A hype vagy a hangulatos, érdekes előzetesek, esetleg a tini-kalandfilmek iránti rajongásom vett rá, hogy a premier éjszakáján befizessek a filmre, ma már nem tudom.
Az biztos, hogy a hype főleg a Twilght összehasonlítás miatt késztetett a nyomulásra, az előzetesek viszont magukkal hozták egy olyan világnak a képét, amit mindenképp a vásznon kellett látni, a film után elképzelhetetlennek tartottam, hogy az erdőben is játszódó jeleneteket akár monitoron élvezzem végig (de ez más kérdés). A Fórum Hungary-nek köszönhetően az amerikai premier előtt egy nappal már mi is élvezhettük a filmet a mozikban. A Suzanne Collins regénye hatalmas népszerűségnek örvend az Államokban, a 2008-ban megjelenő első kötet hatalmas siker volt, mint ahogy a következő két könyv is. A Twilight szintű (vagy nagyobb) rajongótáborral rendelkező történet megfilmesítése nem volt kérdés, és a Lionsgate nagyon jó helyre tette a pénzét, amikor bevállalta, hogy Gary Ross-szal a fedélzeten rendezőként a nagy vászonra küldik Katniss történetét.
A jövőben játszódó történetünk, Észak-Amerika „helyén”, Panem országba vezet minket, ahol a Kapitólium mellett, 12 körzetet találunk. Csak visszaemlékezésekből tudjuk azt, hogy az ország körzetei háborúban álltak egymással, miután ezt sikerült azonban visszaverni, megállapodtak abban a körzetek, hogy minden évben egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt küldenek az Éhezők viadalára, hogy ezzel erősítsék a reményt és fenntartsák a békét. Az idei, 74. viadalra 12. körzetből a húga helyett önként jelentkező Katniss kerül beválasztásra, valamint Peeta, akik a Kapitóliumba utazva kezdik meg a kiképzési folyamatot, majd magát a versenyt is. A játék nagyon egyszerű, aki életben marad a végén, az nyer, és természetesen csak egy maradhat, tehát a fiatalok az erdőben elkezdik gyilkolni egymást, külső behatásokkal segítve vagy pont gátolva az előrehaladásukat. A verseny további érdekessége, hogy élőben nézheti mindenki, ahogy a gyerekek „játszanak” egymás ellen, és támogathatják őket illetve fogadhatnak rájuk.
A történet eléggé ellentmondásos, kiragadva azt a gondolatot, hogy fiatalok ölik egymást, ez miért is jó? Egyáltalán nem jó, de ahogy a könyv (gondolom), úgy a film is nagyon szépen felvezeti, hogy miért is fontos a viadal és milyen célt szolgál, mint ahogy azt is láthatjuk, hogy az egész rendszer nagyon vékony jégen táncol, és a játékosok tudnak a leginkább tenni azért, hogy elkezdjen összeomlani a Kapitólium hatalma. Ami nekem kifejezetten tetszett, az a megteremtett világ, a hatalmas ellentét az erdőben játszódó jelenetek és a hightech világ között. Az erdő nagyon szép volt, remek jelenetekkel, jó kivitelezéssel. A történet is érdekes, és bár az első film lezár egy történetet, itt még nem ér véget a szereplők élete, jön a többi film is, aminek a történetére kaptunk azért pár utalást. Egyszerre tud, a maga tini jelzőjével egy romantikusnak is mondható történet lenni, viszont a kalandot se felejtsük belőle, és a politikai elemek is a helyükön vannak.
A színészek is rendben vannak. Tini vonalon Jennifer Lawrence szerintem nagyon jó választás volt, mondanám rá, hogy tehetséges, és eyecandy-faktor szempontjából is rendben van. Valamint pont annyira ismert az arca, hogy könnyen tudjuk hova tenni, legalábbis remélem sokan emlékeznek rá a 2010-es Winter’s Bone vagy a 2011-es X-Men kapcsán. Josh Hutcherson sem ismeretlen a tini filmek világából. Gyerekként láthattuk a Zathura szereplőjeként, Terabithia-n is megfordult, valamint utazott már a Föld középpontja felé vagy rejtélyes szigetekre. Ahogy Jennifer is, egyikőjük sem a hype-olt fiatal színészek táborát erősítik, pont ezért is tekinthető jó választásnak leigazolásuk. Az idősebb korosztálynak pedig itt van Stanley Tucci, Elizabeth Banks, Woody Harrelson vagy Donald Sutherland. Érdekes karaktert alakítva pedig Lenny Kravitz is helyet kap a történetben.
Értékelés: Az éhezők viadala – 8/10
Teljesen megfogott ez a világ, jó a megvalósítás, várom a folytatást. A történet szerintem rendben van, a viadal egyszerre volt egy jó kaland és látványos is bizonyos helyeken. A rendszerellenes gondolatok meg szépen el lettek rejtve a filmben, így a folytatás biztos érdekes lesz/lehet. A színészekkel sem volt semmi bajom, és a romantikus vonulattól sem fordult ki a gyomrom, mint a Twilight kapcsán. A két könyv, már csak a felépítésük miatt, nagyon könnyen összehasonlítható, de természetesen a Hunger Games-re megy a szavazatom, ha választanom kellene. Szerencsére a vámpírok idén kerülnek vászonra utoljára, utána uralkodhat a Hunger Games a sokkal jobb történetével és ezerszer tehetségesebb színészeivel.
teddike
(teddike.freeblog.hu)
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
