A képen Clara Ward, a michigani acélkirály lánya, a belga Caraman-Chimay herceg korábbi felesége látható. Most éppen Rigó Jánosné, amint férfiszívekre tapos.
De szerepel különböző képeslapokon marokszedő lányként, csábító Vénusz-pózban is. Mai szemmel nézve nehéz elhinni, hogy a képek annyira felkorbácsolták a publikum erotikus fantáziáját, hogy II. Vilmos császár kénytelen volt betiltani őket. Ám tény, hogy a XIX. század utolsó éveiben nem volt a földkerekségen náluk híresebb szerelmespár. A cigányprímás és a hercegné. A „modern Antonius és Kleopátra”, „Jancsi, a Puszták fia és korunk emancipált nőeszménye”.
Szegény hercegen meg mindenki röhögött. Elbazseválta feleségét a prímás. Ahogy Heltai Jenő írta: „Hogy az asszony ingatag / Megmondta Rigoletto / Az én megszégyenítőm, / A cigány Rigó lett, Ó.”
.jpg)
A korabeli sajtó kitett magáért. A botrányt a Ludington robbantotta ki 1896-os karácsonyi számában: „A hercegnő megszökött a cigánnyal”. A The New York Times szerint Rigó Jancsi Pakson született, Samogi megyében. A Figaro szerint a szülőhely Pakso, és a hercegnő a félszeg, himlőhelyes férfi tüzes szeme miatt vált el öregedő férjétől. Hogy Rigó Jancsi himlőhelyes volt, igaz, a tekintetéről mindenki regél, de Chimay herceg ekkor még csak 38 éves volt, és válogatott kardvívóként indult az olimpián.
A legendateremtőket nem zavarták a tények. A Zalai Közlöny szerint a hercegnő a Sternberg Ármin és Testvére hangszerkereskedésben méregdrága Maggini-hegedűt vásárolt Jancsijának. Más pesti lapok szerint Stradivarit. Markó Miklós arról ír Czigányzenészek című albumában, hogy a hercegnő gáláns életjáradékot utalt ki Jancsi szüleinek. A valóság az, hogy a végkielégítés (amit a hercegnő a válás után kapott) hamar elolvadt, és a pár színpadi szerepléssel próbált a víz fölött maradni. Hol a Moulin Rouge, hol a Folies Berg?re, máskor ócska lebujok színpadán. Nem véletlen Toulouse-Lautrec litográfiájának, a Hercegi idillnek gunyoros felhangja. Rigó ugyanis hamar elsüllyedt a zenekari árokban. 1902-ben már egyedül lépett fel Aradon, és az Aradi Közlöny tanúsága szerint kegyetlenül kifütyülték. Egy másik adat szerint Clara 1904-ben már Peppino Ricciardo spanyol pincérrel élt, ami azért is furcsa, mert a pár 1905-ben a Rémy szállóban (ma Hotel Nemzeti Budapest) lakott, és látogatásuk akkora hisztériát keltett, hogy a rajongók majdnem betörték az étterem kirakatát, a rendőrkapitánynak lovas rendőröket kellett kivezényelni.
Ekkor keletkezett volna a híres sütemény, amit a prímás ezekkel a szavakkal nyújtott át szerelmének: „Kóstold meg. Kívül olyan barna, mint a bőröm, belül olyan fehér, mint a lelkem.” De ez már az erős idegzetűeknek is sok. Miért kreált volna süteményt, amikor már semmi közük nem volt egymáshoz? Ennél az is meggyőzőbb, hogy még megismerkedésük idején, 1895-ben készült a sütemény Párizsban. De hol? Ki készítette?
A rigójancsi egy ismeretlen pesti cukrász találmánya (nem Wikus Károlyé, mint sokan hiszik), aki volt annyira leleményes, hogy a korabeli mítosszal reklámozta habos-csokoládés süteményét. Clara megszökött egy olasz szállodaportással, Rigó pedig elzüllötten, nyomorult körülmények között halt meg 1927-ben. Próbált hazatérni, de sehol nem fogadták be. Életében volt egy felvillanás: 1905-ben Max Schwartz New York-i vendéglőjében, a Little Hungaryban az East-Houston utcában eljátszotta Liszt Magyar rapszódiáját Theodore Roosevelt elnöknek, aztán elsüllyedt az alvilági kocsmák bugyraiban. A Reading Eagle című lap 1927. február 4-i száma tudatja kis hírben, hogy tüdőgyulladásban meghalt „Count Rigo”. Rigó herceg. Sorsa a gasztronómia hatalmát példázza. Nevét nem virtuóz hegedűjátéka őrizte meg az utókornak, hanem egy sütemény. Amit soha életében nem kóstolt.
Vinkó József – www.valasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
