Sorozat mustra XI.

 Figyelem! A következő írás mindazok számára spoileres lehet, aki a Tv2-n követi a sorozatot. Nálunk még csak az ötödik évad közepénél tartanak!

 

Sokunk kedvenc doktora, aki szarkazmusáról vált híressé visszatért a képernyőre. Ráadásul két olyan résszel tette ezt, amitől a rajongók biztos összecsapták tenyerüket örömükben. Ami a dolog érdekessége lehet, hogy egy teljes, mondhatni lezárt történetet kaptunk, egy rövidebb filmet (84 perc), amiben minden megvolt, amiért House-t szeretjük. Ráadásul továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy a sorozat folyamatosan változik, és szerintem jó irányba. Igaz az előző évad során voltak üres részek, de a végére összekapták magukat az írók, és olyat találtak ki, amitől jobb esetben leeshetett az állunk. Szerencsénkre ezt a vonalat folytatták tovább, nem kaptunk semmi meglepőt igazából, hacsak azt nem, hogy ez a 84 perc tényleg House-ról szólt, illetve a problémáiról és senki másról.

 

Nehéz spoilerek nélkül beszélni a kezdésről, hiszen egy mondattal le lehetne lőni az ötödik évad végét, és a mostani rész jelentőségét is. Éppen ezért csak annyit tennék itt hozzá, hogy mindenki nyugodtan leülhet a képernyő elé, és megnézheti ezeket a részeket, mert a történet könnyen összerakható, és tényleg megvan benne minden, amitől nagyon jó szórakozást nyújthat. Viszont a mellébeszélés helyett jöjjön egy kép, alatta spoileresen folytatom.

 

 

Az ötödik évadot ott fejeztük be, hogy House oda került, ahova kerülni kellett. Természetesen ápolásra szorult, illetve vicodint muszáj volt leraknia. Ezek után én a kezdéstől két de lehet három dolog miatt féltem. Egyik, bíztam abban, hogy ezt az egészet nem akarják úgy megoldani, mint nagyon sok esetben láthattuk már, hogy „3 hónap múlva”, és semmit nem kapunk. A másik, továbbmentem kicsit a gondolkodásban, reméltem, hogy mutatnak valamit House kezeléséből, de bíztam abban, hogy nem húzzák elő azt a klisét, hogy ahova kerül, ott majd ápolni fogja a betegeket, meg esetet fog kapni. A harmadik, ami ezekre épül szintén, nem szerettem volna azt látni, hogy House szenved, majd mint aki jól végezte dolgát újra visszaáll a gyógyszerre. Változást, és történetet szerettem volna, és csodák csodájára ezt meg is kaptam.

 

House bekerülésétől a hazamenetelig, egy nagyon szép kerek történetet láthattunk. Melyben nem kapott szerepet a korábbiak közül csak Wilson. House nem kapott beteget, ténylegesen őt kellett meggyógyítani, és ezt a folyamatot nagyon jól bemutatták. Hogy ez ennyire jól sikerüljön, kellettek viszont a remek mellékszereplők, akiket már korábbi sorozatokból ismerhettünk. Olyan betegeket, illetve doktorokat kaptunk, akik nagyon jól hozták House mellett a szerepüket. Nem törpültek el mellette, viszont hozzá tudták tenni a maguk részét az eseményekhez.

 

Az intézetben történtekre nem szeretnék kitérni, érdemes megnézni, mert érdekes és élvezhető szereplőket szedtek össze. Ráadásul House remek „ellenfelet” kapott magának. És egy minimális romantikus szálat, barátságok születését, illetve rengeteg változást sikerült belevinniük. Részemről nem kérdés a pontszám sem, 8/10, és az sem, hogy jövök a folytatásra. Nagyon érdekel, hogy House innen merre fejlődik, hogy viszonyul majd a betegekhez, illetve az alkalmazottaihoz? Ami biztos, hogy a következő részben már láthatjuk a korábbi arcokat, szóval akit esetleg ez riasztott a premiertől, az a jövőben megkapja a saját adagját is kedvenceiből.   

