Sorozat mustra X.

 Bár a bevezetőben nem volt szó róla, de újra leírnám, hogy a héten indul a hazai sorozatdömping is. Több olyan is visszatér, amely nagy rajongói táborral rendelkezik még nálunk is. Éppen ezért ajánlom mindenki figyelmébe, hogy a korábbi bejegyzéseink között szemezgessen.

 

 

 

Igaz nálunk még jócskán le vannak maradva, és nem is nagyon terjedt el nálunk, de hiszem azt, hogy sokan vagyunk, akik más úton módon beszerezzük az aktuális részeket, és követjük a sorozat alakulását. Nincs jobb szó rám jelenleg, mint az, hogy beteg. Nagyon röviden elmondom mi van, aztán beszélünk a sorozatról hosszabban. Az a lényeg, hogy visszajövök a harmadik részre, ez jót vagy rosszat jelent? Döntsétek el ti, amit tudok leírok az évadnyitóról. Ami immáron a negyedik volt, és mint azt a Heroes kapcsán megszokhattuk, ilyenkor többnyire fejezetet is kezdünk, most az ötödiknek futottunk neki, és ennek a címe „Redemption”. Már többször írtam, hogy az első évad volt az igazi! A „wtf” (nem why the face) pillanatok mindegyik részben ott voltak, egyszerűen tökéletes volt a hangulata. Azóta sem felejtem el, amikor Jövő Hiro megjelent a metrón. Hol van ettől a jelenlegi folytatás? Hát a béka segge alatt. Nem tudták ütősre csinálni az évadnyitót, és ami ennél is borzasztóbb, hogy ismét bemutattak mindenkit. Mármint végigpásztázták az egész bandát, egyedül Suresh hiányzott (már akinek, nekem nem).

 

Továbbra is csak sajnálni tudom a sorozatot, és olykor az elpocsékolt perceket is. Ma is többször ránéztem az órára, mikor a több mint 80 perces kezdést néztem. Nem lett volna ezzel baj, de simán elfért volna ez egy részben is, főleg, hogy nem sok minden történt. Mondjuk ezt a nagy rajongók biztos nem így látják, de nekem sajnos ez kevés. A sorozat hangulata olykor képes magával ragadni, de mivel tele van antitalentumokkal, és a történetet sem sikerül feszesre összerakni, egyszerűen kaszálni kéne az egészet, de ez nem ilyen egyszerű.

 

Az ok a maradásra, és ezt már most leírom így az elején, az nem más, mint Robert Knepper, aki a Prison Break T-Bag-je után itt új szerepet kapott. Karakteréről még nem sokat tudtunk meg, de az biztos, hogy annyira kitűnik számomra a tömegből, hogy Sylar mellett legalább van még egy ember, akiért érdemes belenézni a sorozatba. Mivel egy állandónak mondható új szereplőről van szó, így a rá épülő történetszál érdekel. Meglátjuk a többiek mennyire fogják ezt elrontani. Jöjjön most egy kép, aztán folytatom spoileresen a dolgokat.

 

 

Az első részben, vagy a mostani egész első felében (nem tudom, hogy érthetőbb) megint beleszaladtak abba a hibába, hogy kapkodhattuk a fejünket jobbra balra. Mert persze mindenkit be kellett mutatni ismét, nem lehet csak úgy meghagyni valamit a későbbiekre. Az elején rögtön egy temetésen találtuk magunkat, ahol Samuel (Robert Knepper) éppen búcsút vett régi barátjától. Természetesen olyan emberek állták körbe, akik elvileg mind rendelkeznek képességekkel. Samuel jelenleg annyit mutatott nekünk, hogy képes mozgatni a földet, csak úgy, mert az poén. Illetve egy érdekes pipa segítségével egy csaj hátán különböző tetkókat tud felfesteni, amiből ki tudja venni, hogy kit kell keresni, vagy megölni. Célja ugyanis az, hogy iránytűket szedjen össze. 

 

A bevezető jelenet után találkozhattunk, ahogy már mondtam mindenkivel. Claire egyetemre ment, meg kapott egy helyi (ön)gyilkosságot, ami után nyomozhat, és újra csak a régi szöveget hallgathatjuk, hogy ő csak egy egyszerű ember akar lenni, hazugságok nélkül. Aztán jött újra Peter, aki éppen hőstetteket hajt végre, mentősként dolgozik, és természetesen akit csak tud képességei segítségével (természetesen azok felfedése nélkül) próbál megmenteni. Petrelli anyuka, illetve ál-Nathan, na meg Noah is feltűnt. Továbbá Tracy is visszatért, pedig őt mindegyik évadban kinyírták, de valahogy nem tud meghalni.

