„Mi egy szakácsnak a legnagyobb hibája?” – kérdezi 1881-ben a dobostorta atyja, a legvaskosabb szakácskönyv szerzője, Dobos C. József.
A slendriánság, gondolhatnánk. Ha edényei, beosztottjai, fűszerei között nem tart rendet. Ha nem ismeri az alapanyagokat. Nem ért a pecsenyesütéshez. De nem. A Mester szerint „a szakács legfőbb hibája, ha megházasodik”. Mert akkor idejének felét a nejére és a gyerekeire pazarolja, és nem lesz érkezése a szakácsművészet mélyebb eszméinek kifürkészésére.
A gondolat több magyar poétát megihletett. Faludy György például, aki a Digitális Irodalmi Akadémia jegyzetének tanúsága szerint régóta írni szeretett volna Dobos életművéről, rögvest párhuzamot vont az agglegényállapot és a költészet között. Ekkora művet csak az tud létrehozni, „aki egész életében nőtlen marad”. Hasonlóképp gondolta Levin körút című kitűnő kötetében Cserna-Szabó András is. Ő azt mondja, „a főzés a magány szinonimája”. Az igazi szakács nőtelen.
.jpg)
Csakhogy Dobos C. József ekkor már évek óta házasember volt. Évekkel korábban feleségül vette Landhaller Máriát, egy ógyallai földbérlő örökösét, aki leányt is szült neki, Jozefint. Faludy azonban komolyan vette Dobos Magyar-franczia szakácskönyvének előszavát. Ott a szerző Krisztina svéd királynőre hivatkozik: „A házasság kiöli a becsvágyat, vagy legalábbis meggyöngíti azt. Ezért annak, aki jó szakács akar lenni, soha nem szabad megházasodni.”
Elképzelem, ahogy a rettegett Gusztáv Adolf lánya, a XVII. század legbotrányosabb uralkodónője, aki férfiruhában járt és fennen hirdette leszbikus hajlamát, 1653-ban, lemondása előtt egy évvel a svéd felsőházban végrendelkezik a szakácsok státuszáról. Aztán, hogy bosszantsa az étteremkritikusokat, áttér a katolikus hitre.
Dobos C. azonban makacs ember. A szakács-művészet rövid története című előszavában nemcsak megerősíti vélekedését, hanem kijelenti, hogy a királynő az Amarant-rendet egyenesen a szakácsok miatt alapította. Sőt, annyira következetesnek bizonyult, hogy konyhafőnökének, amikor az feleséget vitt a házhoz, „kiadta az obsitot”. Bizonyság erre a rend jelmondata is: „Douse souvenir, qui ne doit pas mouris.” Dobos fordításában: „Emlékül azoknak, kik mint agglegények halnak meg.”
Tekintsünk most el a durva helyesírási hibáktól. Nem „douse”, hanem „doux”,és nem „mouris”, hanem „mourir”. A milliódolláros kérdés az, hogy lesz „az édes emlékezet”-ből agglegény? Mert Dobos szerint ezt a rendjelet csak olyan férfiak kapták, akik megfogadták, „hogy Hymen aranyos jármába soha nem fognak vágyakozni”. Tehát nem házasodnak.
Krisztina svéd királynő valóban azt írja emlékirataiban, hogy „menyegzőhöz nagyobb bátorság kell, mint háborúhoz”, és 1653-ban tényleg alapított egy Amarant nevű rendet, melynek harminc tagja volt (15 férfi és 15 nő), akik megfogadták, hogy legfeljebb egyszer házasodnak, cserébe szombatonként együtt étkezhettek a királynővel, ám szakácsokról szó sincs. Ezt, gyanítom, Dobos József találta ki. Mint a C betűt a neve közepére. Eredetileg ugyanis Károly volt.
Meglepő viszont, hogy a Magyar-franczia szakácskönyvet (és annak későbbi reprint kiadását) 134 év alatt senki nem olvasta el figyelmesen. Eredeti alkotásnak tartják (a magyar szakácsművészet egyik legfontosabb dokumentumának), pedig kompiláció. Urbain Dubois 1856-ban megjelent művének, a La Cuisine classique-nek a (német változatból készült) magyarítása. Amit két évvel később már „Duby Károly urasági szakács” álnéven kellett kiadni. „Hát rendjén való dolog-e – kérdezi Dobos –, hogy a szerző ellopja valamelyik társának a szellemi munkáját, hogy azzal aztán, mint tulajdonával kérkedhessék?”
Nem rendjén való, válaszolhatnánk zavartan. De hogy ezt miért épp ő kérdezi, az a magyar gasztronómia egyik legnagyobb talánya.
Vinkó József – www.valasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
