatőreként.

Első amerikai munkája Az embervadász volt, a későbbiekben még kétszer dolgozott Mannal: Az utolsó mohikán, Szemtől szemben.

További fontosabb munkái: Vörös Sárkány (Red Dragon), X-Men: Az ellenállás vége (X-Men: The Last Stand), Banditák (Bandits), Segítség, apa lettem! (The Family Man), Gyorsabb a halálnál (The Quick and the Dead), Wonder Boys – Pokoli hétvége.