Éhes katonával nem lehet háborút nyerni. Ezt már Montecuccoli olasz származású császári tábornok észrevette, amikor a hadtápot elvágták a frontvonaltól.
Goethe költő volt, a korgó gyomor és a harci szellem összefüggése mégis érdekelte: 1813-ban feljegyzi egyik naplótöredékében, hogy Kurkowski-Eichen mérnök lerajzolta neki a mozgókonyha tervét. Még a szerkezet árát is kiszámították: 243 porosz tallér és két garas darabonként. Persze nem gulyáságyúnak nevezték (golascht akkor még Bécsben sem igen főztek, nemhogy Weimarban), hanem tábori konyhának (Feldküche).
„A mozgókonyha feltalálója” címre persze mások is bejelentkeztek. A hamburgi Heinrich Zeise (fiát propellerkirálynak nevezték, mert óriás hajócsavarokat gyártott tengerjáró hajókhoz) Schleswig-Holstein hercegségben már 1850-ben levédette Feldkochherd nevű találmányát, ami bizony a négykerekű taligakonyha volt. A gyár altonai múzeumában ma is látható egy húsz évvel korábbi (tehát 1830-as!) prototípus. A Magyar Katonai Közlöny szerint pedig 1884-ben Dobay Imre (katonai akadémiát végzett földbirtokos) is nyújtott be szabadalmi kérvényt konyhakocsira. A dolog azonban feledésbe merülhetett, mert a sorozatgyártást Németországban a Fissler cég kezdte meg 1892-ben. A gulyáságyú feltalálója tehát bajosan lehetett a magyar Bóra Jenő, ahogy többen is gondolják. Amikor az altábornagy az 1900-as évek elején felajánlotta a konyhakocsit Weiss Manfréd csepeli gyárosnak, az már javában ott pöfékelt a harctereken.
Bóra legfeljebb a nevét találhatta ki. Bár az sem valószínű. A bakáknál jobb humora egyetlen tisztnek sem volt soha. A katonanyelvben a 420 mm-es mozsárágyú „Kövér Berta”, a gépfegyver „kávédaráló”, az ágyúgolyó „liszteszsák”, az azonosító lapocska „dögcédula”, a bakancs ma is „surranó”, a gázmaszk „szájkosár”. Természetes, hogy a tábori konyhára is számtalan költői nevet aggattak. A gulyáságyú elnevezés kézenfekvőnek mutatkozott, hiszen a hatalmas üstökben többnyire gulyás főtt (néha lóhúsból), a mozgókonyha lehajtott kürtője meg valóban ágyúcsőre hasonlított. Így lett a taligakonyha neve a németeknél Gulaschkanone, az angoloknál (ahol, úgy látszik, többször volt bab) „babtarack”, a franciáknál canon á rata („raguágyú”), hiszen a rata egy krumplis-babos-rizses ragu, a finn nyelvben soppakanuuna („leveságyú”), bár létezik a gulyáságyú forma is (kulassikanuuna), az osztrákoknál Magenfüllkarre (szabad fordításban „zabakocsi”). Néhány elnevezés (borsókonflis, kajaágyú, éhségtaliga, babgéppuska) mára kihalt, Paul Horn nyelvész híres könyve, A német katonanyelv (1899) sem ismeri őket. Más kifejezések, mint a komiszkenyér, „bádogos hús”, „gyíkkonzerv” megmaradtak.
Akit érdekel a XX. századi magyar hadikonyha, a hadiuzsora, a hadtáp működése, kíváncsi rá, hogyan lehetett éveken keresztül élelmezni több millió katonát (és hadifoglyot), olvassa el Fehér Béla és Szécsi Noémi most megjelent Hamis gulyás című könyvét. A kötet alcíme: Hadikonyha a XX. századi Magyarországon. A rendkívül gazdag kötet mintegy folytatása a tavalyi, Gulyáságyú című kiállításnak, és korántsem csak az 1914-es első világháborúról tudósít. A Hamis gulyás már a címével is azt sugallja, hogy ha belesünk a nagy háborúk kulisszatitkai mögé, akkor ugyanazzal a kufárszellemmel találkozunk, amely a mai élelmiszer-maffiára is jellemző. Az élelmiszergyártás és -kereskedés – gyomornézetből – eléggé lehangoló. Néhány kérdés, hogy kedvet csináljak az olvasáshoz. Miért fontosabb a liszt, mint a puskapor? Hányszor lehet hetente hústalan és zsírtalan napot tartani? Milyen a hadikávé íze, hát a pótdohány illata? Miért nevezik a frontszakácsot „tábori hasügyminiszternek”? Hogyan készül a tüdőpuding, a karfiolpörkölt, a hadibukta, vagy a kukoricagölödin, amit Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi még Fejenagynál is jobban utált Petőfi Sándor komikus eposzában, A helység kalapácsában. Pedig a kukoricagölödint nagyon lehet utálni.
Megfontolandó kérdések. Üres gyomorral a Himnuszt sem lehet énekelni.
Hogy aztán hogyan lett a gulyáságyúból gulyáskommunizmus, az már másik történet.
Vinkó József – www.valasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