 

Hiro, Ando és Matt is tiszteletét tette a részben. De természetesen eddig nincsenek nagy átfedések, mindenki távol van a másiktól. A leginkább a Petrelli család áll közel egymáshoz, köztük lavirozik Noah, és ide került Tracy is. Parkman a szellemeivel harcol, illetve egyel. Sylar folyamatosan „baszogatja”, hogy adja vissza a testét, amitől csak jobban bekattan, és már munka közben is vannak ebből problémái.

 

 

Samuel egyelőre egy hőssel találkozott csak, Hiro-val, ráadásul a múltban. És ő itt is fog megjelenni még párszor gondolom, mármint a Hiro vonalon. Tovább a tetkós cucc segítségével azt sikerült kiderítenie, hogy Danko-nál van egy iránytű ami neki kell, elküldött érte egy embert, amivel legalább egy új képességet is megismerhettünk. De ennyivel az újdonságok ki is fújtak. Ami még számomra meglepő volt, és nem is örültem neki, hogy Hiro ismét rohangált az időben. Igaz beteg tőle, meg nem lenne szabad, de visszaugrott 14 évet, és ha nagyon kicsit, de újra változtatott a jelen eseményein. Ezt kár volt szerintem elővenni, még akkor is, ha jelenleg apró dologhoz használta ezt a képességét.

 

Visszatérve a „teljes képhez”, továbbra is nagyon elszomorít, hogy ez a sorozat ide jutott, és most már biztos vagyok abban is, hogy nem fogják tudni lábra állítani. Egyszerűen nem tudnak feszes, normális történetet összeállítani. Igaz nagy újdonság, hogy egyelőre nem láttunk valami világméretű katasztrófát, de ez még nem jelenti, hogy későbbiekben nem is fogunk. Azt is sajnálom, amit eddig is mindig, hogy nem tudnak embereket ölni. Szerencsétlen Danko halt meg a mostani részben, de Tracy, Nathan (értsétek jól) és Claire is elhullatna. Én komolyan feltettem magamnak a kérdést, hogy voltam képes az első évadban annyira szeretni Claire-t? Ez csak egyre rosszabb lesz, képtelen bármilyen érzelmet kimutatni, vagy összejátszani akárkivel is egy jelenetben. Peter továbbra is a mini Sly, és ő is rezzenéstelen arccal tud bármit is csinálni. A további szereplőket nem veszem elő, de a többségről lehetne valamit jót írni.

 

Jelenleg azt sem nagyon lehet megmondani, hogy a történet merre fog menni. Mondhatni semmit nem tudunk. A jelentéktelennek tűnő események, amik egyik vagy másik hőst jelenleg foglalkoztatják, unalmasak. Van egy olyan rossz érzésem, hogy ez lesz az utolsó évada a sorozatnak (ami egyébként lehet nem is baj). Pontok tekintetében, még nem végzem ki teljesen, hiszen jövök a következő részre, de ez nálam csak 4/10.   

 

 

Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy habár ezen sorozatok, amiket a címben találtok, évek óta a kedvenceim, vagy újonc sorozatról beszélünk, nem fogom őket szétszedni. Egy bejegyzés bőven elég lesz arra, hogy pár sorban írjak róluk. Az újonc az Accidentally on Purpose, a régiek a How I Met Your Mother (Így jártam az anyátokkal – nálunk) az ötödik évadát kezdte meg, illetve a Big Bang Theory a harmadik évaddal tért vissza. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a negyedik résztvevőt, mert a két órát négy sorozat tölti ki, a Two and a Half Men-t én nem nézem, így erről írni sem tudnék.

 

 

Az estét a HIMYM kezdte, így én is ezzel foglalkoznék először. A negyedik évad fináléja nekem már nem nagyon jött, meg alapból a negyedik évad sem. A karakterek szétcsúsztak nagyon, a sztori nem volt érdekes már, vagy legalábbis engem nem kötött le. Ha Barney nem lett volna, dobtam volna az egészet. Ezek miatt teljesen más felfogásban vártam az új évad kezdetét, visszavettem az elvárásokat, és láss csodát, teljesen bejött a rész. Az is igaz mondjuk, rég volt olyan, amikor mind az öt megismert karakter jelen volt, illetve mindenkinek meglegyen a saját „perce”. Az sajnos továbbra is igaz, hogy a sztorival nem nagyon haladtak előre, legalábbis még mindig nem tudjuk ki az anyuka. Persze most is hallottunk olyanokat, hogy majd ott lesz Ted óráin, de majd ha látjuk, akkor elhisszük. Egyébként ha már Ted, nekem egyre jobban kilóg ebből a bandából. Már nem az vicces fiú, aki volt. A többiek rendben vannak. Barney-t mondanom sem kell, nélküle semmit nem érne az egész. Lily és Robin is jó szöveget kaptak az első részre, és Marshall sem a többször látott csöves karaktert hozta.

