A kádári dolce vita. Számtalan formában kínálták a Mariahilferstrassén a „Magyar, ne lopj!” feliratú boltokban. Képzelhetik, mennyire megdöbbentem, amikor kiderült, hogy hamisítvány.
Annak a vörös-arany (többnyire kiszáradt) marcipánbigyónak, amit évekig magamba tömtem, semmi köze az eredeti Mozartkugelhez.
Azt Paul Fürst (egy salzburgi seborvos fia) találta fel 1890-ben. Nagybátyjának 1830 óta működött péksége a Brodgasse 13. szám alatt, és a fiatal cukrászinas (Pest-Budán is tanult Kugler Henrik műhelyében) 1884-ben nyitotta meg cukrászatát. Évekig kísérletezett egy pralinével, amelyet pisztáciás marcipánnal töltött és Mozart bonbonnak nevezett. Az édesség az 1905-ös párizsi iparkiállításon (és nem világkiállításon!) aranyérmet nyert. A konkurens Schatz cukrászda keresztelte el Mozartkugelnek.
Fürst mester annyira megörült a díjnak, hogy golyóbisát elfelejtette levédetni. Így aztán boldog-boldogtalan hamisítani kezdte. Mozart neve amúgy is vevőcsalogatónak bizonyult: a salzburgi Hladik-cég már 1910-ben Mozart cipőkrémet árusított, Stephan Fuchs grödigi hentes pedig megálmodta a pisztáciával és muskátdióval ízesített – hegedű formájú – Mozart kolbászt, de gyártottak Mozart likőrt, joghurtot, nápolyit, croissant-t, sört, Papageno teakeveréket, Éj Királynője parfümöt, Mozart cumisüveget is. Norbert Fürstnek (az alapító dédunokájának) feltehetően akkor lett elege a merchandising cirkuszból, amikor egyes gyártók kék színű díszdobozban is árusítani kezdték a Mozart golyót. Dédapja ugyanis még életében megegyezett a Mirabell céggel, hogy ők vörös-arany sztaniolba csomagolnak, a Fürst család pedig kék-ezüstbe.
A szerzői jogi vita nem is a név használatán robbant ki (az máig szabad préda), hanem a minősítésen. Mit jelent, hogy „eredeti”? Használhatják-e a „salzburgi” jelzőt bajor gyártók is? A pert – mely évek alatt kisebb gazdasági háborúvá terebélyesedett – végül a Fürst család nyerte. Ma egyedül ők jogosultak az „Original Mozartkugel Salzburg” védjegy használatára. A Schatz cukrászda azt írhatja a csomagolásra: „Echte Mozartkugel”, a Holzermayr cukrászda meg: „Echte salzburger Mozartkugel”.
A döntésnek inkább erkölcsi jelentősége van, hiszen a kis műhelyek (évi két-három millió golyóbissal) és a magas (310 forint/darab) árral jelentéktelen vetélytársai az óriáscégeknek. Ám aki egyszer megízleli az eredetit, többé nem akar másfajtát. A különbség – hogy mozarti hasonlattal éljünk – lezongorázhatatlan. Mint a mackósajt és a friss zsendice.
A Fürst cukrászdában a frissen készült pisztáciás marcipánt házi nugátkrémbe burkolják, majd pálcikára szúrva mártják a fekete étcsokoládéba. Aztán száradni hagyják, majd a pálcika helyét csokoládéval betömik. A mellékelt ábrán láthatják a különbséget. A Fürst-golyó: a magban pisztáciás marcipán, majd nugátkrém, kívül keserű csokoládé. A másik két kézműves cukrászdában a pisztácia és a marcipán már elkülönül egymástól. Az ipari golyókról meg beszélni sem érdemes. Semmi közük a Mozartkugelhez. Legfeljebb annyi, mint Marcsa hájának a harcsa májához.
Vinkó József - hetivalasz.hu
Szellem a fazékból - Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek."
