„Fontos volt, hogy a főszereplő egyre inkább kívül kerüljön mindenen, mégis meglegyen az az érzés, hogy van esélye visszalépni”
– mondta első filmjének történetéről Kristóf György. A 2017-es Cannes-i Filmfesztivál Un certain regard szekciójában szereplő Out rendezőjével beszélgettünk, többek között arról is, mennyire édes teher egy elsőfilmes számára, ha alkotása Cannes-ig menetel.
Ágoston, a középkorú mérnök egy leépítés során elveszíti munkáját. Rövid gondolkodás után egy új állás reményében útnak indul a Baltikumba. Családját, feleségét és lányát hátrahagyva, egyedül vág neki élete új kihívásának. Új munkahelyén azonban nem tudnak az érkezéséről, és azzal kell szembesülnie, hogy átverte őt a munkaközvetítő. Ágoston nem adja fel, bármilyen munkát elvállalna az idegen országban, hogy ne valljon ismét kudarcot. Útkeresése során számos szürreális élmény, és valószínűtlen találkozások egész sora éri.
Az Out egy ötvenes férfi, vagyis a mi szüleink generációjának története. Mi inspirálta?
Annak, hogy egy középkorú férfi lett a főhős, dramaturgiai oka volt, hiszen a filmben megjelenő szituációk sokkal nagyobb téttel működnek, ha egy idősebb emberről van szó. A mi korosztályunk flexibilisebb, könnyebben áll fel a kudarc után, porolja le magát és megy tovább. Egy ötvenes férfi, aki a nyugdíj előtt veszíti el az állását és úgy kerül külföldre, hogy még sosem hagyta el a hazáját, teljesen másként reagál. Tehát ez volt az oka annak a döntésemnek, hogy a szüleim generációját helyeztem a film fókuszába, de azért benne van apám és más családtagjaim saját sztorija is, úgyhogy az inspirációért nem kellett messze mennem.
A film főhőse, Ágoston elveszíti a munkahelyét, melynek, és még számos behatásnak következményeként végül társadalmi számkivetett, egy mindenen kívül álló figura lesz. Erre utal az Out cím?
Igen. És maga a cím született meg először. Még semmilyen ötletem nem volt, csak ez a cím, ami aztán meghatározta a film struktúráját. Fontos volt, hogy a főszereplő egyre inkább kívül kerüljön mindenen, mégis meglegyen az az érzés, hogy van esélye visszalépni.
A film középpontjában Ágoston áll, és bármi is történik a többi szereplővel, az a legfontosabb, hogy ezek milyen hatással vannak az ő életére. Miért egyetlen szereplőt tüntettél ki ekkora figyelemmel?
Ez egy lineáris történet: végig a főszereplővel megyünk, eközben viszont rengeteg minisztori jelenik meg azáltal, hogy ő új embereket ismer meg. Persze van, ahol megbontjuk ezt a linearitást, de kellett, hogy egyvalakit kövessünk végig.
Ez az első filmem, úgyhogy nem akartam túlbonyolítani a struktúráját.
Még a nyitókép előtt megjelenik egy mondat: „A tenger nem itt ér véget, itt kezdődik el”. Ez a film mottója?
Egyrészt igen, másrészt belső dolog.
Vagyis?
Sajnos sok ember halt meg az alkotó stábhoz kapcsolódóan. Nekik szerettük volna dedikálni, ajánlani a filmet, de nem egyértelmű utalással akartuk ezt megtenni, hanem olyan módon, hogy rajtunk kívül senki más ne értse. Ezért lehet az, hogy a néző mottóként, értelmezésként fogja fel, ami nem is baj.
Ha már a tengernél tartunk: miért épp a tenger, a hal és a horgász motívuma jelenik meg a filmben?
Számomra ezek közül a horgászat volt a legfontosabb, a többi, vagyis a tenger és a hal már ennek a következménye. Adott egy személy, aki elveszíti az állását és rájön, külföldön kell munkát keresnie. Ebben a szélsőséges helyzetben Ágoston nagyon speciálisan reagál: úgy dönt, hogy irreális módon próbál szerencsét. Úgy akar halat fogni, ahogy szinte lehetetlen. Ez egyfajta önámítás, dac, harc a rendszerrel – nagyon sok dimenziója van a filmben megjelenő horgászatnak
Az Out-ban magyarul, szlovákul, lettül, észtül, oroszul és lengyelül is beszélnek. Ez a „soknyelvűség” csak amiatt van, hogy szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült vagy azt a célt szolgálja, hogy a néző Bábel-tornyában érezze magát?
A történet szempontjából teljesen természetes a soknyelvűség. Van egy szlovákiai magyar főhősünk, aki elindul olyan országokba, ahol nem beszéli a nyelvet és a régi orosz tudásával igyekszik boldogulni. Sokan lettül, észtül beszélnek hozzá, ő pedig próbálja megérteni őket, illetve megértetni magát. Szóval a filmben megjelenő szituációk természetes velejárója a soknyelvűség: nem az alkotógárda indokolta, hanem maga a történet.
A filmet nézve Kaurismäki és Bergman neve is eszembe jutott. Voltak olyan rendezők, akik hatottak rád?
Valószínűleg igen, de nem tudatosan. Nem tudnám meghatározni, hogy egy adott jelenetnek mi lehet a referenciája, de sok rendező hatott rám. Mondhatni, ezek ilyen belém ivódott dolgok.
Az Out operatőre Pohárnok Gergely volt és a színészgárda is nívós, ennek pedig egyértelmű eredménye, hogy a film is az. Miképpen találtad meg az alkotótársaidat?
A színészeink hat országból vannak, tehát a casting hosszadalmas és nehéz feladat volt. De megérte!
Gergőről szólva: cseh operatőrrel kezdtünk dolgozni, de úgy gondoltuk, inkább magyar szakembert választunk, és amikor ezt eldöntöttük, rögtön Gergőre esett a választás. Ő pedig elolvasta a forgatókönyvet és azonnal mögé állt.
Az Out nem csendes szakmai sikert aratott, hiszen rögtön beválogatták a Cannes-i Filmfesztivál Un certain regard programjába. Mennyire édes teher ez egy induló rendező számára?
Hát, tehernek nem teher. Olyan szempontból persze az, hogy teljesen megváltozik az életed és ezt valahogy fel kell dolgozni, ami azért nem egyszerű feladat. De közben meg tisztában vagy vele, hogy ezt akarod, ezért, hiába fordul meg körülötted a világ, óriási pozitívum.
Ez az első filmed. Úgy érzed, hogy kijelölted vele azt az irányt műfajban, stílusban, amerre a továbbiakban haladni szeretnél?
Igen is, meg nem is. Nyilván elindít egy vonalon, de ezt tovább kell gondolni, le kell vonni a tapasztalatokat, át kell gondolni, hogy mi az, ami működött, mi az, ami nem, és mit lehet még tovább fejleszteni. Emellett pedig szeretnék teljesen más dolgokat is csinálni, úgyhogy van két-három olyan út, amelyen el szeretnék indulni.
Az Out június 15-étől látható a mozikban a Vertigo média forgalmazásában.
Tóth Eszter
Fotó: vertigomedia.hu
