Iszom a világ legdrágább kávéját. Ahogy Tóth úr, a barista tanította a Hercegprímás utcai Gourmet Caféban.
Aprót kortyolok, némi levegővel együtt, hogy a főzet „szétterüljön” a nyelvemen, majd megkísérlem ide-oda görgetni, de nem „karakteres savak” jönnek, hanem köhögőroham. Szerencsére itthon ülök a konyhában, az asztalt feltörlöm, kezdem elölről. A négy dimenzióra kell összpontosítani. Testesség, savasság, aroma és íz. A kávé akkor finom, ha a nyelv külső szélein savasságot, a szájpadláson szárazságot, a torok hátsó szegletében édességet érzek. De nem érzek semmit, csak kaparó ízt. Pedig ez egy ezer dolláros kávé. Ezt issza Oprah Winfrey és Mark Zuckerberg. Ezt itta Jack Nicholson is (aki a haldokló milliomost játszotta a Bakancslista című filmben), mindaddig, amíg Morgan Freeman el nem magyarázta neki, hogyan készül.
A dobozon ez áll: „Utánozhatatlan zamat”. Ebben nem is kételkedem, hiszen a Kopi Luwak kávé az indonéziai cibetmacska ürülékéből készül. A „Kopi” azt jelenti: kávé, a „Luwak” meg annak a mókus formájú macskafélének a neve, amit közönségesen pálmasodrónak ismerünk. A fürge kis állat felfalja a kávécserjék érett bogyóit (főként az arabica fajtát), de a kávébabot megemészteni nem tudja. Amikor a XVIII. század elején Szumátra szigetén a holland telepesek – szigorú fenyítés mellett – megtiltották munkásaiknak, hogy a kávéültetvényeket megdézsmálják, a bennszülöttek felfedezték, hogy a cibetmacska ürülékében épen maradnak a magok. Összegyűjtötték tehát, megmosták, a napon megszárították, enyhén megpörkölték, és előállították a világ legzamatosabb kávéját. A cicák bélrendszerében ugyanis olyan enzimek találhatók, melyek tompítják a kesernyés ízt, csökkentik a kávé savasságát és koffeintartalmát. Ráadásul az állatok végbélnyílása közelében több olyan mirigy is található, amely átható, pézsmaillatú váladékot termel. Massimo Marcone, az ontariói Guelph egyetem professzora szerint a kávébabok ennek köszönhetik különleges aromájukat. A kémiai reakciók leírásáért mégsem ő, hanem az amerikai John Martinez kapott Nobel-díjat 1995-ben.
Amire szüksége is volt, ha naponta többször Kopi Luwak kávét akart szürcsölgetni. A kávé ára ugyanis felér egy balhoroggal. Elsőként egy ausztráliai teázó árusította 2006-ban az északkeleti partvidékén fekvő Townsville-ben. Egy csésze kávé akkor ötven ausztrál dollárba (tízezer forintba) került. Nem sokan vették, de néhány újságíró kiszimatolta a szenzációt. Másfél évvel később a Sloane Square-en, Chelsea-ben már ötven font (azaz majdnem a duplája) volt az ára. Itt Coffee Raro néven kínálták, és a macskakávét a világ második legdrágább kávéfajtájával, a jamaicai Blue Mountainnel keverték. Egy év múlva megjelent a legendás milánói Peck kávéházban is. Most is kapható kilónként kétszázezer forintért.
Aztán feltűnt sokkal olcsóbban is. A Kopi Luwakkal ugyanaz történt, mint az albai fehér szarvasgombával vagy Cézanne festményeivel. „A mester festett életében négyezer képet – magyarázza a szakember. – Ebből ötezer magángyűjtők birtokában van az Egyesült Államokban, ezer Japánban található, a többi Európában látható.” A cibetmacskákat ketrecekbe zárták, a kávét hamisítani kezdték, a sznobok pedig csak csücsörítettek és csettintgettek. Ha kóstolni akarják, ne menjenek a Gourmet Caféba (ahol 8 ezer forint egy csésze), de még valamelyik Semiramis kávézóba se (hol kétszázezer forint a kávé kilója). Nálam van egy megbontott tízdekás csomag. Elszánt sznoboknak jutányosan megszámítom.
Vinkó József – hetivalasz.hu
