{…} –, ha személyes művészi közlendőjének legalább nyomait fellelnénk benne. Ilyesmiről azonban szó sincs. Meglepő például, hogy milyen egysíkú szerepet írt magának. Nincs módja szélsőséges vagy árnyalt érzelmek átélésére, jellemfejlődés ábrázolására. Pontosan ismeri viszont azt a képet, amit a közönség kialakított róla.
Ennek megfelelően zsaruja csak volt rendőrfelügyelő lehet, aki magándetektívként viszi bőrét a vásárra. Eszközeiben nem válogatós, volt kollégái éppúgy életére törnek, mint a bűnözők. Ebben a kettős szorításban próbálja megtalálni és megmenteni azt a vak lányt, akinek édesanyja hozzá fordult segítségért. Ez a szituáció eleve felkelti iránta a néző rokonszenvét; a többi Delonon múlik. A sikerhez nem is szükségeltetnek ismert színészi képességei, elég a külsőség: ahogy Gitane cigarettájára gyújt, vagy ahogy kék szemével gyönyörűen néz a világba. Az író Delon két alkalommal „kacsint ki” ránk, filmbéli szerelme szájába adva a poént: „Belmondónak ilyenkor arcizma sem rándul!” majd „Te nem vagy Burt Lancaster!” Ha e két megjegyzés öniróniája vált volna a film szervező elemévé, valószínűleg jobb művet látnánk. A két mondat azonban annak a komolyan vett közmegegyezésnek a kifejezője, hogy a szerző tudja, hogy mi tudjuk: ő itt elsősorban Alain Delon, a sztár, nem pedig Choucas magándetektív. Erre a viszonyra épül ez a minden tekintetben közepes film. Nézése közben mértéktartóan szórakozunk, majd azonnal elfelejtjük. Kivéve a menetiránnyal szemben haladó autós üldözés képsorát. Az bekerül a „kalandfilm történetébe”.
Egy zsaru bőréért (Pour la peau d’un flic)
színes, szinkronizált francia krimi, 110 perc, 1981
rendező: Alain Delon
író: Jean-Patrick Manchette
forgatókönyvíró: Alain Delon, Christopher Frank
zeneszerző: Sidney Bechet, Oscar Benton
operatőr: Jean Tournier
vágó: Michel Levin
szereplő(k):
Alain Delon (Choucas)
Anne Parillaud (Charlotte)
Michel Auclair (Haymann)
Daniel Ceccaldi (Coccioli)
Jean-Pierre Darras (Chauffard parancsnok)
Harmat György
Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.