– hangzott el a Csoóri Sándorról rendezett, Jóslás a te idődről című kétnapos konferencia második és egyben utolsó napján, február 7-én a Pesti Vigadóban. Az előadás-sorozat két utolsó beszámolójában a szakértők Csoóri Sándor munkásságát vették górcső alá a filmvilágban. „Csoóri Sándornak Kósa Ferenc mutatott be, aki itt ül közöttünk, nagy szeretettel üdvözlöm” – nyitotta meg előadását Szekfü András címzetes egyetemi tanár, köszöntve a magyar filmélet egyik kiemelkedő alakját. Prezentációjában visszaemlékezésekre, korabeli dokumentumokra és interjúkra támaszkodva vázolta fel Csoóri Sándor részvételét a hatvanas évek magyar filmművészeti megújulásának folyamatában. A Magyar Filmintézet 1998-as filmográfiája tizenegy játékfilmnél tünteti fel Csoóri Sándor nevét: Tízezer nap (1965), Feldobott kő (1968), Ítélet (1969), Nincs idő (1972), Holnap lesz fácán (1974), Hószakadás (1974), 80 huszár (1978), A trombitás (1978), Csontváry (1979), A mérkőzés (1981), Tüske a köröm alatt (1987). A tizenegy filmben különböző szerepeket töltött be Csoóri. Hét filmben író vagy társíró, míg négyben (Holnap lesz fácán, A trombitás, Csontváry, A mérkőzés) dramaturg volt. A játékfilmek mellett volt dramaturgja dokumentumfilmnek, készült film verseiből és született róla portréfilm is, illetve számtalan filmösszeállításban szólaltatták meg. Életrajza szerint 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgjaként dolgozott, tehát még számos – eddig feltáratlan – esetben hatott a magyar filmre.
„Milyen élmény lehetett Csoóri Sándor számára bekerülni egy filmes csapatba, megismerni a filmkészítés különleges lehetőségeit és buktatóit? Erre a kérdésre az elkészült filmek alapján próbálhatunk meg válaszokat adni. Feltehető például, hogy a szociográfus Csoóri erősen hozzájárult a Tízezer nap epizódjainak jellegzetesen csavaros logikájához. Ebben a filmben ugyanis megtaláljuk harminc év szegény paraszti történelmének számos kritikus eseményét. Mélyszegénység 1945 előtt, földosztás, lesöpört padlások a Rákosi- korszakban, deportálás, erőszakos TSZ-szervezés, lassú konszolidáció. Azonban mindegyik történet valamilyen furcsa csavarral ér véget. Ezek a szokatlan befejezések fokozzák a történetek művészi erejét és egyben elmélyítik a filmtörténelem látomását” – taglalta Szekfü András.
Ahogy a nyolcvanas évek második felében felerősödik politikai szerepvállalása, a filmgyártásban közvetlenül már nem vesz részt. A rendszerváltás vezető politikusaként azonban jelentős szerepe volt a Magyar Mozgókép Alapítvány létrejöttében, melynek első Nemzeti Kuratóriumában tagságot vállalt. A Magyarok Világszövetsége elnökeként pedig kezdeményezője volt a Duna Tv létrejöttének, amely nem sokkal később az egész magyar filmkultúra és filmkészítés jelentős fórumává vált.
Csoóri Sándor és a televízió kapcsolatáról Szekfü András így fogalmazott: „A rendszerváltozás után a Magyar Televízió és a Duna Televízió, ha nem is hullámzás nélkül, de társadalmi és kulturális rangjának megfelelően szerepeltette Csoóri Sándort. És hogy miként jelentek meg a televíziózás és annak kulturális hatásai Csoóri Sándor írásaiban? Végiglapoztam a Csoóri-köteteket 2010-ig, és azt kell mondanom, hogy alapvetően negatívan. Természetesen a Duna Televízió számos alkalommal szerepel pozitív hivatkozásként, azonban amikor Csoóri általában beszél a televíziózásról, nem kíméli az intézményt. Csoóri számára ugyanis a televízió testesítette meg a 20. és a 21. század számára elítélendő kulturális folyamatait.” Az egyetemi tanár előadását ezzel a gondolattal zárta: „Csoóri filmes öröksége éppúgy közkincs, mint költészete.”
A konferencia utolsó beszámolóját Tóth Klára filmkritikus tartotta Átlépve a kimondhatóság határain – Csoóri Sándor filmálmai címmel. A prezentáció azokról a kulturális, társadalmi és gazdasági, esetleg emberi tényezőkről szólt, amelyek következtében Csoóri Sándor ígéretes forgatókönyvírói tevékenysége hosszú időre megszakadt, majd befejeződött. A filmkritikus a Kósa–Csoóri–Sára szerzőhármas alkotói együttműködéséről így fogalmazott: „Különös, hogy bár Csoórinak volt kvalitásérzéke és tartotta is a kapcsolatot a fiatalabb filmesekkel, a dokumentarizmus értékeire nem volt nyitott. Igaz, ezzel nem volt egyedül a filmszakmában. Kósa játékfilmesként később visszatért a történelem trójai falovához, de a Csoórival való termékeny, jó minőségű együttműködése megszakadt. Hogy miért, azt nem írta meg, de talán később megtudhatjuk.”
Ezt követően Tóth Klára beszélt a költő határon túli élményeiről és Csoóri filmekben megjelenő narratíváiról.
| Tóth Klára filmkritikus |
„Csoóri költészete beköltözött a filmekbe, versélességű mondatokban fogalmazott, különösen a Tízezer napban, de az Ígéretben is. A nővérem talán 16 éves lehetett – Csoóri akkor még nem volt költő –, amikor megnézte a Tízezer napot és azt mondta, hogy ez olyan szép, mint egy vers, meg kellene tanulni. Majd jegyet váltott a következő előadásra, és megnézte még egyszer” – zárta egy személyes történettel a kétnapos konferencia utolsó előadását a filmkritikus.
Forrás: Kultúra.hu