Hazudnék ha azt mondanám, hogy ezt a filmet az Oscar jelölés nélkül is megnéztem volna. Hazudnék akkor is, ha azt mondanám, a radaron fent volt, és valamikorra eltettem volna megnézésére. Folytatva a sort, hazudnék ha azt mondanám, a Coen tesók az én ízlésemnek megfelelő filmet gyártanak. Az utóbbi éveket elnézve, két film ugrik most be nekem, melyek közül egyet rosszul értelmeztem, egy meg tetszett volna, de valahol mégsem. (No Country, Burn After) A jelölés volt az a pillanat, amikor eldöntetett odafent, hogy ezt a filmet meg kell néznem, és szerencsére nem volt ez egy rossz döntés. Még akkor sem, ha a film után feltettem magamnak a kérdést: mi volt ez? Az őszinte válaszom az, hogy fogalmam nincs.
A világ végén vagy közepén vagyunk valahol, egy zsidó közösségben, és Larry lesz a mi főhősünk. Egy fizika tanár, aki egyetemen tanít, ráadásul mindent úgy tesz ahogy a könyvben meg van írva, az élet mégis alaposan cserben hagyja. A munkahelyén rossz helyzetbe kerül, köszönhetően egy diákjának, a felesége el akarja hagyni egy másik férfi miatt, a fia a felnőtté válás kapujában áll (Bar Mitzvah), velük lakik a tesója, aki cseppet sem egyszerű eset, és sorolhatnám a jobbnál jobb szituációkat, amik arra késztetik Larry-t, hogy válaszokat kapjon. Miért teszi ezt vele az élet? Elindul hát a közösségben élő és tanácsokat osztogató rabbik-hoz, hogy megtudja, mit rontott el, mit kell másképp csináljon?
Bár hosszan sorolhatnám mi és hogyan történt a filmben, meghagyom nektek a felfedezés hatalmas lehetőségét. És inkább írnék arról, hogy mennyire abszurd ez a film. A Coen tesók, bár nincsenek nagyon sok évre visszamenő tapasztalataim, remekük értenek az ilyen helyzetek megteremtéséhez. Az egyik pillanatban fogtam a fejem, a másikban meg azt kiáltottam, hogy ilyen nincs. Igaz egyáltalán nem vagyok képben azzal, hogy egy ilyen közösségben mik a szabályok, mik azok a dolgok, amikhez egy hívőnek fordulnia kell. Én csak azt tudom, hogy ez valami hihetetlenül messze áll tőlem, ugyanakkor valami hihetetlenül közel is kerültem a filmnek köszönhetően.
Nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc filmem, azt sem, hogy újranézem, de abban biztos vagyok, hogy az utóbbi időben ez volt talán a legjobban hatással rám. Amikor azt hiszi az ember, hogy szarban van, kilátástalan az élete, vegye elő ezt, és nézze meg. Rá fog mosolyogni az életre. És nem azért, mert brutális az amit mutat a film. Nem, egyáltalán nem. Hétköznapi, egyszerű, mondhatom azt is, hogy megeshet bárkivel, csak és ez egy hatalmas csak, abszurd. Keresném én a jobb szót rá, de nem találom.
Ugyanakkor nagy kérdéseket is feltesz az embernek, amire a film végéig kereshetjük a válaszokat, és persze utána is, hiszen a Coen tesók nem válaszolnak meg semmit. Egy nagy kaput döngetnek, és több kicsit. A nagy a hit fontossága. Főhősünk is, hiába minden rossz, nem veszíti hitét. Folyamatosan megy, keresi és várja a választ, de nem kapja meg. Mások kerülnek és mások kapnak válaszokat, ő meg süllyed lefele, és egy pillanatra sem szabadul gondjaitól. Egyébként emiatt is nagyon jó film ez, ott lebeg annak a lehetősége, hogy ez csak egy rossz álom, nem hiszi el az ember, hogy ez megtörténhet, aztán rájön, hogy de igen. És ismétlem magam, nem nagy dolgokról beszélünk itt, csak olyanokról, hogy elhagy a feleségünk, szív a gyerekünk, beperelnek amiatt mert elfogadtunk valamit, pedig nem és hasonlók.
A színészekről is essen néhány szó, ha már a Coen tesókra rámondjuk, hogy nagyon jót alkottak, akkor Michael Stuhlbarg is dicséretet érdemel, valamint a mellékszerepekben feltűnő Simon Helberg és Adam Arkin is piros pontot kaphatnak. Üde színfoltjai voltak ők ennek a világnak. Amire rá lehet húzni a komikus és vicces jelzőt is, de az ellenkezőjét is.
Értékelés: A Serious Man – 8/10
Nagy hatással volt rám, nem firtatom, mint ahogy azt sem, hogy a leírtak alapján több pontot kellene adnom. De ahogy hangoztattam korábban, nem én vagyok a Coen tesók elsődleges célpontja. Voltak pillanatok amikor feszengtem, amikor nem tudtam eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolják? Sőt, egy ponton még fel is akartam adni a harcot, de szerencsére nem tettem meg. Mint ahogy nektek is azt ajánlom, ha van egy kevés időtök, nézzetek bele ebbe a világba. Lehet nem fog tetszeni, főleg ha popcorn mozikra van belőve az agyunk, de egy esélyt kaphat. Már csak azért is, mert a jelölés ellenére, szerintem nagyon kevesen láttuk. Iszonyat kicsi a hype körülötte, pedig sokkal nagyobbat érdemelne. Arról már nem is beszélve, hogy a helyzet jelenlegi állása szerint magyar forgalmazó nem is tervezi a bemutatását.
Nem akarok nagy jóslatokba belemenni, de a tesók munkásságát ismerők szépen elraktározzák maguknak, boldogak lesznek, hogy kaptak ismét egy remek filmet, és köszönik szépen élik tovább az életüket. A többiek meg (az emberek 99,99%) elmennek mellette, nem tudván, hogy összességében nagy élménytől fosztják meg magukat. És igen, a kérdés jogos, kinek készült ez a film? A válasz pedig egyértelmű, annak a nagyon kevés embernek, aki tudja ezt értékelni, és fel is fogja miről is van itt szó (egy pillanatra sem állítom egyébként, hogy én ide tartozom).