A legjobb forgatókönyvet azonban Gordon Ramsaynek írták. A nagyszájú, bunkó tévészakács, aki válogatott káromkodások közepette küldi melegebb éghajlatra a lepukkant éttermek szerencsétlen alkalmazottait, az első pillanattól tömegeket vonzott. A pokol konyhája, a Ramsay, a konyha ördöge, A fickó F-fel című gasztrorealityk arra a felismerésre épültek, hogy az emberek nem főzni akarnak, hanem főzőcskés műsort nézni És GR (dzsí ár) – ahogy a brit sajtó vállveregetve emlegetni szokta – remek színész. Miközben példás családapa, higgadt üzletember, az egészséges táplálkozás brit élharcosa, hitelesen alakítja a külvárosi tahót, akinek száját többször hagyja el az a bizonyos „f” betűs szó, mint ahányszor kifújja a levegőt. Akik ismerik, állítják, hogy szellemes, kedves fickó, s a figura, amit alakít – szerep. Szerep, amit a mai celebvilágban (lásd David Beckham, akivel közeli jó barátok) az életben is játszani kell.
Ramsay elfogadja a farkastörvényeket („akinek jól megy az üzlet, annak PR-ügynökségre van szüksége, akinek rosszul, annak reklámra”), s ha kell, akkor kipenderíti szegény Joan Collinst az étterméből (meg akarta sózni az ételt), megvádolja hajdani mentorát, akitől mindent tanult, a három Michelin-csillagos Marco Pierre White-ot, hogy el akarta lopni az ételsorát. Később könnyedén bevallja, hogy csak reklámfogás volt. Az ausztrál televízió élő adásában „leszbikus kocának” nevezi az ország legkedveltebb műsorvezetőjét (maga az államelnök siet a hölgy védelmére), a francia szakácsokat „lusta népségnek” nevezi – ha egy hétig nem kerül címlapra, feltámad benne a kisördög.
Időnként persze túllő a célon. A lóhús fogyasztására ösztönző reklámja után a nemzetközi állatvédő szervezet tonnányi lótrágyát borít egyik étterme bejárata elé, Costa Ricán (ahol cápauszony-orvvadászokról akar filmet forgatni) leöntik benzinnel és pisztolyt fognak rá, hogy takarodjon az országból. Ha kell, bogarat eszik, túlélőshow-ban szerepel. Így aztán a világ legismertebb szakácsa. Michelin-csillagainak száma 16, tíz televíziós műsor sztárja, húsz könyv szerzője (több mint a fele Magyarországon is megjelent), hét országban 20 étterme működik 1400 alkalmazottal.
Az utóbbi időben azonban recseg-ropog a birodalom. Először az angol adóhivatal küldött végrehajtót a Gordon Ramsay Holdings nyakára, majd vérszemet kapott az amerikai hatóság is. Előbb prágai és Los Angeles-i éttermét kényszerült dobra verni, majd Fokvárosban eladta, Glasgow-ban bezárta vendéglőjét. A versailles-i Le Trianon bukása különösen fájt a makacs skót séfnek, hiszen (mint hajdani profi ififocista) a csiga zabálókat hazai pályán szerette volna megverni. Ám ezúttal elszámította magát. Mert bár ő volt az első brit, aki gall földön rohamos gyorsasággal két Michelin-csillagot is kapott, a cég röpke év alatt 700 millió forint adósságot halmozott fel. A rossz nyelvek szerint ilyen drágán eddig még senki nem vásárolt csillagokat.
Ráadásul az utóbbi években sorra érték a csalódások. A londoni Hotel Mayfairben lévő Gordon Ramsay at Claridge’s elvesztette Michelin-csillagát, egy másik (méregdrága) luxusétterméről pedig kiderült, hogy előrecsomagolt ételeket árult hatszáz százalékos haszonnal. Ez azért volt különösen kínos, mert GR a friss, minőségi alapanyagok egyik legharsányabb brit szószólója. Nemrég azon kuncogott a bulvársajtó, hogy Petrus nevű éttermében a pincérek – a vendégek megrökönyödésére – fél óráig hajszoltak egy egeret.
„Furcsa – írta róla egyik kritikusa -, hogy miközben a televízióban nagy hangon előadja, milyen menüsorokkal lehet becsalogatni a vendégeket, éttermei közül négy a szigetország legrosszabb vendéglői közé tartozik.” A Harden’s Guide internetes étteremkalauz még ennél is durvábban fogalmaz. A szerkesztők szerint Ramsay Michelin-csillagos éttermei katasztrofálisak: „az atmoszféra pocsék, a berendezés sivár, az étkek minősége átlagos”, a menüsorok unalmasabbak, mint egy külvárosi csehóban, az ember csak a számlától izgatja fel magát. A Chelsea-ben lévő háromcsillagos étterem 120 fontos (negyvenezer forintos) menüsora a negyedét sem éri.
Ha főztjét kritika éri, Ramsay főzőműsorokba menekül. Ott nem főzni kell, hanem beszélni. Kár érte, mondják sokan, hiszen a világ egyik legjobb szakácsa. Elegáns mártásairól, langusztás spagettijéről, fehér szarvasgombás babkapucsínójáról elragadtatással írnak az ínyencek. Vodkát önt a tésztába, hogy ropogósabb legyen, briósmorzsával készít lazacpogácsát. Főzés iránti szenvedélye áthatja szakácskönyveit is. Tanítania kellene, nem bohóckodnia. Tudja ezt ő is. Azért adta önéletírásának a címet: Játék a tűzzel. Ha így folytatja, megégeti magát.
Vinkó József – hetivalasz.hu