Az igazi hősök visszatértek a vászonra (na meg a blog is egy hosszabb szünet után), ami azt eredményezte, hogy pislogás nélkül, a lehető legkevesebb üdítő elfogyasztása mellett ülhettük végig azt a több mint két órát, amit minimum 2008 áprilisától várunk.
Az első Iron Man érkezésével egyértelmű lett, hogy a Marvel nem viccel és bár nem kapkodták el a dolgokat, nagyon szépen felépítve, 2012-ben végre megérkeztek a Bosszúállók Joss Whedon vezetésével. A kapcsolódó karakterek és filmek listáját elnézve, rengeteg cameoval, film végén látható jelenettel, az Iron Man 2008-as bemutatkozásával indultunk, jött egy Edward Norton főszereplésével készült Hulk reboot, 2010-ben Iron Man 2 és Thor érkezett, 2011-ben pedig Captain America. Ők, illetve Hawkeye, Black Widow valamint Nick Fury folyamatosan megkapták a kisebb nagyobb screentime-ot, már csak azért is, hogy a képregény világát nem ismerők számára is ismerős legyen az összes karakter, amit Joss Whedon idén egy csomagba gyúrt nekünk.
A történet előtt, bár erről sokat nem lehet vagy kell írni, még annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy ritkán látott vigyorgás ült ki az arcomra a film nézése közben, és talán ez a legnagyobb pozitív visszajelzés, amit irányítás nélkül kaphat egy blockbuster. Mert kérem, ez egy blockbuster, a legjobbak közül ráadásul. Nem is kérdés, hogy nagyon magasra tette a mércét, ráadásul megugrotta azt a lécet is, amit az Iron Man felépített és amit egyetlen Marvel mozi sem tudott megugrani. Az a könnyedség, lazaság, feelgood érzés ami Tony Stark 2008-ban hozott magával nagyon hiányzott a legtöbb filmből, egészen eddig. A történetről is egy gondolat, nem a látvány miatt lett ez jó film, Joss amennyi történetet és karakterfejlődést csak tudott, beépített az _avengerek_ megjelenésébe. Még Loki is, bár csak egy madzagon rángatott figura valahol, képes volt kellemes meglepetéseket okozni, a többiekről, mint pl. Black Widow-ról nem is beszélve. A mozi első fele nagyon szépen felépíti a karaktereket, találkozunk velük újra, hónapokkal/évekkel azután, hogy láthattuk őket a saját filmjükben. Van Stark torony, a múltban ragadt Kapitány, ismét nálunk vendégeskedő kalapácsos és sorolhatnám. Egy biztos, Whedon nagyon játszott velük, és pont annyi teret kapott mindenki a final battle előtt, hogy a motivációk, az egymással való viszonyok is szépen előtérbe kerüljenek.
A nagyon szépen felépített, megtervezett, már-már tökéletesre hangolt előadás ráadásul a véletlenből, a poénokból is táplálkozik. A rengeteg apró, finom poén mellett, végtelenül jó a kémia pl. egy Hulk és Iron Man között, de többiek is képesek párokat alkotni, vagy csak simán önmagukban meglepetéseket okozni. Legnagyobb félelmem egyébként az volt, hogy one-man-show lesz az egész. Írtam a jóról, írjunk kicsit arról is, hogy mitől lehetett volna ez egy nagyon rossz mozi: bár szeretem, imádom a Robert Downey Jr. által játszott Iron Man / Tony Stark karaktert, nagyon féltem, hogy itt felé fog elbillenni a mérleg, ehelyett viszont, hol is kezdjem? Kaptunk egy nagyon jó Hulkot, Mark Rufallo játékával, Chris Evans továbbra is jól hozza Rogers kapitányt, mint ahogy Chris Hemsworth sem kell szégyenkezzen, azt a kalapácsot az ő kezébe találták ki. A két bérgyilkos, Black Widow és Hawkeye, Scarlett Johansson és Jeremy Renner pedig az emberibb arcokat hozzák, de ez a filmben, előzetesekben el is hangzik, ők nem arra lettek kiképezve, amiben itt szerepet kellett vállalniuk. Korábban említettem az apró finomságokat a poénokkal kapcsolatban, érdemes ezt tágítani kicsit a mellékszereplőkkel, hiszen az összes filmből megjelenik egy már ismert karakter vagy utalnak rá, esetleg apró magyarázatot kapunk, hogy mi is történt velük az elmúlt időben.
Akiről a legkevesebbet írtam, de talán a legtöbbet kellett volna. Hiszen mire is jó ennyi sztár, ennyi jó karakter, egy felépített világ, ha valaki nem tudja az egészet a kezében tartani és nagyon szépen vezetve, elénk tárni. Joss Whedon felírta magát egy olyan listára, amiről talán már senki sem fogja törölni. Bár sokan biztos most azt gondolják, hogy az előbb említett rengeteg jó alapanyaggal, még egy _hülye_ is simán megbirkózott volna, hatalmas tévedésben élnek. A biztosat a legnehezebb hozni, a legegyszerűbb győzelem a legnehezebb, főleg akkor, ha az elvárások nem az egekben, hanem a következő, mondjuk 23. galaxysban vannak valahol. Joss Whedon viszont, rajongásával, profizmusával vette az akadályokat és olyan blockbustert rittyentett nekünk, amit szerintem titkon reméltünk, hogy kapni fogunk.
Értékelés: The Avengers – 9/10
A Bosszúállók, a Marvel Stúdiótól, a Disney forgalmazásában (nálunk Fórum Hungary), a maga 140 percével és 220 millió dolláros költségével, 2012 (egyik) legjobb filmje lesz. Nem fog bevételi rekordokat dönteni, nem fog díjakat nyerni majd, nem lesz a _minden idők legjobbja_, de azok számára akik ismerik ezt a világot, akik vágták a centit, hogy láthassák végre az összes hőst egy filmben, ódákat fognak zengeni, és talán most ez legfontosabb.
Én a magam részéről, három nap alatt, kétszer láttam, a második alkalommal sem unatkoztam, a poénok ismerete ellenére vigyorogtam továbbra is, és egy hatalmas élmény volt látni ezeket a NEM-katonákat egy filmben, minden romantikus picsogás, és drámázás helyett. Egy moziélmény, a mélyebb és drámaibb mozik mellett, májustól főleg erről kell szóljon. Szóval, kalandra fel, ha még nem láttátok Tony Stark legújabb pólóját, vagy azt, hogy Bruce milyen motoron szeret a legfontosabb pillanatban megérkezni irány a mozi.
(Sorozatos fronton is említsünk meg két nevet: Cobie Smulders, a nagyon leépített Robin (HIMYM) helyett itt egy sokkal hálásabb szerepet kapott valamint, a kevésbé észrevehető sorozatos arc, Enver Gjokay (Dollhouse) is ott szaladgált, mentve az embereket.)
teddike
(teddike.freeblog.hu)
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
