Kezdjük az őszt egy ígéretesnek tűnő filmmel, amelyben John Travolta és Denzel Washington feszül egymásnak. Ha tovább olvastok, megtudhatjátok véleményünket Tony Scott új filmjéről.
Vajon mennyire lehet izgalmas egy 70-es években készült filmje remake-je? A kérdés lehet akár költői is, de elgondolkodtató, hogy ami akkor izgalmas volt és lekötötte a nézőket, az vajon képes ma is megtenni? Tony Scott egy már jól bevált filmhez nyúlt tehát, fogott két nagyon jó színészt, de egyet biztosan, és újraforgatta ezt a játszmát. A végeredmény viszont egyáltalán nem lett meggyőző. Az izgalom, a pörgés megvolt, de valami mégis hiányzott a filmből.
A történetünk nagyon egyszerű, és mondhatni klisé hegyek vannak benne. Jön Ryder (John Travolta), aki pár haverjával lefoglalják a Pelham-ba tartó metró egyik kocsiját, majd pénzt kérnek az utasokért cserébe. A túszokról, illetve a helyzetről Ryder egyetlen emberrel hajlandó csak társalogni. Garber (Denzel Washington) egyszerre képviseli az egyszerű munkást és a hatóságokat is, hiszen neki kell szóval tartania az örült túszejtőt. A történetünk két órát foglal magába, ott kapcsolódunk be, hogy Ryder elindítja az akciót, majd innen nagyon gyorsan peregnek a percek, hiszen csak egy órája van New York polgármesterének arra, hogy összeszedje a kívánt 10 millió dollárt. Eközben az egy óra alatt, Garber és Ryder a rádión keresztül kommunikálnak egymással, és mindkettőjükről megtudunk fontos dolgokat.
Biztos vagyok benne, hogy többször mondtátok már valamire, hogy „jó jó, de valamiért még sem kell/tetszik”. Így vagyok ezzel a filmmel jelenleg. Pedig a kezdetektől feszült az egész. John Travolta nagyon jól alakítja a gonosz karaktert. Nagyon jól is áll neki, de olykor az az érzése az embernek, hogy erősen túljátssza a szerepét. Vele szemben Denzel Washington már teljesen más eset. Hozza a tőle megszokott dolgokat. A kettőjük párbeszéde nagyon életszerű, teljesen e világi dolgokról esik benne szó. És ami esetleg emelheti a film pontozását az, hogy mindkét fő karakterrel kiderül, hogy követtek el hibákat az életben, amiért felelniük kell. Nincs egyértelműen csak jó vagy rossz szereplője a filmnek.
A sztorit nem szeretném teljesen leírni, de sokkal többet vártam tőle. Valamiért A belső ember jutott eszembe közben, de ott sokkal nagyobb rejtélyek is voltak a háttérben. Ezt csak azért írom le, mert nem kell amiatt aggódni, hogy csak egy egyszerű túszejtésről van itt szó. Vannak még a háttérben apró események, amik viszik előre a filmet, de ezek sajnos nem kapnak elég nagy teret. Részemről nagyon sokáig vártam, hogy a fő karakterek közül többen is benne vannak a dologba. Jobban fognak majd halni a szereplők, és nem lesz ennyire kiszámítható az egész. Volt egy pontja a filmnek, amikor úgy gondoltam, hogy ebből valami hatalmas összeesküvés is kijöhet, de itt is csalódnom kellett. Sokkal egyszerűbb lett az egész.
Pedig minden adott volt arra, hogy egy nagyon jó filmet hozzanak ki ebből. Lehet nem kellett volna ragaszkodni az eredetihez? Nem tudom, mindenesetre így valamennyire kidobott pénznek tűnhet ez a film, hiszen semmi újat nem tud hozni. Az addig rendben van, hogy a karakterek, legalábbis az a kettő, nagyon erősek, és lehet rájuk alapozni, de a történet meghal alattuk nagyon.
Értékelés: Hajsza a föld alatt – 5/10
Mit is lehetne összefoglalásképpen írni. A „többet vártam” nem fedi teljesen a valóságot, próbálom tartani magam ahhoz, hogy fénylik ez valamennyire, de csak távolról szép. A történet több ponton is vérzik, és ezen sajnos a két főszereplős sem tud segíteni. A látványos jelenetek teljesen kimaradnak a filmből. Összességében véve nem bántam, hogy megnéztem, de volt már idén sokkal jobb film is, de úgy látszik most ezzel kell kezdenünk az őszt.
.jpg)
teddike
(teddike.freeblog.hu)
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
(Köszönet az Intercom-nak, amiért lehetőséget biztosított a premier előtti megtekintéshez.)
