Fröccsben nem ismerek tréfát - vélte Karinthy Frigyes. De nem mondta, csak gondolta. És jól gondolta, mert az, amit (bizonyos műintézményekben) ma spriccerként előadnak, minden, csak nem fröccs.
A Hegyvidék Bevásárlóközpontban nyílt Bruno & Bruno nevű vendéglőben például így készül a hosszúlépés: a pincér kihoz másfél deci langyos rozét, melléje állít egy kétdecis áporodott ásványvizet, odalök eléd jégkockát. Lötyköld magad! A csálinger nem tud semmit. Nem olvasta Hamvast, Krúdyt, Márait, nem ismeri a fröccs képletét, nem tudja, hogy az ásványvíz merénylet, elrontja a bor jellemét, fröccs csak szikvízből készíthető, hogy a jégkocka használata tilos, hogy évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar feltalálta a fröccsöt, a hosszú élet titkát. Amit ő kínál, merénylet a lélek ellen. Hazaárulás. Brüsszel bosszúja. Szó sincs pannon pallérozottságról, latinos műveltségről.
Magára valamit is adó fröccsbarát inkább kiszárad, semhogy ezt a keveréket megigya. Egy igazi pincnöknek első pillantásra érezni kellene a vendég lelkiállapotát. A lélek egész más bugyraiban jár, aki hosszúlépést rendel, mint aki maflást. Más kedélyállapotot fejez ki a macskaugrás, mást a Krúdy-fröccs. De ki merne manapság ilyen fröccsöket rendelni? Hiszen Siófokon a Mala Garden étteremben már a hosszúlépés szó hallatán pánik fogta el a pincérlányt. Hát még, ha azt mondtuk volna: „Gyógyító víz rendel!” Ahogy nagy ivászatok után Krúdy a hosszúlépést nevezte.
Úgyhogy tisztelt vendéglősök, a fröccsszezon közepén itt a fröccskódex félszáz fajta fröccsel.
