Ha a franciák évszázadokig szopogathatták a kerti sármányt (ezt a veréb formájú, kedves énekesmadarat), méghozzá úgy, hogy előbb befogták, megvakították, fügén felhizlalták és konyakba fojtva megsütötték, akkor szegény dél-kínai újgazdag miért ne ehetne tigrissteaket vagy gyömbéres tigrispéniszlevest?
Vietnamban ritka csemege a porhanyós (élő!) újszülött kisegér, Madagaszkáron a termeszhangya, Nigériában a ropogós sündisznó, Dél-Koreában a kutyaleves.
Amit meg tudsz fogni, azt meg is eheted – mondja a vietnami. Életem során már én is néztem farkasszemet bárányszemekkel (levesbe főzve pislogtak rám), beleztem óriásgilisztát Mauritániában, haraptam tengeri uborkát (hadd ne írjam le, mihez hasonlít), megkóstoltam a tüskés durián gyümölcsöt, ami – igaza van Anthony Bourdain séfnek – körülbelül akkora élmény, mintha a halott nagymamánkkal csókolóznánk, de a híres japán gömbhalhoz (fugu), aminek a mája annyi idegmérget tartalmaz, hogy akár harminc embert is megölhet, még nem volt szerencsém. Pedig a felkelő nap országában a fugulevesevés ugyanolyan erőfitogtatás, mint Kantonban a tigrispénisz.
Ráadásul Kínában tartja magát a hit, hogy ha tigrist eszel, ereje és ravaszsága beléd költözik. Bajsza megvéd a fogfájástól, kiszárított szemgolyói hatásosak az epilepszia ellen, farka elmulasztja a pattanásokat. Így a Guandong tartománybeli üzletemberek, amikor rajtuk ütött a rendőrség – mert egyikük feltöltötte a közösségi oldalakra, ahogy az elkábított élő állatot nyúzzák -, azzal védekeztek, hogy csak gyógyszert vettek be. Az ősi kínai medicinában a tigris csontja máig csodaszernek számít, a feketepiacon (a Nanfang Daily regionális lap szerint) félmillió forintot is elkérnek kilogrammjáért. A tigriscsontbor pedig még ennél is drágább, aszerint, hogy három-, hat- vagy kilencéves: hétmillió forint egy liter. Ami ugye azt jelenti, hogy ha felhajtunk egy stampedlivel, az 350 ezer forint. Nem csoda, hiszen Kínában a tigris védett állat (mára a legtöbb kihalt, vagy megették), és csontvázát legalább fél évig rizspálinkában kell áztatni, hogy minőségi tigriscsontbort termelhessünk. De Vlagyimir Potapov orosz tudós szerint megéri. A hagyományos keleti gyógymódok professzora úgy gondolja, a kínaiak ezeknek a csodaszereknek köszönhetően nyertek annyi érmet a legutóbbi olimpián. Melyik magyar sportolónak telne ilyen elixírre? Nekünk marad a pálinka, a rum, a sör, a kevert. Csoda-e, ha a magyar sportoló sokszor levert?
Akinek nem telik szibériai vagy bengáli tigrisből készült borra, még mindig megkóstolhatja a medvetalpat, a cápauszonylevest, esetleg a sanghaji részeges rákot. Utóbbi receptben a rákocskákat szépen megmossák, megfűszerezik, majd alkoholba áztatják. Amikor az állat már kellően elkábult, a részeg rákokat pálcikával kivesszük és (élve) elszopogatjuk.
Ha erre sem telik, tényleg nem marad más, csak a híres magyar fantázia. A műkörömpörkölt vagy éppen a gombafejek tatárjárással. Vagy a kampányidőszakok legnagyobb specialitása: a kamuban sült pogácsa. Végül ennek az ára sem kevesebb, mint a tigriscsontboré. Csak ezt évek alatt fizetjük ki.
Vinkó József – hetivalasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása:
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu