Sejtettem kezdettől fogva. Hogy kettő van belőle. Ahogy a vizsgák előtt összeszorult. Liftezett föl-alá. Mintha gyomorszájon vágtak volna. Azok az apró izomrángások, korgások, facsarások.
Most meg olvasom, hogy két agyunk van. Mint a sziámi ikrek. Egy a fejben, egy a gyomorban. Pontosabban a bélrendszerben.
Amikor Michael D. Gershon, a Columbia Egyetem tanszékvezetője előállt azzal, hogy a bélrendszer is gondolkodik, sőt, önálló döntéseket hoz, tudóstársai kis híján kikacagták. Persze – gúnyolódtak -, kell egy zsigeri agy, hogy elolvassa a betűtésztát. Csakhogy a tények makacs dolgok. Szervezetünkben három helyen található neuron (érző-gondolkodó idegsejt): az agyban, a gerincvelőben és az emésztőrendszerben. A bélfal izomrétegei között, a nyelőcsőtől a végbélig terjedő négyszáz négyzetméteres nyálkahártyában legalább kétszázmillió neuron lapul. Ez a bélidegrendszer. Vibráló óriási kémiagyár. Lelkünk altesti fele. Kilenc méter cső, amibe életünk során leküldünk ötven tonna élelmiszert, kétszer ennyi folyadékot, rengeteg hasznos anyagot és veszélyes hulladékot. Nyomorult bélagynak elemezni kell a tápanyagok összetételét, döntenie kell, miből gyárt káliumot, vasat, magnéziumot, miből vonja ki a zsírt, szénhidrátot, vitaminokat, mit kezd a modern adalékanyagokkal, amikkel fél évszázada gyötrik bélflóráját.
A matematikatételeket persze nem oldja meg, ám sok mindent megérez. Görcsbe rándul, ha levelet kapunk az adóhivataltól, elveszi étvágyunkat, ha szerelmi kórságba esünk, fájdalmas mutatványokra képes, ha stressz ér. Nem árt figyelni rá. Már csak azért sem, mert második agyunkat folyamatosan mérgezzük. Ma már számtalan kutató gondolja úgy, hogy a szorbitán-monolaurát (E 493) a hasnyálmirigy gyulladásáért, a többi emulgeálószer (E 470-482) az átszivárgó bél szindrómáért, a karragén stabilizátor (E 407) a vastagbélgyulladásért felelős, hogy bizonyos tasakos levesek összetevőiről ne is beszéljünk, mert azokban olyan baktériumok is találhatók, melyek még az olajtársaságok vezetékeit is kikezdik.
„A két agynak – írja The second brain (A második agy) című könyvében Gershon professzor – együtt kell működnie. Ha nem teszik, a gyomorban eluralkodik a káosz, a fejben a pánik.” Bár létezik az agy-gyomor tengely, a bélidegrendszer sokszor észrevétlenül is befolyásolja az agy működését. Közismert például, hogy a zsigeri működést meghatározó bolygóidegek rostjainak csak tíz százaléka fut az agytól a bélrendszer felé, döntő többségükben fordított információáramlás zajlik. A szerotonin nevű neurotranszmitter 90 százalékát is a bélrendszer termeli, márpedig ettől az ingerületátvivő anyagtól függ a kedélyünk. Nem véletlenül nevezik boldogsághormonnak. Hangulatunkat gyomorműködésünk határozza meg. Bélrendszerünknek nemcsak a táplálékot kell feldolgoznia, hanem érzéseinket is. Csalódásaink pedig – többnyire – nehezebben emészthetők, mint a libamáj.
„Előbb a has jön, aztán a morál” – tudta ezt Bertolt Brecht is. Nem véletlen simogatja pocakját Buddha, lát összefüggést lelki életünk és emésztésünk között az ókori görög és taoista orvostudomány. A második agy jelképe Rabelais Bendő urasága lehetne, akinek a középkori ábrázolásban feje már nincs is, a hasából bámul kifelé, csak az evésen jár az esze, és folyvást attól retteg, hogy lefogy. Mondhatnánk: agyára ment a félelem. De melyik agyára?
hetivalasz.hu – Vinkó József