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
Mi az? Kicsi, vörös és gurul. Nem, nem Rákosi Mátyás. A Mozart golyó. Vágyaink netovábbja (a Gorenje hűtőláda mellett) a nyolcvanas évekből.
A kádári dolce vita. Számtalan formában kínálták a Mariahilferstrassén a „Magyar, ne lopj!” feliratú boltokban. Képzelhetik, mennyire megdöbbentem, amikor kiderült, hogy hamisítvány.
Annak a vörös-arany (többnyire kiszáradt) marcipánbigyónak, amit évekig magamba tömtem, semmi köze az eredeti Mozartkugelhez.
Azt Paul Fürst (egy salzburgi seborvos fia) találta fel 1890-ben. Nagybátyjának 1830 óta működött péksége a Brodgasse 13. szám alatt, és a fiatal cukrászinas (Pest-Budán is tanult Kugler Henrik műhelyében) 1884-ben nyitotta meg cukrászatát. Évekig kísérletezett egy pralinével, amelyet pisztáciás marcipánnal töltött és Mozart bonbonnak nevezett. Az édesség az 1905-ös párizsi iparkiállításon (és nem világkiállításon!) aranyérmet nyert. A konkurens Schatz cukrászda keresztelte el Mozartkugelnek.
Fürst mester annyira megörült a díjnak, hogy golyóbisát elfelejtette levédetni. Így aztán boldog-boldogtalan hamisítani kezdte. Mozart neve amúgy is vevőcsalogatónak bizonyult: a salzburgi Hladik-cég már 1910-ben Mozart cipőkrémet árusított, Stephan Fuchs grödigi hentes pedig megálmodta a pisztáciával és muskátdióval ízesített – hegedű formájú – Mozart kolbászt, de gyártottak Mozart likőrt, joghurtot, nápolyit, croissant-t, sört, Papageno teakeveréket, Éj Királynője parfümöt, Mozart cumisüveget is. Norbert Fürstnek (az alapító dédunokájának) feltehetően akkor lett elege a merchandising cirkuszból, amikor egyes gyártók kék színű díszdobozban is árusítani kezdték a Mozart golyót. Dédapja ugyanis még életében megegyezett a Mirabell céggel, hogy ők vörös-arany sztaniolba csomagolnak, a Fürst család pedig kék-ezüstbe.
A szerzői jogi vita nem is a név használatán robbant ki (az máig szabad préda), hanem a minősítésen. Mit jelent, hogy „eredeti”? Használhatják-e a „salzburgi” jelzőt bajor gyártók is? A pert – mely évek alatt kisebb gazdasági háborúvá terebélyesedett – végül a Fürst család nyerte. Ma egyedül ők jogosultak az „Original Mozartkugel Salzburg” védjegy használatára. A Schatz cukrászda azt írhatja a csomagolásra: „Echte Mozartkugel”, a Holzermayr cukrászda meg: „Echte salzburger Mozartkugel”.
A döntésnek inkább erkölcsi jelentősége van, hiszen a kis műhelyek (évi két-három millió golyóbissal) és a magas (310 forint/darab) árral jelentéktelen vetélytársai az óriáscégeknek. Ám aki egyszer megízleli az eredetit, többé nem akar másfajtát. A különbség – hogy mozarti hasonlattal éljünk – lezongorázhatatlan. Mint a mackósajt és a friss zsendice.
A Fürst cukrászdában a frissen készült pisztáciás marcipánt házi nugátkrémbe burkolják, majd pálcikára szúrva mártják a fekete étcsokoládéba. Aztán száradni hagyják, majd a pálcika helyét csokoládéval betömik. A mellékelt ábrán láthatják a különbséget. A Fürst-golyó: a magban pisztáciás marcipán, majd nugátkrém, kívül keserű csokoládé. A másik két kézműves cukrászdában a pisztácia és a marcipán már elkülönül egymástól. Az ipari golyókról meg beszélni sem érdemes. Semmi közük a Mozartkugelhez. Legfeljebb annyi, mint Marcsa hájának a harcsa májához.
Vinkó József – hetivalasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása:
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
