Nem mondom, hogy hatalmas várakozás előzte volna a meg a filmet, de azért szerettem volna ott lenni a premieren, vagy legalábbis ahhoz közeli időpontban a moziban. Kellett egy kis kikapcsolódás, valami pörgős, színes minden szempontból. Meg egyébként is azt gondolom, hogy szeretem az újraértelmezett történeteket, karaktereket. Guy Ritchie viszont nagyon hosszan akart elmesélni nekem valamit, amit nem tudtam egy egésszé összegyúrni.
Kezdjük is rögtön a történettel, amit ha kést is tartanak a nyakamhoz, akkor sem tudnám normálisan visszaadni. Sherlock nyomoz, de igazából ő sem tudja vagy mondja, hogy mi után. Watson segít neki, meg nem is, mert ő házasodni akar, de ragaszkodik valamiért Sherlock-hoz, illetve ez inkább fordítva igaz. Aztán itt van Adler, akinek az indítékait nem igazán tudjuk meg, csak annyit, hogy benne volt Sherlock életében korábban is, és most is ráveszi valahogy arra, hogy megtegyen neki dolgokat. Jelen esetben nyomozzon a már említett „valami” után. A végére maradt, de az elején is említhettem volna Lord Blackwood-ot, aki gonoszkodik is meg nem is, kever egy kis varázslatot a történetbe, de nem tudjuk eldönteni, hogy mit is akart valójában.
Szóval a történet egy nagy maszlag egyik oldalról. Másik oldalról nézve azért vannak kellemes pillanatai, és elkezdi az embert érdekelni, hogy mi miért történik, csak az a baj, hogy már jó előre lehet látni mindent. A fordulatok nem ülnek, és már a legelején tudjuk, hogy ami varázslat az csak egy jó erős átverés, amit a végén Sherlock majd úgy is elmondd nekünk.
A rendezés persze nagyon jó. Illetve pont annyira jó, hogy a történet mellett elégedettek legyünk vele. London fantasztikus lett, több akció jelenet csillagos ötös, igazából engem is meglepett, de talán legjobban pont a látvánnyal tudott levenni a lábamról a film. Mondom ezt azért, mert az ember Sherlock-ot nem egy szuperhősként képzeli el, aki félmeztelenül verekszik valami raktárban. És azt sem, hogy ha már verekszik, akkor bárkit képes leverni, na nem azért mert erős lenne, hanem mert ki tud számolni mindent, és figyel minden apróságra.
Ha úgy vesszük, a legelső nyomozós történetből létrehozták a legelső szuperhőst, akinek az eszén nem lehet átjárni, vagy ha igen, akkor azt pont ő akarta, hogy így legyen. Azért valami maradt a régi Sherlock-ból. Itt a pipa, a hegedű, na meg Watson is, de a történet más. Teljesen eltérő világ ez, mint amit a kalapos nyomózónak elképzeltünk korábban. Igaz, nem mondom, hogy ez rossz lenne, csak más, így még szokni kell.
Ha már beszéltem a karakterekről, akkor említsük meg a színészeket is. Robert Downey Jr. nekem továbbra is nagy kedvencem, és ebbe a szerepbe is nagyon sokat beletett, de valahogy nem áll össze nekem Sherlock. Mint ahogy Jude Law által játszott Watson sem tudatosítja velem, miért is van még Sherlock oldalán. Igaz ezért lehetne az írókat is bántani, de valahogy a színészek is csapongóak. Ez elmondható Rachel McAdams-ről és Mark Strong-ról is. Játsszák a szerepüket, de azért mert kell, és nem azért mert tudnák is mit miért csinálnak.
Igazából az a legnagyobb bajom, hogy nekem hiányzott a keret az egészhez. Szerettem volna tudni, hogy Sherlock honnan jön, mit csinált korábban, mitől lett zseni? Watson-t mi köti hozzá, vagy miért nem tudja elengedni? Illetve Adler is mit csinált korábban, hogy Sherlock-ban ekkora nyomott hagyott? Egyedül Blackwood-ról tudunk meg apróságokat, de ettől még nem ismerjük meg a motivációját. Kihagyott ziccer, illetve hatalmas kapufa ez a film azt kell mondjam, még akkor is, ha sokszor nagyon is élvezhető.
Értékelés: Sherlock Holmes – 6/10
Londonért, az akciókért mindenképpen jár a magasabb pont. Viszont a történeten lehetett volna még dolgozni, csak úgy mint a karaktereken. Valahogy úgy érzem, hogy Guy Ritchie vette a Sherlock nevet, és ráhúzta azt a történetet, azokat a tulajdonságokat, amiket megálmodott. Viszont azon nem dolgozott, hogy ez egységes képet alkosson.
Mondjuk ez jelenleg semmit nem jelent. Gondolok arra, hogy a bevételek alakulása és a film vége miatt a folytatás szinte borítékolható. Ezzel pedig Guy Ritchinek megadatik az, hogy dolgozzon még a karakterein, írjon nekik egy jobb történetet, és megalkossa azt a Sherlock Holmes-t, akire innentől kezdve majd a fiatalság emlékezni fog.