Ilyenkor vagy meg tudod őrizni az önuralmadat, és nyelsz egy nagyot, kötsz még egy kompromisszumot, vagy ténylegesen elveszted a fejed, onnan pedig már nincsen visszaút. De vajon ez egy tudatos döntés következménye, hogy csak tűrsz tovább, vagy átadod magad az ösztöneidnek? A magam részéről az utóbbi felé hajlok inkább, de úgy sejtem, ez egyénenként változó. Mindenesetre egyvalami biztos; kívülállóként jobban átlátjuk a helyzetet, ez a film pedig ebből a kényelmes nézőpontból mutat be hat különálló sztorit, amelyek ezt a problémakört járják körbe. Mi van akkor, ha elszakad a cérna?
A rövid történetek központi karaktereinek majdnem mindig lett volna lehetősége máshogy dönteni. Gabriel Pasternakot ugyan nem ismerjük meg – szerencsére -, de nem biztos, hogy muszáj volt visszafordulni a kocsival, vagy székkel nekirontani a frusztrált, bürokrata ügyfélszolgálatosnak. Máskor viszont muszáj kiborítani a bilit. A két különféle morális megítélés talán az alkotók szempontjából a történetek végkimenetelét tekintve a leginkább nyilvánvaló. Mert sajnos benne van a pakliban, hogy teljesen értelmetlenül halálra égsz, de az is, hogy nemzeti hős leszel, csakhogy a két egymástól szélsőségesen eltérő végkifejletet említsem.
A film viszont nem egy didaktikus erkölcsi tanmese, hanem egy vígjáték. Azt előre borítékolom, hogy nem fog rajta mindenki felhőtlenül szórakozni, de aki szereti a jófajta fekete humort, és a rövid, csattanós sztorikat, az legalább olyan szórakoztatónak fogja találni, mint jómagam. Aki nincs oda az ilyesmiért, annak pedig a minden történetben folyamatosan érkező váratlan fordulatok tartogathatnak jóféle meglepetéseket. Meg ha már itt tartunk, a film minden más szempontból kifogástalan, a színészek a rövid játékidejük ellenére maradandóan jól alakítanak, a fényképezés mindig olyan, amit az adott sztori éppen megkíván, a soundtrack pedig kimagaslóan sikerült.
Más kérdés, hogy a szkeccsfilmek örök problematikája – vagyis az elkerülhetetlen színvonal ingadozás – menyire nyomja rá bélyegét az Eszeveszett mesékre. Egészen minimálisan. Persze, nem lehet minden történet egyformán magas színvonalú, de még a legkevésbé jó sztorit sem érezzük kilógónak, mert áthatja egy komoly feszültség és drámaiság. A „mesék” hossza ráadásul éppen elegendő, nem nyújtották túl egyiket sem, viszont nem estek át a ló másik oldalára, vagyis nem merül fel az a gond, hogy mire éppen beleélnénk magunkat valamibe, már kezdődik a következő kisfilm. Mindegyikből pontosan annyit kapunk, amennyit kell. A hasonló téma ellenére közel sem válnak kiszámíthatóvá ezek a filmnovellák, kellően változatosak, viszont a kiemelkedő színvonal mégis remek egységbe foglalja ezt a mozit. Mindent összevetve az igényesebb, egyszerre gondolkodni és szórakozni vágyó közönség filmje ez.
FILMBOOK – Minden, ami FILM. Szigorúan csak 18 éven felülieknek!