Valami nagyon frappáns hasonlattal lehetne kezdeni ezt a bejegyzést arról, hogy egy fecske nem csinál nyarat, vagy olyasmiről is írhatnánk, hogy nem minden a 3D vagy a látvány, de kezdjük inkább azzal, hogy Kenneth Branagh filmjével elindult hivatalosan is a blockbuster szezon.
Nálunk egy héttel korábban, és amíg odakint a Fast Five robban be a termekbe, addig mi már élvezhettük a villám istenének hatalmas erejét. Az egész Thor mozi valahol ott kezdődik inkább, hogy az Iron Man 2 végén kaptunk egy nagyon rövid jelenetet arról, hogy megtalálják Thor kalapácsát. Most azt is megtudjuk, hogy miért és hogyan került hozzánk, valamint még rengeteg mindent Thor életéről és családjáról, de az az igazság, hogy tök érdektelennek hat az egész.
Írok pár sort a történetről, amit egyébként nagyon könnyen össze lehet foglalni: van egy nagyképű, makacs trónörökösünk, aki az előbb felsorolt tulajdonságok egyikének köszönhetően eldobja magától a trónt, és apja száműzi a birodalomból pont hozzánk, jobban mondva Mexikó közepére valahova, ahol egy városka és egy nagyon jó csaj van. Természetesen lehetne itt szépíteni olyasmivel a sztorit, hogy Thor népének a történetét is megismerjük, kapunk egy gyors eredet-mesét, látjuk egy hős bukását, és természetesen felemelkedését is, az egész pedig testvérek között dúló harcba torkollik, némi romantikával (, de alapvetően nincs értelme).
A filmmel alapvetően az lenne a legnagyobb bajom, hogy nem adta el nekem az egész Thor képregényt/történetet. Mivel nem ismertem, nem tudtam semmit erről a világról, így valahol ettől a filmtől vártam azt, hogy ismerkedjek a karakterekkel, de nem jött össze. Illetve az egész egy borzasztó nagy mese lett, aminél azért sokkal többet vártam. Emlékszem még mikor a korábban említett kis felvezető videót láttam, vagy az első előzeteseket, még nagyon bizakodó voltam, most viszont már átugrottam a ló másik oldalára. Ez a film egyáltalán nem jó, a történet gyenge, a forgatókönyv a párbeszédek is csak legjobb esetben érnek el egy általános iskolás szintet, és a látvánnyal sem voltam kibékülve. A 3D meg egyenesen rontott az egészen, mivel a szemüveg csak zavart, és igazán háromdés jelenet nem is volt a filmben.
A színészekről meg egyenesen felesleges beszélni. Igaz csak három nevet kellene felsorolni: Natalie Portman nem ezért és nem ilyen alakítás miatt kapott Oscar-t, jobban megmutathatta volna tehetségét, igaz a forgatókönyv gyengesége miatt talán nem is volt rá esélye. Anthony Hopkins-ról is hasonló dolgokat tudnék leírni, a szeretett és elismert színész kisujjból többet kellett volna mutasson ennél. Chris Hemsworth meg talán a tökéletes választás lett volna erre a szerepre, de én nem tudtam elfogadni, ellenszenves volt szinte végig. Az meg milyen film, ahol pont a főhőssel nem tud azonosulni az ember?
Értékelés: THOR – 4/10
Lehetne itt sorolni a filmeket és leírni azt is, hogy bizony ennél láttunk sokkal jobbat, de elég csak arra gondolni, hogy az elmúlt évek során hányszor írtuk azt le, hogy a látvány nem elég és egy blockbuster is lehet bizony tartalmas. Nem kell itt most az Inception-t felhozni, elég csak arra gondolni, hogy mennyire gyorsan és könnyedén elfogadta mindenki az Iron Man első részét. Arról a filmről nem akartam kijönni, néztem volna még, ennek borzasztóan vártam már a végét – azt hiszem ez is sok mindent elmond, remélem azért lesz legalább 2-3 jó film ebben a szezonban.
teddike
(teddike.freeblog.hu)
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
