Hammurápi (négyezer évvel ezelőtt) zsákba varratta és az Eufrátesz vizébe vettette a sörhamisítókat. Ha követnénk a babilóniai uralkodó példáját, kihalnának a termelők.
Napjainkban annyi az élelmiszer-hamisításról szóló hír, hogy csak legyintünk fásultan, igen, a mézhez izocukrot kevernek, a tejföl pálmaolaj hozzáadásával készül, a halrudacskában vágóhídi nyesedék található, a szarvasgombát a maffia állítja elő bisz-(metil-tio)-metán nevű folyékony gázzal illatosított olcsó kínai gumóból, a pirospaprika téglaporos, a sáfrány narancsfestékkel színezett szárított hagymából készül, az „extra szűz” olívaolaj repceolajból – béta-karotin és klorofill hozzáadásával. Még örülhetünk, hogy nem rovarölő szer van benne.
A Foodwatch című fogyasztóvédelmi lap szerint ott tartunk, hogy az áruházakban kínált élelmiszer negyven százaléka hamisítvány. Rafinált pótlék a legtöbb tejpor, instant kávé, üdítőital, gyermektápszer. Jellemző az élelmiszer-maffia gátlástalanságára, hogy még a vegánoknak szánt ételekben is találtak bőr- és csontmaradékokat.
Talán mégsem olyan hatékony az élelmiszer-hamisítás ellen kifejlesztett kontroll, amelyre világszerte annyira büszkék a szakemberek. Lehet, hogy a bajor sörkoptatók XVIII. századi módszere hatékonyabb volt. Pedig ennél egyszerűbbet álmodni sem lehet. A sörellenőrök bementek a sörfőzdébe, a friss főzettel lelocsolták a fapadot, kényelmesen elhelyezkedtek rajta, két-három órán át iszogattak, beszélgettek, majd vezényszóra felálltak. Ha a pad odaragadt a bőrnadrágjukhoz és velük együtt emelkedett a levegőbe, akkor a sör kiállta a próbát. Ragadt a malátacukor, tehát a sörfőző nem sajnálta a malátát. Ám ha nem ragadt oda, akkor hamisítványról volt szó, be lehetett zárni a főzdét.
A minőség-ellenőrzés persze csak a dolog egyik oldala. A másik a büntetés. Ha soha semminek semmi következménye, csak csip-csup bírságolás, akkor nincs elrettentés. Talán fel lehetne újítani néhány régen bevált módszert. Isztambulban például (a XVIII. század elején) a következőképpen büntették a csaló sütőmestereket. A pékségbe váratlanul betoppant fél tucat kaftános hivatalnok. Előkaptak egy mérleget és mérni kezdték a pékárut. Mindennek előírt ára és súlya volt. A sütőmester – egy görög – halálra sápadt, ám a polcon sorakozó cipók rendben voltak. A nagyobb veknik azonban már nem. Majd mindegyik kevesebbet nyomott a latban. Nosza, az egyik hivatalnok előhúzott az övéből egy kalapácsot meg két szeget, a másik megragadta a sütőmester füleit, az ajtófélfához szorította és a csaló péket minden teketória nélkül odaszegezték füleinél fogva a bejárathoz. Szegény pék moccanni sem mert, gondolom, a fájdalom miatt, de a tömeg is elég fenyegetőnek tűnt, hiszen dobálni, pocskolni kezdte a remegő árust, akit szorult helyzetéből csak az imám esti imára hívó kiáltása szabadított meg.
Ma már azonban a fület is hamisítják. A China Daily tudósítása szerint zselatinnal és – a szappangyártásnál használatos – nátrium-oleáttal tették ízletesebbé a kínaiak kedvenc csemegéjét, a párolt sertésfület. A műfülből háromszázmillió adagot készítettek, ennyi szög a világon nincs, amivel ezt a cég bejáratához lehetett volna szögezni.
És ez nem hírlapi kacsa. Bár a kacsa is hamisítvány. A régi újságírásban (amikor a hírlapi kacsát meg a pekingi kacsát még a szerkesztőségi pesztonka sem tévesztette össze) a kétes hírek alá az „NT” szignót biggyesztették. Ez annyit jelentett: non testatum. Azaz: ellenőrizetlen. Kimondva így hangzott: Ente. Ami németül kacsát jelent. Így lett a kétes eredetű hírből hírlapi kacsa.
De azt legalább nem kellett megenni.
Vinkó József – www.valasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