 

 

 

Az NCIS hatalmas sikerei után, nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb ennek is lesz egy gyermeke, amely átköltözik egy másik városba, és ezzel a CBS egy új sikersorozat pottyant ki. De ez még nem azt jelenti, hogy nekünk is szeretnünk kell, és feltételek nélkül el kell fogadnunk. Mielőtt még a rút kiskacsáról beszélnék, érdemesnek tartom azt megemlíteni, hogy egy részt sem tudtam végignézni az NCIS-ből. Tudom mire megy ki a játék, láttam a szereplőket, és képben vagyok azzal is, hogy az erőssége a karakterekben van. Na most ilyen alapok miatt, elég szkeptikusan álltam a dologhoz, reménykedtem (már csak azért is, mert a CSI: Miami bejön, míg a CSI: NY egyáltalán nem), de sajnos nem én leszek az, akinek az újonc készült. Valószínűleg azon kevés emberek közé tartoznék, aki inkább megnézné a vele egy időben műsorra kerülő Melros Place-t.

 

Tudom ez most egy nagyon nevetséges hasonlat, de részemről nem biztos, hogy az. Ez a 42 perc iszonyatosan szenvedős volt. Nem fogtak meg a karakterek, sőt egyenesen behánytam tőlük. A történet kiáltott a hülyeségtől és az egyszerűségtől. És elcsodálkoztam azon, hogy az a csatorna, amely egy éve kitermelte a Mentalistát, képes egy ilyen szemetet a nézők orra elé tolni. És ha már nézők, innen kapom a következő jobbost, hiszen hatalmas sikernek örvend a sorozat, legalábbis az első része. A rengeteg NCIS rajongó ott maradt a sorozat nyitányán, de remélem azóta már megbánták, és valami alkohollal próbálják kiverni magukból az élményeket.

 

 

A lényeg röviden annyi egyébként, hogy Los Angeles-be is épült/van egy irodája azon nyomozóknak, akik az NCIS-hez hasonlóan, csak speciális gyilkosságokkal foglalkoznak. Kapunk egy normális csapatot, legalábbis képen még azok voltak, Chris O’Donnel és LL Cool J vezetésével. Ők végzik a piszkosabb munkát a terepen, tőlük várhatja az ember az akciót. Illetve vannak még itt laza arcok, akik az irodából adják a tanácsokat ha arra kerül a sor. Az egész alakulat amúgy egy lerobbant házba vert tábort, ami valójában rengeteg hightech cuccal van vele, és megmondom őszintén engem ez is zavart.

 

Egyébként simán eltudtam volna viselni, és ha őszinte akarok lenni, akkor az elviselhető, se nem rossz, se nem jó megítélés akkor váltott át negatív irányba, amikor LL Cool J elkezdett futni, mindent beleadva, színészi kvalitásait is fitogtatva, egy gyorsuló autó után. Itt kész voltam teljesen, nem is tudom mire gondolt közbe? Majd megáll az autó, vagy Flash lesz és utoléri, vagy mi? Nem akarom hasogatni az elméleti szőrszálakat, de sokkal jobbra számítottam. Pontok tekintetében 4/10. És örömmel jelenthetem, hogy számomra megvan az idei évad újoncai közül az első kasza. Itt tuti nem fogok visszatérni a második részre. Majd valamikor egy köztes epizódot megnézek, ha nagyon unatkoznék.

 

Nehéz rezzenéstelen arccal nyilatkozni az ABC újoncáról. Többször kaptam már meg az arcomba, hogy nem baj az, hogy negatív egy kritika, de lehet azt is normális stílusban tálalni. Talán most először érzem azt, hogy ha nagyon akarnám sem tudnám ezt a csalódást szépen előadni. Az a helyzet, hogy amit a Forgotten ma mutatott, az hosszú évekre visszamenőleg az egyik legrosszabb sorozatos élmény volt. Én ennyire szart nagyon régen láttam. Itt nem tudnék olyan elemet kiemelni, ami tetszett volna. A karaktereket nem lehet megszeretni, egyszerűen frászt kap tőlük az ember, a történet pocsék, nem is tudom mennyire gondolták ezt komolyan, de van egy rossz érzésem, hogy túlságosan is.

 

Ez valami olyasmi buli lehet az ABC-nél, hogy vannak a komolyabb „szakértők”, akik eldöntik, hogy a Lost meg Flash Forward jöhet, aztán átengedik a terepet a csajoknak, bejön a Grey’s Anatomy meg az Eastwick, majd amikor téptek egy kicsit, akkor már Castle is becsúszik, és amikor már minden kötél szakad, hatalmas mennyiségű alkohol fogyott, akkor jön a Forgotten. Az a baj nálam, hogy egy ilyen húzással a csatorna égeti le magát, mert ha képesek tényleg nagyon jó sorozatokat is találni, akkor ilyen maszlagot miért? Tényleg fel vagyok háborodva. Nagyon kevés alkalommal, még a nagyon negatív élmények után sem szoktam ennyire bánni azokat a perceket, amiket az első részbe öltem bele.

 

 

Fecsegés meg csapongás helyett, jöjjön a sztori. Van egy csoport, ami teljesen hétköznapi emberekből áll, és ők arra szövetkeztek, hogy amikor a rendőrség egy hónap után sem tud rájönni, hogy kit öltek meg, tehát nem tudják azonosítani a holttestet, akkor átadják az ügyet ennek a jöttment csapatnak, és ők a saját módszereikkel megpróbálják kideríteni, hogy mi is történt, de főleg azt, hogy ki a john doe. Természetesen mivel a sorozat róluk szól, így egyértelmű, hogy sikereket fognak elérni. Mármint megoldják az ügyet, és a sorozat jelenlegi felállása szerint minden részre fog egy eset jutni.

 

Ezzel még semmi baj nem lenne egyébként, valami alap kellett, megteremtették. Van már annyi nyomozós csoport, miért ne legyen ilyen is. A baj a megvalósításban van, pedig húztak egy olyat, hogy maga az áldozat narrálja az eseményeket, amitől egy kicsit különleges lesz az egész, de itt meg is áll a pozitív dolgok felsorolása. A nyomozás önmagában nagyon unalmas, ahogy összerakják a darabkákat az példátlanul szánalmas. A színészek alakítása pocsék, a karakterek egyáltalán nem szerethetőek. Pedig a főszereplő Christian Slater, akinek nem jön össze úgy látszik ez a biznisz, hiszen egymást követő két évben is rossz lóra tett. A menekülést egyébként a sorozat számára abban látom, hogy elkezdenek kicsit a fix karakterekkel kezdeni valamit. Jobban megismerjük őket, jobban elkezdtünk ragaszkodni hozzájuk, de miről beszélek itt? Hiszen kaszálom ezt az egész maszlagot!

 

Az a helyzet egyébként, hogy egy olyan világban, amikor a helyszínelők minden mennyiségben jelen vannak, amikor az FBI-nak olyan segítsége van, mint Bones, vagy az egyszerű mezei rendőr is egy Castle-t kap maga mellé, ott bizony egy ennyire rosszul összerakott nyomozás sajnos nem kap helyet. Azt kell elfogadjuk tehát, hogy azokat a nyomokat, amikre a városi ember bukkant, azt a rendőrség nem tudta felkutatni, illetve látva az esetet, semmilyen nyomot nem hagyott az elkövető. Ha megfordítjuk a dolgot, akkor itt annyira profi bűntényeket kellene kapjunk, ahol valami nagyon különleges vagy lenyomozhatatlan módon patkolt el valaki. Ehelyett itt megölnek egy csajt, valami vassal, majd berakják a kocsiba, és kidobják egy erdőbe. A rendőrség meg nem talál semmit. A további szenvedés elkerülése véget inkább megadom nekik Horatio számát, hívják fel, megoldja az ügyet, és a Forgotten csoportra nincs szükség. Pontok tekintetében 3/10. Részemről ennyi volt.

teddike
(teddike.freeblog.hu)

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja