akkor csak a humor segít, hogy ne legyen csúnya vége a dolognak. Acsa egy eldugott kis magyar falu, amelynek saját bajnoksága van. 2002-t írunk, zajlik a futball-világbajnokság, és mindenki a labdát kergeti: a rendőrök, a polgármesteri hivatal nagyágyúi, és most először a faluszéli cigánysor fiataljai is elindulhatnak a nagy versenyen, méghozzá Brazilok néven, valamiféle felzárkóztatási program keretében. Eközben egy év után szabadul a börtönből Puporka Áron (Nagy Dániel Viktor), a romák csatára, a veszíteni képtelen alpolgármester pedig elkezdi összekuszálni a szálakat, hogy valahogy kitoljon a cigányokkal. A régi konfliktusok kiéleződnek, jönnek a segélymegvonások és házkutatások, miközben mindenki arra a bizonyos döntő összecsapásra készül.
A korábban műsorvezető-szerkesztő, első filmes M. Kiss Csaba még 1997-ben, Sirokon készített egy riportot barlanglakásokban élő cigány fiatalokról, akik összeálltak focizni. Rendezőtársával, a tapasztaltabb Rohonyi Gáborral (Konyec) ebből a kiindulópontból szeretett volna olyan közönségfilmet készíteni, amellyel szélesebb rétegekhez elérhet focival és humorral.
Forrás: InterCom
Puporka Áron (Nagy Dániel Viktor) csapata gólzáport ígér
A Brazilok talán pont ezért sokszor megy el az olcsó poénok felé, és nem találja az arányt vígjáték és tragédia között. Az amatőr gyerekszínészek ösztönösek és egytől egyig nagyszerű karakterek, néha olyan érzése támad a nézőnek, hogy nem igazán mondták meg nekik, mit kéne csinálni az adott jelenetben, csak hagyták, hogy játsszanak, ahogy akarnak. Szerencsére kialakul az összhang a profi színészek és a civil szereplők között: az egyébként nem cigány Nagy Dániel Viktor temperamentuma magával ragadja az egész bandát, Fekete Ernő briliáns a fontoskodó polgármester szerepében, mellettük pedig olyan színészek ugranak be rövidebb-hosszabb időre, mint Schell Judit ellenszenves polgármester asszonyként, Epres Attila rasszista, bunkó rendőrfőnökként, de feltűnik Dobó Kata és Gryllus Dorka is.
„Ez a nap is egy jó kis kocogással kezdődött” – mondja a kezdő képsorok után a főszereplő Puporka Fingi (Lakatos Erik), ám a kellemes reggeli futást a kisfiút kergető kutyák idézték elő. A jelenet egyszerre vicces és mérhetetlenül szomorú, miközben súlyos társadalmi konfliktusokra mutat. A két rendező nem riad vissza a sztereotípiák bemutatásától, miközben lélekmelengető és vicces tud lenni. A kicsinyes alpolgármester rasszista beszólásai és a falu jó nője, Puporka Rozi (a méltán egyre híresebb, nagyszerű Farkas Franciska) elvágyódása komolyabb kérdéseket feszeget, mint amelyek beleférnének egy közönségfilmbe: karaktere nemcsak a cigányságot mutatja be áldozatként, de a manapság rengeteg fiatalt érintő kivándorlás problémakörére is ráhúzható.
A Brazilok minden hibája ellenére ritka jó szándékú film, valahol a keserédes és az őrült humorú Kusturica között. Nem válik szociodrámává, és túl mélyre sem merészkedik, hogy feltárja a bűnözést vagy a fajgyűlöletet, noha mutat egy szeletet a magyar valóságból. Izzadságszag nélkül beszél az elfogadásról, hiszen végeredményben csak akkor oldódhat meg minden konfliktus, ha a két fél összefog. Alulról, a putrikból nem elég akarni a változást, de önmagában egy külső akarat sem old meg mindent.
A legkisebb királyfi maga a csapat, az eszköz pedig a foci, amely a brazíliai gettókból a magyar cigányputrikig világszerte a szegénységből való felkapaszkodás egyik legdemokratikusabb eszköze. A klasszikus sportfilmsablonra épülő Brazilok megmutatja, hogyan kéne lejátszani ezt a meccset, miközben képes viccesen, okoskodás nélkül és nyíltan beszélni a cigányságról. Nem nyílik meg direkt globális kérdések felé, kizárólag a saját maga által teremtett világban akar működni, ám így maradhat olyan szívet melengető és végső soron nagyon magyar film.
(Brazilok. Magyar vígjáték, 95 perc. Rendezte: M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor. Forgalmazza: InterCom)
Terján Nóra – www.magyaridok.hu