Nyolcvan éve, 1929. május 16-án osztották ki először az 1927-ben alapított Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia kitüntetéseit, amelyeket ma Oscar-díjként ismer a világ.
Az első eseményt nem kísérte különösebb hírverés: a hollywoodi Roosevelt szálloda Blossom-termében 270, a jegyért fejenként öt dollárt fizető vendég hallgatta végig a beszédeket és volt tanúja az alig öt percig tartó díjátadásnak.
A szobrocska hivatalos neve máig az Amerikai Filmakadémia Díja, az Oscar szó csak 1934-ben bukkant fel egy újságcikkben, maga az Akadémia csak 1939-ben hagyta jóvá használatát. Egy legenda szerint a figurát a filmakadémia első könyvtárosa hasonlította Oscar nevű nagybácsikájához, egy másik szerint Bette Davis színésznőt emlékeztette volna a figura férjére, Herman Oscar Nelsonra.
A 34,3 centiméter magas, 3,85 kilogramm súlyú, 24 karátos arannyal bevont szobrocskát Cedric Gibbons, az MGM stúdió művészeti vezetője tervezte és George Stanley szobrász készítette el. A stilizált filmtekercsen álló, meztelen teste előtt kardot tartó keresztes lovag talapzatának öt foka az akadémia öt eredeti ágát (színészek, rendezők, producerek, technikusok és írók) jelképezi. Az 1934 óta szabadalmi védettség alatt álló szobrot 1949 óta sorszámmal látják el, eddig 2701 darabot adtak át. Ma egy chicagói műhelyben évente 50-60 darabot készítenek belőle, ez nagyjából egy hónapot vesz igénybe.
A díjazottak névsorát kezdetben a korai lapzárta miatt megküldték a sajtónak. A szokással 1941-ben szakítottak, amikor a listát az egyik lap már a gála előtt kinyomtatta, s elmaradt a meglepetés. Azóta lepecsételt borítékok rejtik a győztes nevét, a voksok összeszámlálására és az eredmény titokban tartására a PricewaterhouseCoopers cég ügyel. A jelöltekre és a győztesekre a filmakadémia majd hatezer tagja szavaz az előző naptári évben Los Angelesben bemutatott filmekre, amelyeknek (kivéve a rövidfilmeket) legalább 40 perc hosszúnak kell lenniük.
Az első díjkiosztón 12 kategóriában hirdettek győztest, ez a szám mára épp duplájára, 24-re hízott. A második gálát már tudósította a rádió, televíziós közvetítést 1954-ben adtak először, a vezető riporter Ronald Reagan későbbi elnök volt. Az „igazi” Oscar mellett létezik az Irving G. Thalberg-emlékdíj, amely általában olyan neves rendezők vigaszdíjául szolgál, akik lemaradtak a kitüntetésről, a Jean Hersholt emberjogi (humanitárius Oscar) díj, a technológiai eredményekért adományozott Gordon E. Sawyer-díj és az életműért járó Oscar-díj.
A gálát eddig csak nagyon ritkán halasztották el: 1938-ban árvíz miatt egy hetet, 1968-ban Martin Luther King temetése miatt két napot, 1981-ben a Reagan elnök elleni merénylet miatt egy nappal tolták el a díjátadót, 2003-ban pedig az iraki háború miatt visszafogott külsőségek közepette zajlott a gála. A díj presztízse fokozatosan nőtt, ma már elképzelhetetlen, ami az első alkalommal történt: a legjobb színésznek választott német Emil Jannings ott sem volt az ünnepségen, mondván: „nem ér rá erre a cirkuszi látványosságra”, a díjat adják fel postán Berlinbe. Ma már az Oscar-díj (jóllehet pénz nem jár vele) a filmvilág legrangosabb kitüntetése, tekintélye és népszerűsítő ereje a siker záloga.
mult-kor.hu, mti