 

A történet szempontjából, kicsit romantikusra vették a vonalat. Tudom egy szitkomnak nem feltétlenül a sztorija a fontos, de azért jó tudni, hogy egyengetik kedvenceink sorsát. Amit pedig a negyedik évad fináléjában megpengettek, azt most szépen folytatták tovább. Meglátjuk mennyire lesz ez öngyilkosság kedvenc karakterünk számára. Pontok tekintetében, én simán magasan pontozom ezt most, 7/10.

 

 

Sorban a következő az Accidentally on Purpose, amely az idei évad egyik újonca. Multikamerás szitkomról beszélünk, amely első blikkre teljesen jónak tűnt. Egy idősebb (37 éves) nő van a sztori középpontjában, aki egy buli alkalmával felszed, vagy őt felszedi (tök mindegy) egy nála jóval fiatalabb srác. Az alkalmi, csak egy éjszakás kaland, 5 hetes kapcsolattá válik, amelybe beüt a terhesség. A főhősnőnk pedig úgy dönt, hogy megtartja a gyereket, ebben a korban, már nem biztos, hogy később lenne lehetősége szülni, illetve a srác is részt akar vállalni a dologban, emiatt (is) úgy döntenek, hogy összeköltöznek. Ezt a történetet csak azért írtam le, mert ez a kiindulópont, persze több részén lehet finomítani, de innen indulunk. A poénok/ helyzetek jelentős része azokra a különbségekre fog építeni, ami a nagy korkülönbségből származik. A fiatal srác haverjai kontra az érett nő baráti társasága, illetve főnöke/ex-barátja.  

 

A főszereplőnk Jenna Elfman, akin a legtöbb jelentben végig kuncogni tudtam, vagy azon amit mondott, vagy ahogy azt tette. Nem mondom, hogy a legjobb színészek közé tartozik, de itt nekem elég meggyőző volt ahhoz, hogy maradjak a következő részekre. Továbbá az ex-barát szerepében ismerős arcot köszönhetünk, Grant Show személyében. A fiatalabb srác eddig számomra jelentéktelen, de persze lehet ezen javítani. Ami még biztos, hogy a szereplők, és a történet is nagyban hasonlít az Uma Thurman főszereplésével készült Prime-ra. Pontok tekintetében, mint mondtam nekem a jó irányába billen el a mérleg, így elsőre 6/10. Maradok a következő részekre is.

 

 

A végére hagytam azt a sorozatot, amely az elmúlt évadban a kedvenc szitkomom lett. A Big Bang Theory minden egyes részével képes volt feldobni, megnevettetni. Éppen ezért a várakozás az új évad iránt elég magas volt, amibe bele is sültem kicsit. Nem volt ez annyira jó, egy közepesnél erősebb Big Bang részt kaptunk. De mivel most indult az évad, kellett mint egy falat kenyér. Ettől még nem dobtam el az agyam tőle. Ezeket az elvárásokat normálisabban kellene kezelni, mert több kedvenc sorozatával is hasonló cipőbe kerülhet az ember.

 

De nem kell félreérteni, nagyon jó volt újra látni a srácokat, na meg Penny-t is. Valahol azt kaptuk, amit várhattunk. Folyamatosan magas szintű poénok, és megjegyzendő beszólások lengték át az első részt, de nem erre fogok a legjobban emlékezni az is biztos. Tegyük hozzá a srácok hazaérkezése, Sheldon okosságai, és Penny szépsége továbbra is mindent visz. DE mint mondtam, lehet ennél jobbat is, és biztos fognak is az évadban. Meg egyébként is, felesleges itt fanyalognom. Jó rész volt ez, csak kár, hogy többet vártam, mondjuk nem tudnám megmondanám mit. Nagyobb elégedettséget a végén. De beérem ennyivel is. Ettől még ez simán 7/10. Várjuk a folytatást. Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik évadra összehozott párocska meddig képes együtt lenni, de eddig sem, és ezek után sem a „romantikus” vonala lesz a nyerő, ha a sorozatról van szó.

 

 

A folytatásban….jön House és az új hatodik évad, bekerül Dr. Csont az ötödik évad premierjével, illetve több olyan sorozat is, amely nálunk is ismert.

teddike
(teddike.freeblog.hu)

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja